Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

2!8. országos ülés április 6. 1883. 353 nr, a másikat a 3-ik bekezdéshez Wolff képviselő nr; e szerint tehát bekezdésekként fog a ház a szakasz felett dönteni. Mielőtt a kérdéseket feltenném, méltóztassék még egyszer meghallgatni a módosítványokat. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Zsilinszky Mihály és Wolff Károly módosítványát). Elnök: T. ház! (Halljuk!) A 8-ik §. első bekezdése nem támadtatott meg, azt hiszem tehát, hogy a t. ház azt változatlanul elfogadni méltóztatik. A második bekezdés ellenében Zsilinszky képviselő ur adott be egy módosítványt. Az első kérdés az lesz: elfogadja-e a t. ház a második bekezdést a bizottság szövegezése szerint változatlanul, igen vagy nem ? Ha ez nem fog elfogadtatni, akkor felteszem szavazásra a Zsilinszky képviselő ur általjavasolt szöveget. Kérdem tehát: elfogadja-e a t. ház a második bekezdést, szemben a Zsilinszky t. képviselő ur módosításával a bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az nem fogadtatik el. Kérdem már most: méltóztatik-e elfogadni a Zsilinszky képviselő ur módosítását, igen, vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatik. A 3-ik bekezdésre vonatkozólag Wolff képviselő ur adott be módosítást, melyben a 3-ik bekezdés első pontja helyett más szöveget ajánl. Kérdem tehát: elfogadja-e a ház a 3-ik bekezdést, szemben a Wolff képviselő ur módosítványával, igen vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatik és igy Wolff képviselő ur módosítványa elesett. Tibád Antal jegyző (olvassa a 9-ik §-t). Jelenik-Almássy István: T. ház! A 9 ik szakasz a hit- és erkölcstan tanítására nézve azon rendelkezést (Halljuk!) tartalmazza, hogy a felekezeti tanintézeteknél a más felekezetekhez tartozó tanulókra nézve saját felekezeti, egyházi hatóságuk a tanítást a ministernek bejelentett és általa elfogadott egyén teljesíti. En ezen rendelkezést némely részben sérelmesnek tartom a felekezetekre nézve, (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon) sérelmesnek tartom pedig minden felekezetre, nemcsak egyesekre nézve. Mert eltekintve attól, hogy az 1790—91: XXVI. t.-cz. az evangelicusoknak megengedi, hogy minden korlátozás nélkül tanárokat választhassanak, (TJgy van! a szélső baloldalon) itt pedig a tanár választása vétójog alá helyeztetik: a többi tanárok, a kik választatnak, nem helyeztetnek ezen restrictió alá és nem tudom, miért történik ez épen a vallástanárokra nézve. Eu azt hiszem, a t. kormány nincs hivatva a vallástanításra való képesítést vizsgálni. (TJgy van! a szélső baloldalon.) > De talán politikai szempontból, a felügyeleti jognál fogva történik ez? Akkor azonban helyezKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XI. KÖTET. fessenek a vető alá az összes tanárok és nem csupán a vallástanár. De ez fölösleges is, mert a 49. §. világosan rendelkezik, hogy a kormány az esetben, ha erkölcsi bajoknak, vagy államellenes iránynak jut tudomására, be is zárhatja az iskolát. Bátor vagyok ezeknél fogva a 9. §-hoz a következő módosítványt benyújtani: „A ministernek bejelentett" szavak után „és általa elfogadott" k hagyassanak ki. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Thaly Kálmán: T. ház! Én is óhajtom, hogy a t. minister ur méltóztassék hozzájárulni a benyújtott módosítványhoz annál inkább, mert ha ezen szakasz elfogadtatik, annak végrehajtása némely helyen lehetetlen is volna. Tegyük fel, hogy egy városban, hol egy felekezeti főgymnasium van, a másik felekezetnek csak kis eklezsiája létezik, pl. egy papja vagy egy levitája van, természetes, hogy az ottani középiskolába járó néhány azon felekezetben" ifjú vallástani óráinak kitöltésére az az egyetlen lelkész vagy segédlelkész fog felhivatni. Tegyük, hogy a minister urnak akármi szempontból — nem mondom épen ő reá, de rá is férne — tán politikai pártszínezet szempontjából nem tetszik az illető, és visszaveti őt, mert nem tartozik számot adni, hogy mi okból veti vissza, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mit csinál ez a másik felekezeti eklézsia? Nincs több embere a városban, kénytelen lesz tehát a superintendentiához folyamodni és adót kivetni csak azért, hogy egy néhány felekezetbeli ifjú azon városban ne maradjon hitoktatás nélkül, egy külön professort rendelni, a kit a minister ur talán elfogad. Ezen eljárást a mi protestáns felekezetünk szegénysége nem fogja megbírni. Más mód tehát alig marad hátra, mint a felekezeti főhatóságokat megbízni, hogy azok a vallástanítást oly egyénre fogják bízni, a ki minden tekintetben arra való. A minister ur a dogma szempontjából ugy sem vizsgálja az egyént és megbízhatja az egyházi főhatóságot, hogy erkölcsi szempontból is az oly egyént válaszszon, a ki elfogadható. Egy dolog maradhat hátra, a mi némelyekben aggodalmat kelthetne és némileg indokolhatná ezen szavak elfogadását t. i. nemzetiségi szempontból. E részben azonban azt hiszem, hogy a t. minister urnak meglesz a maga utján a módja, hogy ha azon ellenőrzés, mely az illető director által gyakoroltatik, a vallástanításnál azt mutatná, hogy nemzetiségi szempontból, pl. a magyar állameszme ellen izgatna a vallástanító, első ily feljelentésre a minister azon vallástanítót a maga egyházfelekezeti főhatósága utján elmozdíttathatja. Tehát ezen szempontból is áll, a mit Jelenik t, képviselőtársam kíván, hogy azon szavak „és általa