Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-218
2i8. orsziígos fliés április 6. 1883. 349 korolták, még pedig a köznevelés és hazai cultura javára, ugy, hogy ez által az államnak egy jóravaló intézkedését sem hiúsították meg. Ép ezért nem látom indokát, miért kellene ép akkor elvonni a felekezetektől ezen jogot, mikor buzgalommal és áldozatkészséggel igyekeznek a versenyt megtartani az állami iskolákkal. Én ezen versenyben t. ház, az életerős fejlődésnek egyik feltételét látom és ezt törvényhozási intézkedések által nem zsibbasztani, de sőt inkább előmozdítani kívánom, hogy e verseny fenmaradjon. A midőn én ezen jognak fentartása mellett felszólalok, ugyanakkor kívánom, hogy az államnak kellő befolyása maradjon a tanrendszer és tanterv meghatározására, a mit az által vélek elérhetőnek, hogy az ismereteknek a felekezetek által meghatározott mértéke koronként a ministernek bejelentessék és törvény által fejeztessék ki, hogy e mérték nem lehet kisebb, mint az, mely az állami iskolában alkalmazva van. Ezen szempontból bátor vagyok a következő módosítványt benyújtani: „A felekezetek által fentartott tanintézeteknél a tantárgyakban az egész tanfolyam alatt elérendő végczélt és a tanítandó ismeretek mértékét, a tanrendszert, a tantervet és a tankönyveket az illető felekezeti főhatóság állapítja meg és azt esetrőlesetre a vallás- és közoktatásügyi ministernek bejelenti. A megállapított mérték azonban nem lehet kisebb, mint az, a mely a közoktatásügyi kormány hatósága alatt álló intézetekben alkalmazva van és az illető intézetekre nézve csak a minimumot határozza meg." Ajánlom e módosítványom elfogadását. Elnök '. A módosítvány még egyszer fel fog olvastatni. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa). Kiss Albert: T. ház! A 8-ik szakaszhoz s annak épen második pontjához én is akartam egy módosítványt beadni; azonban a Zsilinszky Mihály t. képviselőtársain által benyújtott módosítványt, mint azt megfigyeltem, bár nem sokban különbözik az eredeti szerkezettől s a különbözetet főleg abban látom, hogy ugyanazon passust szótanilag külonbözőleg helyezve el annak mégis más és határozottabb jelentést ad, én a magam részéről elfogadni hajlandó vagyok, miután abban némileg teljesítve látom azon óhajtást, melyet én a magam indítványa által elérni kívántam. Szólok tehát jelenleg csakis ezen 8-ik szakasznak 3-ikbekezdéséhez, a melyben a vallás- és közoktatásügyi minister urnak kezébe ismét egy tekintélyes rendelkezési jog lesz adva, midőn a tankönyvekre vonatkozólag azt rendeli, hogy a törvényhatóságok, községek, társulatok és egyesek által fentartott középiskolákban ép ugy, mint az ő igazgatása alatt állókéban csakis azon tankönyvek legyenek használandók, a mely tankönyveknek használását a minister ur megengedte, vagy ajánlani fogja., Én a tankönyvekre vonatkozólag nem akarok ez alkalommal a múltra visszatérni, hiszen új időt kezdettünk. Felszólalok csakis azért, hogy a múlt tanulságaiból a jövőre nézve merítsünk útmutatást, nevezetesen, hogy ezen a téren fogadjuk el azt, a mire a múlt szomorúan megtanított bennünket. A tankönyveket illetőleg ugyanis sok visszaélés történt eddig is, pedig a középiskolák nem voltak arra szorítva, hogy csakis a minister ur által elrendelt tankönyveket legyenek kötelesek használni. Jól tudom, hogy a tankönyveknek készítése, kezelése egyeseknek tekintélyes hasznot hoz; de nem akarom, hogy ezen haszon államilag monopolizáltassék és midőn ezt nem akarom, ugyanakkor azt sem akarom, hogy az egyeseknek monopóliumát képezze; hanem a mi haszon abból eddig volt, azt óhajtanám a szülők részére megtakarítani, a kik ezen törvényjavaslat következtében ugy is sok költséggel fognak terheltetni már az által is, mert ez által sok, nem teljes nyolcz osztályú középiskola megszűnvén, a tanítás egyes nagyobb helyekre fog összpontosittatni, ahol nagyobb lévén a kereslet a szállás és egyebek dolgában, a tanítás is költségesebb lesz. Épen azért ezen a téren szeretném már egyszer némileg a szülők érdekét is figyelembe vétetni. Nevezetesen egy kérést vagyok bátor a t. minister úrhoz intézni, hogy t. i. a jövőt illetőleg méltóztassék nagyobb figyelemmel kisérni azt, hogy midőn ily tankönyvekre elfogadó helyeslését adja, ugyanakkor másrészről ne méltóztassék a tankönyveket oly gyakran változtatni, másfelől hogy pedig méltóztassék figyelmét oda kiterjeszteni, a tankönyvek ne bocsáttassanak oly túlságos nagy áron piaczra, mint eddig történt és a tanulók a gymnasiumban ne legyenek oly sok tankönyvvel túlhalinozva, hogy midőn a szülő bejön és fiát iskolába adja, oly nagy halmaz könyvet legyen kénytelen összevásárolni, melyek nagy részének nem veszi hasznát. (Ugy van!) Felkérem továbbá a minister ur figyelmét arra is, méltóztassék a tankönyveknek egyszersmint nemzeti irányára és magára a nemzeti nyelvre gondot fordíttatni, mert bár elismerem, hogy igen jóra törekvő szakemberektől, de oly tankönyveink vannak a többek közt, melyeknek magyar nyelvezete nem állja ki a szigorú bírálatot, pedig 2-dik, 3-ik kiadást értek. (Ugy van! Ugy van!) És midőn a nemzeti nyelvre felkérem a minister ur figyelmét, ugyanakkor felkérem, hogy méltóztassék figyelmét a nemzeti szellemre is kiterjeszteni, hogy se az irodalom, se a történet terén a nemzeti kegyelet ellen ne történjenek olyan visszaélések a tankönyvekben, mint eddig történtek. (Élénk helyeslés.) És midőn erre tisztelettel felkérem., kijelentem másfelől, hogy ugy én, mint azok, a kik
