Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

350 218. országos ülés április 6. 1883. velem egy értelemben gondolkodnak, kötelességünknek fogjuk tartani az ellenőrzést és ha azt fogjuk tapasztalni, hogy felszólalásunk, kérelmünk daczára tovább is történnek hasonló visszaélések, ezt a ház tudomására hozni kötelességünknek ismerendjük. (Helyeslés.) Ennek kijelentésével én a 8. §-t Zsilinszky Mihály képviselőtársam módosítása szerint elfogadom. (Helyeslés.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Már volt szerencsém nyilvánítani, hogy e törvényjavaslat épen a felügyelet kellő érvényesítése tekintetében a fősúlyt az érettségi vizsgákra és a tanárképesítésre fekteti. Ezek után következik mindjárt, mint harmadik kérdés, a tanterv vagyis a tananyag meghatározása. Én — megvallom — legjobban szeretném, ha az eredeti szöveg tartatnék meg, de tekintve azt, hogy nemcsak megalkotni kell a törvényt, hanem azt végre is kell hajtani: elfogadom Zsilinszky képviselő ur módosítványát. A nri Kiss Albert képviselő ur felszólalását illeti, én tudom, hogy visszaélések történtek a tankönyvekkel. Ismerem az állapotot, iparkodtam eddig is a dolgon segíteni és remélem, hogy az állapot évről évre javulni fog. Egyébiránt, valamint a tökéletes egészség csak ideál, mely után lehetőleg törekedni kell, ugy a tankönyvek tökéletessége is ideál, mely után törekedni kell, melyet ha egészen el nem érhetünk, legalább lehetőleg meg kell közelítenünk. Mindenesetre ugy magam, mint a ministerium közegei azon leszünk, hogy e téren a lehetőségig sikeres tevékenységet fejtsünk ki. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: Legyen szabad t. ház, ugy Zsilinszky Mihály képviselő ur benyújtott módosítványára, mint a t. közoktatásügyi minister urnak épen most előadott fejtegetésére néhány rövid észrevételt tenni. (Halljuk!) A mi a felekezeti iskolákban a tanodái ismeretek mértékének meghatározását illeti, erre nézve részemről Zsilinszky Mihály képviselőtársam szövegezését világosabbnak és felfogásomhoz minden tekintetben közelebb állónak tartván, mint az előterjesztett törvényjavaslat szövegezését, e módosítványt igenis elfogadom. A mi már a tankönyveket illeti: sok alaposat elmondott Kiss Albert t. barátom ezekre nézve s már birjuk a t. minister ur igéretét, hogy gondja lesz reá, hogy a tankönyvek a felügyelete alatt álló középiskolákban, valamint az ezen szakasz által oda utasított középiskolákban is az eddiginél inkább minden tekintetben a tökéletesedés feléhaladjanak. Igaz az, mit a t. minister ur említ, hogy valamint absolut egészség nincs, ugy tökéletes tankönyvek sincsenek, csak ideál ez, a mely felé törekednünk kell. Azonban ezen törekvés involválja magában e részben a haladást s én nem kételkedem a t. minister ur kijelentésében és jóakaratában s minthogy nem kételkedem abban, bizzon benne sne vegye tőlem rósz néven, ha úgyis, mint iró, mint az irodalommal kora ifjúságomtól foglalkozó ember, ugy is mint volt tanár, az e tekintetben követendő eljárás practicumára nézve bátor leszek egy szerény ajánlatot tenni. A mennyiben gyakorlatinak tar íj a azt, méltóztassék figyelembe venni, a mennyiben nem, én nem kötöm magam nagyon hozzá. Én három szempontot követek a tankönyvek megbirálásánál, tudniillik különös súlyt fektetek a tankönyvek szellemére, nyelvezetére és különösen a szülők terheltetésére, tehát a tankönyvek árának meghatározására. Mind a háromra kiterjeszkedem, de csak igen röviden. Kiss Albert t. képviselőtársam már hangsúlyozta, hogy az eddig az iskolákban használt tankönyvek szelleme nem mindenben correct, o a történelmet és irodalmat hangsúlyozta. Legyen szabad ehhez hozzátennem különösen a földrajzot. A földrajzi tankönyveknél követtetik el épen a legnagyobb visszaélés a magyar állam egysége ellen a nemzetiségi iskolákban. Én tehát még a történelem és irodalom mellé e szempontból a földrajzot csatolom s a magyar állam mivoltának s az alkotmányos állapotoknak megfelelő szellemet és irányt kívánok e tekintetben is, illetőleg szigorú felügyeletet kérek erre nézve. A nyelvezetet illetőleg csakugyan igaza van Kiss Albert t. barátomnak, különösen az exact tartalmú tankönyvekre nézve. Ezeknek, nem mondom többsége, de némelyike valóban igen gyarló magyarsággal van írva. E részben, ha már a magyar, mint előadási nyelvre figyelemmel vagyunk, e tekintetben több gonddal kellene eljárni. Végre a tankönyvek áráról kell még szólanom. Nem akarok a multakra visszatérni, nem akarok egyeseket gyanúsítani, hogy milyen jó üzleteket csináltak — sok tanulmányt tettek, ehhez képest jobbat is producálhattak volna! — csak a jövőről szólok. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a középiskolai tankönyvek ára túlmagas. Ezt mint iró mondhatom, mert sok kötet könyvet nyomatván, tájékozással birok a papiros, rajz és kiállítás költségéről és ehhez képest a megszabandó árakról. Általában mondhatom, hogy a tankönyvek árai túlmagasak. A könyvárusoknak biztos vevőjük van a könyvekre nézve, a könyvárus tehát nem veszthet és legfellebb a kelendőség mérvét kénytelen figyelembe venni. Nézetem szerint tehát a könyvárusokat arra kellene szorítani, hogy olcsó árakat szabjanak, mert nincs risicojuk. Mind a három módnak gyökeres megoldására nézve, bátor vagyok egy talán nem épen czélszerűtlen javaslatot tenni. Méltóztassék a minister urnak középiskolai tankönyvek tekintetében egy állandó biráló bizottságot szervezni, a mely, miután a tankönyvek szellenét, nyelvét és