Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-218
346 218. orszdgos ülés április 6- 1883. nevezzék önök chauvinismusnak vagy akárminek, ölelkezzék a t. ministereinök nr azokkal, kik 1879-ben őt is chauvinismussal vádolták, én nyugodt lelkiismerettel kötelességemül ismertem a ház asztalára letenni ezen indítványt, mert jól tudom, hogy azon perczben, melyben átérzi e nemzet, hogy Magyarországnak, mint magyar államnak teljes erejében kell élni, akkor nemcsak felújul ezen indítvány, hanem közakarattal fog elfogadtatni. Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Kérnem kell a t. ház engedélyét, hogy az elmondottakra egy pár szóval reflectálhassak annyival inkább, mert a vitának utóbbi stádiumában minden oldalról az én tegnapi rövid és egyszerű nyilatkozatommal foglalkoztak. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy az előttem szólott t. képviselő urnak abban, a mit az engedékenységről mondott, legnagyobb részben igazsága van; de nem adhatok neki abban igazat, mintha most arról volna szó, hogy bárki, azon javaslat eredeti szövege szerint, a haza nem magyar ajkú polgárinak engedményeket akarna tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Mert ezen javaslat épen magyar nemzeti szempontból, szerintem a helyes korlátok között, de minden esetre többet akar tenni, mint a mi eddig törvényeink értelmében rendelve volt. Mindaz tehát, a mit a t.képviselő ur engedékenység szempontjából felhozott, lehet elvontan igaz, de erre e javaslatra nézve nem alkalmazható. Csanády Sándor .* Mert nem is létezett törvény erre! Tisza Kálmán ministerelnök: Épen mert nem létezett és most létezni fog, épen azért ez előlépés azon irányban, a mely a magyar állam érdekének megfelel. Ez az egyik, a mit megjegyezni kívántam. A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy én ezen államot magában véve magyar államnak tekintem és tekintettem mindig és bátor vagyok röviden megjegyezni a képviselő urnak azt, hogy ha ma bekövetkeznék az, a mire ő alludált, hogy a magyar állam egészen elkülönített állammá válnék, épen a magyar faj érdekének előmozdítása szempontjából kevesebbet lehetne tenni, mint a mai viszonyok között; mert sokkal inkább kellene számolni az ország nem magyar ajkú lakóival. (Igaz! ügy van! jobbfelől.] Ellenmondás a szélső balon.) És hogy ez igaz, nézze meg a képviselő ur mindazon terveket, mint azon valóban magyar emberek terveit, a kik egészen elkülönített magyar államot létesíteni akartak. Nem mentek-e az ország nem magyar ajkú lakóival szemben túl azon, minta mi ma törvényeinkben van vagy most törvénybe akarunk iktatni. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Madarász József: Rosszul tették! (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Többen hivatkoztak arra, hogy mit mondtam egyszer-másszor azon nemzetiségi túlságos aspirátiókról. Nem tudom t. ház, miért említették fel, mert én ma ugyanazt mondom: épen oly kevéssé leszek hajlandó ma e haza nem magyarajkú polgárai túlzott követeléseinek engedni, mint voltam bármikor az életben; de épen ugy ellene leszek annak, hogy a magyarosítás érdekében túlmenjünk a kellő határokon ma, mint a hogy ellene voltam mindig és a mint ellenzéki koromban nem egyszer tettem figyelmeztetést. Mert bocsásson meg a képviselő ur, a ki előttem szólott és azon másik képviselő ur, aki arra hivatkozott, hogy hisz hiába tartjuk meg a szakaszt ugy, a mint van, azért mégis vádolni fognak erőszakos magyarosítással. Tökéletesen igaz, csak egy különbséggel; és ez az, hogy az igaztalan, alaptalan váddal lehet egyideig hatni, de annak alaptalansága, valótlansága idővel kitűnik és vége van a hatásnak; mig ha az a politika követtetnék, hogy mert úgyis vádolnak, hogy erőszakkal elnyomjuk, tehát tegyük meg — nem mondom, a képviselő ur követni akarja, de a logica oda vezet — akkor megadnók nekik a módot, hogy igazsággal, alaposan vádolhassanak bennünket ez irányban. De bocsásson meg a képviselő ur, én tanulmányoztam az 1840-ikí és 1843—4-iki országgyűlés naplóit is, figyelemmel kisértem az eseményeket is és nem szabad azt az egyet elfelejteni — hála istennek, elmultak ugyan azon idők, mikor ilyes valami lehető volt, de történelmi tény, elfelejteni tehát nem szabad — hogyha 1843-tól 1848-ig (Halljuk,!) nem voltak is lázongások, nyugtalanságok, de az 1843-iki nem annyira túlhajtott törvények, mint túlhajtott nyilatkozatok tették lehetővé azon 1840-től, de főleg 1844-től folytatott agitatatiót e haza nem-magyar polgárai közt, (Ellentmondások a szélső baloldalon. Felkiáltások: Csak a horvátok között!) a mely 1848—49-ben termetté meg keserű gyümölcseit. Ez uraim, históriai tény, ezt elvitatni nem lehet. (Zaj a szélső baloldalon.) Es figyelmeztetett arra, hogy ez bekövetkezhetik, nem kisebb ember — ott van a beszédje a naplóban — mint gr. Batthyány Lajos. (Zaj a szélső baloldalon.) Ezt is olvastam, megmutatom a képviselő urnak, ha tetszik. De azt mondják a képviselő urak, mint épen az előttem szólott, Mocsáry képviselő urnak felelve, hogy hát az 1868-iki törvény kielégítette-e a nemzetiségeket ? Hát t. képviselőház, nézzünk ezzel is szembe. Hogy kielégítette volna egészben, általában, azt nem mondhatjuk, mert halljuk az ellenkező hangokat. De méltóztassanak mégis összehasonlítani a nemzetiségi hangokat 1867—68—69-ről és mostanról. Hallunk ma is, (Ellenmondások a szélső baloldalon) de igen, hallunk egyeseket épen azon a
