Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-218
218. országos iüés április 6. 1883. 347 hangon beszélni, a melyen valaha beszéltek. De hogy azon törvénynek és a követett politikának megvolt a jótékony hatása, igazolja az, hogy az ilyen hangok mindeddig elhangzó hangok maradtak a pusztában, mert nem nyertek alapot, a hol visszhangra találtak volna. (Zaj a szélső balon.) Thaly Kálmán: Hát a dévai gyűlés ? Hoitsy Pál : Hát a szebeni ablakbeverések? (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ugyan bocsássanak meg a t. képviselő urak, hát szabad alkotmányos élet mellett egy dévai gyűlés, vagy az, hogy beverik egy embernek ablakait, ez már oly valami, a mi isten tudja milyen nagy, veszélyes forrongásra mutat ? El fog az illetőkkel, a kik bűnösök, bánni a törvény; maga pedig azon nép, mely oly nagy tömegben egyébiránt Dévát kivéve, ha már szóba hozták és ott sem ugy, a mint nagyítva volt, oly nagy tömegben, mondom, másutt nem is vett részt, meggyőződve arról, hogy félre volt vezetve, meg fog nyugodni. De van egy eset, a mikor nem fog megnyugodni és ez igenis az, ha oda megyünk, hogy beiktatjuk a törvénybe azt, a mi nincs benne, a mit csak rá fogtak, hogy benne van. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Mindezek folytán ezen irányban csak egyet jegyzek még meg. Madarász képviselő ur azt mondta, hogy nemcsak azoktól kívánja, hogy a magyar nyelvet értsék, tudják, a kik egyetemre mennek, a kik hivatalt vállalnak, hanem kívánja, hogy tudják azok is, a kik a középiskolát végig tanulják és azután a vidéken képezik a művelt középosztályt. Igazsága van a képviselő urnak. De ezt akarja a javaslat, ezért követeli, hogy a magyar nyelv és a magyar irodalom a középiskolában magyar nyelven tanittassék és a vizsga is abból magyar nyelven tétessék. Ezen czél elérésére a javaslat tökéletesen eleget tesz; ezen czél elérésére törekedni jogosult s épen azért tartom én a javaslat által elfogadott határt helyesnek. T. képviselőház! Ezen javaslat tárgyalása alatt már a múltkor vádoltattam erőszakos magyarosítással azért, a mit akkor mondtam; tegnap csak azt ismételtem, a mit akkor mondtam és most vádolnak a nem-magyarajkúaknak tenni szándékolt coneessiókkal, A mostani vád bizonyítja, hogy az akkori volt alaptalan. (Derültség és tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) De igy vagyok más tekintetben is. Az általános vitában oda vetett szavakból az előtt hírlapok utján vádoltatott a kormány és vádoltattam én, mint annak ez idő szerint elnöke, hogy ezen egész törvény a protestáns autonómia ellen van intézve, hogy ez kiegyezés e római katholikus clerussal; ma gr. Apponyi igen t. képviselő ur azzal vádol, hogy rokonszenvtelenül nyilatkozom az ő aggályairól, melyeket a katholikus iskolák iránt felhozott. Ezzel is ugy vagyok t. ház, mint a másikkal, sem az egyik, sem a másik nem áll. Már tegnap nyilvánítottam t. képviselőház — sajnálom, hogy gr. Apponyi t. képviselő ur oly kevésbe veszi — hogy biztosíthatom őt, hogy senki ezen törvényt ugy nem értelmezi Gr. Apponyi Albert: Ma! Tisza Kálmán ministerelnök: Majd arra is felelek hogy ma. Biztosíthatom, hogy senki ezen törvényt ugy nem értelmezi, hogy ez által kétségbe vonatnék, hogy a minister közvetlen igazgatása alatt levő iskolák közt felekezeti intézetek is vannak. Ezt, mondom, tegnap is nyilvánítottam és nyilvánítottam készségemet, ha kétely lenne ott, a hol újabb zavar előidézése nélkül lehet ez iránt a megnyugtatást megadni. És higyje el a t. képviselő ur, ha ezen törvény megalkottatik, mely maga egy szóval sem vonja kétségbe, hogy volnának a minister kormányzata alatt katholikus iskolák, ha ezen törvény megalkottatik és megalkottatik oly magyarázat mellett, melyről a ház naplói tanúskodnak, hol ez még nyíltabban kifejtetik, a jövőben sem fogja senki ezt a törvényt máskép magyarázhatni, nemcsak azért, mert szövege szerintem tiszta, de azért sem, mert ha valamely törvénynek magyarázatára kerül a dolog, egyik legbiztosabb kútforrása a magyarázatnak épen az, a mi a törvény tárgyalása közben kimondatott. (Ugy van! a jobboldalon.) Nincs tehát semmi veszélye annak, hogy jövőben is ez a törvény máskép magyarázható legyen. Nem óhajtom tehát, mint már tegnap is jeleztem, megváltoztatni az ezen szakaszban foglalt kifejezéseket azért, mert hivatkozhatom rá, hogy mindenki ugy értette, ugy magyarázta ezen szakaszt, mint bátor voltam elmondani, mindaddig, mig az igen t. képviselő urnak scrupulusai nem támadtak ez iránt. En legalább igen sok emberrel, felekezeti különbség nélkül, különböző pártokhoz tartozókkal, beszéltem, de ezen aggályt eddig senkitől, mint ő tőle, nem hallottam. Ennem szeretném megváltoztatni ép azért, mert ha egy ilyen kifejezés van, melyet mindenki ért, akkor annak megtoldása újabb, eddigi szólásformáinkban, törvényeinkben nem ismert kifejezéssel, ez volna azután, a mi csakugyan előidézhetné a zavart s esetleg a kétértelműséget. Épen azért t. ház, miután ez a meggyőződésem egyfelől, miután másfelől magam ugyanazt hiszem, hogy a 70. §-ban, mely a t. képviselő ur előtt nem egészen ismeretlen, a megnyugtatás meg van adva, de biztos még sem lehetek természetesen abban, hogy ő meg fog-e nyugodni, én azt hiszem, hogy leghelyesebb ezen szakaszszal, mely úgy is két napi vitát idézett elő, ma már végezni és a többit hagyni akkorra, mikorra előkerül. Ajánlom Tamássy képviselő ur módosításával az eredeti szövegezést. (Eélyeslés jobbfelöl.) 44 •
