Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

218. országos ülés április 6. 1883. 343 tartott gymnasmmokra is. Ilyen kettő van: az egyik a nagyszombati, a másik a kalocsai; továbbá egyes gymnasinmoknak felsőbb osztályai, melyek, mint Temesvárit, szintén püspökök által tartatnak fenn. Továbbá a negyedik cathegoriája ezen iskoláknak a kath. status által fentartott iskolák Erdélyben. Már itt a nomenclatura is mutatja, hogy ezen iskolák katholikus iskolák és méltóztatnak tudni, hogy e törvényjavaslat egy külön szakaszában ki akarjuk mondani, hogy ezekre nézve a mostani gyakorlat a maga teljes épségében fenn fog tartatni. Én tehát nem látom ät, hogy bármennyire scrupulosus legyen is az ember, micsoda aggályok merülhetnének fel a kath. iskolák jogi természete és jellegére nézve. Azonban tisztelem másoknak aggályait és a 70. §-nál szívesen elfogadok oly formulát, a mely minden aggálynak elejét vegye és a mely praecise kimondja, hogy ezen iskolák jogi természete és jellege a maga épségében fentartatik. (Helyeslés.) A többi módosítványok és javaslatokra nézve, melyeket ugy sem fogadok el, nem tartom szükségesnek nyilatkozni. Gr. Apponyi Albert: Én a t. háztól engedelmet kérek arra, hogy egy pár szót mondhassak j avaslatom mellett (Halljuk!) annyival is inkább, mert nem lett volna nehéz javaslatom támogatására tíz képviselő urat találnom, a ki azt aláírja, de megvallom, annyira magától értetődő dolognak tartottam csekély javaslatomat, hogy elmulasztottam ezzel az elővigyázattal élni. (Halljuk! Halljuk.') Én, t. ház, megvallom, hogy sem azok által, a miket tegnap a t. ministerelnök ur, sem azok által, a miket — elismerem — a formában sokkal több jóakarattal ma a vallás- és közoktatásügyi minister ur mondott, aggodalmaim alaptalanságáról meggyőzve nem vagyok. Nem vagyok meggyőzve azok által, a miket a t. vallás- és közoktatásügyi minister most mondott, mert a t. minister ur arra tulajdonképen nem is reflectált, a mi az én argumentatióimnak sarkpontját képezte s a mit most ismételni nem tartok szükségesnek. Nem reflectált azon contrariumra, mely a logica elodázhatatlan szabályai szerint abból következik, hogy ha az iskolák egyik cathegoriája tisztán felekezetinek neveztetik minden jelző nélkül, akkor világos, hogy az ezzel szembeállítandó cathegoriákat nem felekezetieknek kell venni. Ezen aztán nem segít semmi olyan nyilatkozat, hogy mi nem akarjuk azok jellegét érinteni. Mert egy jeles német bölcselő író szerint a logica nem olyan kényelmes dolog, mint a fiakker, melybe az ember beleülve, oda viteti magát, a hová akarja és hogy ha oda jutott, kiszáll és kifizeti, mert a logica saját szabályai szerint halad és az abból folyó következtetések az emberek akaratától függetlenül érvényesítik a magok erejét. De még kevésbbé győzött meg a ministerelnök ur felszólalása, mert abban semmi indokolás nem foglaltatott, hanem egyszerűen, tisztán és mereven visszautasította azon indítványt, melyet tettem; mert azt csak nem vehetem indokolásnak, ha általánosságban azt méltóztatik mondani, hogy zavart idézünk elő a terminológiában a nélkül, hogy egyszersmind azt is kimutatta volna, minő zavar az, melyet előidézünk. Én nem vagyok képes belátni, miképen keletkezhetik zavar az által, ha egy nem szabatos és félreértésre és sérelmes következtetésekre alkalmat s

http://www.youtube.com/watch?v=VFK8_WTyaBg&mode=related&search=zolgáltató kifejezés helyett, egy másik tétetik, olyan, mely nem is érinti az iskolák azon kettős beosztását, melyre a t. minister ur czélzott és a melyet én sem akarok érinteni, de csak máskép és a dolog állásának megfelelően nevezi meg az egyik cathegoriát. Ismétlem, nem vagyok képes belátni, hogy ebből minő zavar keletkeznék s azt sem, hogy ez csak egy hajszálnyit is változtatna a törvényjavaslat oecconomiáján. Tehát az egyetlen objectiv ellenészrevétel, a mely tétetett, volt a 70. szakaszra való utalás. És ugy a ministerelnök ur, mint a közoktatási minister ur, azzal iparkodtak megnyugtatni ugy engem, mint azokat, a kik netán hasonló aggodalmakat táplálnak, hogy majd a 70. §-ban aggodalmainknak eleje fog vétetni, kívánságunknak elég tétetik. Én, t. ház, nem vagyok próféta, hogy előre tudjam, miképen fogja majd megállapítani a ház a 70. §. szövegét; mi most a 7. §-t tárgyaljuk és utána tárgyalunk még olyan szakaszokat, melyekben a 7. §-ban használt terminológia előfordul és mi a 70. §-ra való hivatkozással elüttetünk ezen szakasz módosításától. Ha a 70. §. esetleg oly fonuulázást kap a ház többsége által, a mely nem veszi elejét ezen mindenesetre tekintetbe veendő aggodalmainknak, akkor majd szépen elüttetünk az orvoslás minden lehetőségétől, mert az előző szakaszok már meg lesznek állapítva, a 7. §. pedig nem fog ugy szólani, a mint szükséges volna aggodalmaink eloszlatására. De hát jó, t. ház, én nem tartom ugyan helyesnek azt, hogy egy törvénynek egész testén át helytelen terminológia alkalmaztassék, vagy annak egy részében, hogy ezután azt egy későbbi szakaszban visszavonjuk és azt mondjuk, ne tessék komolyan venni azt, a mit az előbbi szakaszokban mondottunk, mi nem fogjuk levonni abból a természetes logicai következtetést, mert hiszen a jogi alapot meg akarjuk óvni, de —mondom, jó, ez ízlés dolga, hát elfogadom azon tért, a mire utaltattunk, hogy a 70. §-ban elővétetik a mi aggodalmaink orvoslásának kérdése, de hát akkor kérem a t. házat, méltóztassék beleegyezni abba, hogy az általam a 7-ik szakaszhoz beadott módosítvány függőben tartassék mindaddig, mig a ház a 70. §. felett dönteni fog. Ha a ház a 70. §-ban oly formulázást állapít meg, mely az általam tegnap felhozott