Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

344 ^'^' or8

^£

os UXŐ: aggodalmat valóban elcnyészteti, én szívesen vissza fogom vonni a 7. §-ra és az azzal kapcsolatos szakaszokra vonatkozó módosítványomat. Ha nem, akkor természetesen kénytelen leszek fentartani. Kérésem most oda terjed, méltóztassék módosítványomat addig függőben tartani, mig azon biztosíték, melyre az általam kért biztosíték helyett utaltatunk, megadatik. Ha a t. ház ebbe beleegyezni nem méltóztatik, akkor kénytelen vagyok módosítványomat fentartani és akár hogy dőljön el a koczka, kérem az a feletti szavazást. (Mozgás. Hel yeslések.) Madarász József: Engedje meg a t. képviselőház, hogy legelőször is Apponyi t. képviselőtársam óhajtására nyilatkozzam. Nem értem, hogy ha a t. képviselő urnak aggályai vannak és módosítványát fenn akarja tartani a 70. §-hoz, miért ne vehetné most vissza, a nélkül, hogy szavazás alá bocsátaná és miért nem terjeszti be a 70. §-nál? Én ezt érteném, de engedjen meg a t. képviselő ur, bizonyos indokolásokkal, a melyeket tett és időt sem nyerve az ő módosítványának megfontolására, én részemről hozzá nem járulhatnék, hogy azt most elfogadjam. Csak röviden érintem a dolgot. Igen óhajtottam volna, hogy maradt volna meg azon tárgynál, melyre nézve módosítványát kívánja, hogy t. i. az azután se jobbra, se balra ne magyaráztassék, hogy minő tekintetbe vétetnek például a tanulmányi alapok. Azonban ő jónak látta tegnap nyilatkozni, hogy azokat ő a maga részéről katholikus hitfelekezetieknek tartja. (Felkiáltások: Szabad!) Kimondja azt, hogy nem szabad? Hanem akkor engedje meg, hogy ez indokolással szemben, minthogy meglehet, hogy szavazásra fogja bocsátani módosítását, ne a magam véleményére hivatkozzam, hanem hivatkozhassam két oly egyén nyilatkozatára, kire, gondolom, némi súlyt fektet t. képviselőtársam is. Csakis Deák Ferencz és Ghyczy Kálmán volt képviselőtársaim nyilatkozatára hivatkozom, eltekintve attól, mit mondott az 1843/44-iki törvényhozás alsóháza. Hisz azt jól fogja tudni t. képviselőtársam, hogy ez nem csak a tanulmányi alapokra, hanem még a főpapok kezelése alatt levőkre nézve is végzésileg kimondotta, hogy azok az állam rendelkezése alatt állanak. De csak ama két nyilatkozatra figyelmeztetem. Deák Ferencz azon nyilatkozatára, mikor arról volt szó, hogy az egyetem államivá nyilvánittassék. Ezt is ellenezték bizonyos képviselőtársaim. Deák ekként nyilatkozott 1868-ban: Az egyetem állami intézet. A most Pesten fennálló egyetemről van szó. Neve is magyar királyi egyetem. A mit az államfő alapít, az nem lehet felekezeti. Határozottan oda szavazok, hogy állami intézet legyen. A másik pedig, Ghyczy Kálmán akkori képviselő ur 1870-ben igy nyilatkozott: „Szólok a s április t>. 1883.1^ tanulmányi mintegy 9 millió forint értékű alapról. A minister maga mondja, hogy czélja a köznevelés. A népnevelés, oktatás nem egyházi, nem vallási, de polgári, tehát állami ügy és az állam által erre rendelt vagyon állami vagyon." . Nem hivatkoztam volna ezekre sem, ha a képviselő ur a maga módosításának indokolásánál nem tartotta volna szükségesnek a maga véleményét nyilvánítani. Én nem a magam, de mindenesetre tekintélyes egyének nyilatkozatát tartottam szükségesnek a szavazás előtt e részben elmondani. Csak néhány megjegyzést akarok most tenni azokra, a mik tegnap indítványom ellen felhozattak. Mocsáry képviselő ur nem kívánja a 7. §-t elfogadni, mert abban erőszakoskodás^ lát és mert minden erőszak megszüli a reactiót. 0 az 1868-ki törvénynek, mint alaptörvénynek álláspontján áll. No hát. t. képviselőtársam, az 1868:XLIV. t.-cz. 14. §-a világosan kimondja, hogy a felekezetek rendelkezhetnek ugyan tanintézeteikben, hogy minő nyelvű legyen az oktatás, de oda tette, „az országos iskolai törvény korlátai közt". E szerint nem a képviselő ur van az 1868-iki törvény alapján, a melyet én épen olyan törvénynek tekintek, mint minden más törvényt és a melyet én a szükséghez képest módosítani kívánok. Ezt már megváltoztatták a körülmények a szükséghez képest, de nem erőszakoskodással. És kigyje meg a k'pviselőur, hogy az én indítványom sem erőszakoskodás, mert az, meggyőződésem szerint világos következménye annak, a mit az állam szüksége kivan. És itt legyen szabad csak annyit megjegyeznem arra, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy én meggyőződésein szerint szükségesnek tartom Magyarországra nézve államilag azt, a mit én más államokban szükségesnek látok. Hiszen 1879-ben maga a ministerelnök mondotta, gondolom Politképviselő urnak, hogy talán azt kívánja, hogy mi is alkalmazzuk azt, a mi Szerbiában van? Nem. És én azt mondáin, hogy óhajtják-e, hogy azt alkalmazzuk a mi Romániában van ? Mi ezt sem kívánjuk alkalmazni, mert mi csak azon rendszabályt óhajtjuk érvényesíteni, a mire az államnak szüksége van. Én az oktatást egyéni jognak és kötelességnek is, de leginkább az állam jogának és kötelességének ismerem. És e tekintetben kívánom, hogy adassék meg mindenkinek az alkalom és nemcsak azokra nézve kívánom azt, hogy jól értsenek magyarul, a kik magasabb műveltségű egyének akarnak lenni, vagy hivatalokban akarnak alkalmaztatni. Óhajtom ezt az értelmiségnek azon zömére, a melyből csak kevesen lesznek hivatalnokok és a mely az úgynevezett városi, községi és megyei értelmiséget képezi és a középiskolán átmegy; óhajtom, hogy ezeknek is alkalom adás-