Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-217
217, országos ülés április 5. 1883. 331 hogy egy nemzeti nyelvnek terjesztése az által, hogy mások szülői anyanyelvének jogosultsága az állam igényein tál korlátoltassék, soha elérhető nem volt, soha elérhető nem lesz. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ellenkezőleg, e tekintetben való túl erős fellépés, túlmenés a követelésekben azon, mi az állam eszméjéből foly, csakis reactiót szülhet (Igás! TJgy van! a jobboldalon) és megakadályozhatja az állam érdekében okvetetlenül szükséges terjedést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen szempontoknál fogva a módosítványokat nem fogadom el, kivéve a Tamássy képviselő nr módosítványát. (Élénk helyeslés jolbfelöl.) Zay Adolf: T. ház! Nekem is szándékom egy módosítványt benyújtani, mely az eddig benyújtottaktól abban különbözik, hogy tisztán módszeri indokok által van vezérelve. De legyen szabad először az előttem szólottak érveivel foglalkoznom. Igen röviden végezhetek Orbán Balázs t. képviselőtársammal, mert hisz ő a t. háznak mesemondója. A t. képviselő ur egyéb meséi közt azt mondta, hogy a neveletlen szász nép arra szorult, hogy a nagy míveltségű székely — a mint Orbán ur magát jó Ízléssel és sikerült képben kifejezte — „trágyázza" a neveletlen földjét. Felteszem a t. képviselő úrról, hogy mindazokkal, a miket elmondott, nem akart komoly valóságokat mondani, hanem érdekes, élezés meséket. Én legalább ugy fogtam fel s e szempontból ellene csak egy kifogásom van. Az, hogy a ki meséket akar mondani, ám mondjon meséket, de tegye ezt szellemes, humoros modorban, de nem azzal a komoly patkóssal, melylyel a t. képviselő ur szólt. Kekem tehát nincs kifogásom beszéde tartalma ellen, csak ízlése ellen. Szólt még a ház azon oldaláról, melyen Orbán t. képviselő ur ül, Madarász képviselő ur, kinek beszéde valóban köszönetre méltó őszinteséget foglal magában; én köszönöm neki annakakijelentését, hogy a népoktatási törvény, melyet 1879-ben hozott e ház, csak az első lépés arra, hogy itt niegmagyarosittassék az egész oktatási ügy. 0kijelentette, hogy önök a magyarosításnak az 1879-ben a népiskolával kezdett nemes hazafiúi művét folytatni akarják ezen javaslat által és majcl fokról fokra államilag, törvényhozás utján keresztülviszik ez ország teljes magyarosítását. Köszönöm neki ezen nyíltságot; mert kell ezen kijelentés különösen a lapokkal és azokkal szemben, a kik nem bírnak elég bátorsággal, a kik, mint a minister ur velünk szemben egyszer magát kifejezte, azon hypocrisisben szenvednek, hogy nem merik nyíltan kimondani, a mire törekszenek. De különben t. képviselőház, ha Madarász t. képviselő ur és az ő irányának pártolói köszönettel nem tartoznak ma a t. ministerelnök urnak, én ma köszönettel tartozom neki és azt neki ki is jelentem; a t. ministerelnök ur ugyanis kimondotta e házban e szót „magyar chauvinismus" és megbélyegezte azt. Köszönöm neki és azt hiszem, a t. ministerelnök ur, ki röviden végzett Madarász képviselőtársammal és azokkal, kik az ő nézetét pártolják, desauválta azon irányt, amelyet ezek követnek, ugy hogy nekem csak egy kívánságom van a t. ministerelnök úrral szemben: legyen bátorsága és erélyes kitartása azon iránynyal, melyet status. féríiui belátásával megbélyegzett, tovább is megküzdeni szép, helyes, üdvös eredménynyel. T. ház! Madarász József t. képviselő ur, a kivel én, fájdalom, nem oly gyorsan végezhetek, mint a minister ur, mert én nem szólhatok itt ex cathedra, azt indítványozta, hogy rövid idő múlva, három év múlva, melyet ő nagy kegyesen megengede, Magyarországon az egész középiskolai oktatás magyar nyelven történjék. Kérdeni akarom a t. képviselő urat, azt hiszi-e, hogy ez a hagyományos politikája a magyar nemzetnek, vagy talán a forradalomnak egy új neme? Madarász József: A magyar nemzetnek politikája! Zay Adolf: Akkor a magyar nemzetet még sem méltóztatik ismerni ugy, a mint az a történelemben és törvényes tényeiben nyilatkozik. Azt hiszem, hogy Madarász t. képviselőtársam a magyar nemzet és a magyar történelem egyik legfényesebb korszakának hiszi az 1848-iki nagy évet és talán valódi magyaroknak és hazafiaknak tartja az 1848. évnek nagy férfiait, talán Kossuth Lajost is, hát engedje meg, hogy felolvassak egy kiáltványt, melyet az 1848-iki független magyar ministerium kibocsátott. Én azt hiszem, hogy az általam is nagy magyaroknak tartott urak hazafiságával be lehetne érni ma is. 1848. Julius 11-én kibocsátottamagyar független mini sterium egy kiáltványt, mely az Erdély országban egybegyűlt karok és rendeknek szólva, az unióról azt mondja: „Nincs egyéb hátra, mint hogy isten áldása koronázza meg e szövetséget, mely minden nyelvű és vallású népekre nézve a szabadság, egyenlőség és testvériség örökké szent elveit fogja meghinni, vallani és alkalmazni". Aláírva : Széchenyi István, Kossuth Lajos, Klauzál Gábor, Eötvös József, Batthyányi Lajos, Deák Ferencz, Szemere Bertalan, Mészáros Lázár. — Én azt hiszem, hogy Madarász t. képviselő ur, kinek talán szintén volt egy kis szerepe 1848-ban, meghajlott akkor, tehát hajoljon meg ezen elvek előtt ma is. És ha ő erre nem képes, legyen azon pártban, melynek szellemi vezére Kossuth Lajos, egy kis tisztelet azon magasztos elvek iránt, a melyekei; 1848-ban Kossuth Lajos örökké szent elveknek jelentett ki és melyektől, ha jól tudom, ma sem idegenkedik. Madarász József: Akkor is elleneztem, ugy a mint ő érti! Zay Adolf: Én a t. képviselő ur saját párt~ 42*
