Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

332 217. országos ülés április 5. 188J. jától nem kívánok ez alkalommal sem többet, mint azt, hogy őrizzék meg hiven és loyalisan a nagy 48-iki év elveit. Indítványához természetesen nem járulhatok. De fájdalom, nem járulhatok azon indítványhoz sem, melyet Helfy t. képviselő ur beadott és mely lényegére és elvére nézve is különbözik Madarász képviselő úrétól. Helfy Ignácz t. képviselő ur igen helyesnek tartja, legalább nem támadta meg, hogy a nem magyarajkú középiskolában ezentúl is megmaradjon az anyanyelv, mint oktatási nyelv és ő csak egy tantárgyra, t. i. a magyar történelemre nézve óhajtja, hogy az utolsó magasabb osztályokban adassék elő magyarul, de nem azért, mintha ez által száműzni akarná a nem-magyar nyelvet a középiskolákból, hanem azért, mint ki is jelenté, hogy a magyar nyelv elsajátítása könynyebbé tétessék. T. ház! Én már az általános vitában kijelentettem, hogy a magyar nyelv elsajátítását szükségesnek, óhajtandónak tartom és szívesen hozzá fogok járulni rendszabályokhoz, melyek a nélkül, hogy alterálnák a középiskolák tudományos rendeltetését és háttérbe szorítanák az anya-nyelv tudományos művelését, a magyar nyelv sikeres oktatását előmozdítják. Azt hiszem t. képviselőtársam épen azon ügynek, melynek szószólója, ártott indítványa által. Mit akar ő? Azt akarja, hogy a magyar történelem adassék elő a nem magyar ajkú tanintézetek 7. és 8. osztályaiban tisztán csak a magyar nyelven. Mi lesz ennek a következménye ? Méltóztatnak tudni, hogy a történelem tanárától nem lehet követelni és nem is követeli a jelen törvény, hogy a nem magyar ajkú intézeteknél is képes legyen szakmáját magyar nyelven előadni. Consequentiája azon rendelkezésnek, melyet Helfy t. képviselő ur óhajt, az volna, hogy a magyar történelem előadatnék egy tanártól, a ki nem birja a nyelvet annyira, hogy szép és folyékony előadást nyújthatna a magyar történelemben. Most már kérdem azokat, a kik Helfy t. képviselő ur indítványát pártolják, mit becsülnek többre, azt e, hogy azon intézetekben a történelmi órák alatt is hangzik az édes magyar nyelv, vagy azt, hogy ott tanulják a magyar történelmet. Én önökről is elég tárgyilagosságot akarok feltenni arra nézve, hogy a dolog lényegére nagyobb súlyt fektetnek mint hüvelyére, a hangra. Ha az illető tanár, mert nem birja eléggé a magyar nyelvet, nem lesz képes a magyar történelmet érdekes és folyékony előadássalelőadni, akkor ezen tantárgy az ifjakra nézve unalmassá, terhessé, kellemetlenné fog tétetni, tehát magyarul, illetőleg rósz magyarsággal fogják halban ugyan a magyar történelmet a tanítványok, de azt megtanulni, érte lelkesedni nem foghatnak. Érjék be inkább azzal, hogy a magyar történelem más nyelven pl. német nyelven, de folyékony, szép, lelkesült előadással taníttassák, s igy adassék alkalom n nem magyar ajkú tanítványoknak, hogy ismerjék meg és szeressék meg a magyar történelmet A dologból merített érveknél fogva kérem tehát,, ne fogadják el Helfy t. képviselő indítványát, de ne fogadják el már azért sem, mert a középiskolai tantervnél fogva nem lehet a hazai történelmet már a 7-ik osztályban előadni. Méltóztatnak tudni, hogy ez a 4-ik és 8-ik évben adatik elő; a 4-ik évben azért, hogy már az alsó osztályokban hallgassa az ifjú a hazai történelmet — legalább nálunk igy történik, a mint ezt a 4. §-nál Thaly Kálmán képviselő ur ajánlotta — és előadatik a 8-ik osztályban, mint befejezése és betetőzése a történelmi oktatásnak. De nem fogadhatom el gr. Apponyi Albert indítványát sem. Előadása után ugyan igen hajlandó lettem volna azt elfogadni, mert már az általános vitában kijelentettem, hogy óhajtom a katholikus autonómia szervezését, életbeléptetését; s én szívesen támogatni fogok minden lépést, a mely ezt elérni akarja, sőt szívesen támogatok minden lépést, a mely addig, mig ez végre valahára életbe léptettetik, praejudicium alkotását mellőzni óhajt, de azon érvek folytán, a melyeket a t. ministerelnök ur előadott, én magamat meggyőzve vallom és azon érveknél fogva, melyekből ő feleslegesnek, sőt nem egészen czéíszerűnek tartotta gr. Apponyi Albert indítványát, én sem járulhatok hozzá. Tamássy Béla t. képviselő ur benyújtott egy módosítványt, a melyet a méltányossággal indokolt, melynek igazolt voltát én is elismerem. Nem lesz ugyan az indítványra nagy szükség az illető iskoláknál, de ha egyszer jóakaratúlag tétetett, bár feleslegesnek tartom, szívesen hozzá fogok járulni. Wolff Károly indítványát, a törvényesség szempontjából szintén elfogadom. T. ház ! A mikor arra határoztam el magamat, hogy ezen szakasznál módosítványt nyutjsak be, abból ag elvből indultam ki, hogy ezen szakasz által nem akarnak a magyar nyelvnek privilégiumot adni, nem akarják azt uralkodó nyelvvé tenni, hanem csak azt óhajtják, a mi indokolásul a bizottságban is felhozatott, hogy a magyar nyelvnek mint egyik tantárgynak elsajátítása biztosittassék, hogy erre czélszerű ut mutattassék. E felfogást mindannak daczára, a mit onnan a t. függetlenségi párt egy két szónoka ma mondott onnan, de különösen azon kijelentés után, melyet a minister ur ma tett, én most is fentartom, én most is hinni óhajtom, hogy legalább e ház többsége és Magyarorszá,g.kormánya a törvény 7.\%. második bekezdése által a magyar nyelvnek privilégiumot, uralkodó állást nem akar tulajdonítani, hanem magát a 7. §.2. bekezdésénél didacticai szempontok által vezérelteti. Én magam a methodus szempontjából helyesnek tartom, hogy a magyar nyelv, mint élő nyelv legalább a felső osztályokban magyar nyelven taníttassák. Csakhogy ki kellene terjeszteni e rendelkezést ugyanazon okokból