Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

217. országos fllcs április 5. 1883. 317 milyen befolyással bir ezen tantárgynak elsajátítására és oktatására, azt ugy hiszem, fölösleges tovább magyarázni. (Igaz l Ugy van!) Olyan bánásmódban részesíteni ezen tudományos értékű tantárgyat, mint akár a szabadkézi rajzot, a testgyakorlatot, vagy a szépírást, nem lehet sehogysem indokolva, mintán tudvalevő dolog, ezek kézügyességeken alapulnak, mig az ábrázoló mértan a legnagyobb mértékű szellemi gymnastieát igényli. Én tehát azon kérelemmel járulok az igen t. minister úrhoz, miszerint szíveskednék odahatni, hogy ha ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és az új tanterv véglegesíttetik, abban kifejezést találjon az, hogy a reáliskolai tanuló tartozik az ábrázoló mértanból is érettségi vizsgálatot tenni. Á mi most Göndöcs és Dobránszky t. képviselőtársaim módosítványait illeti: őszintén megvallom, hogy nem tudok hozzájárulni már csak azon egy szempontból sem, mert az ezen módosítványokban kifejtett kérdés egy az, egységes középiskola és a reálgyinnasium kérdésének fölvetésével ; mivel pedig e tekintetben pro és contra máielég érv hozatott fel és miután ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, egyszerűen kijelentem, hogy a módosítványokat nem fogadom el és kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt ugy elfogadni, a mint az szövegezve van. (Helyeslés a jobboldalon.) Hermán Ottó: T. képviselőház! (Halljuk!) Szólási jogonnal élve, mindenekelőtt egy, a magam személyére nézve fontos ügyet akarok elintézni. {Halljuk!) A tegnapi zajban nem vettem ki a t. előadó urnak egy szavát, a melynek kiejtése mellett azonban a ház naplója tanúságot tesz. Ez az, hogy az előadó ur Íz én hasonlatomat, mely a czölöpről és a pányváról szól, a t. előadó ur a pórias epithetonnal tisztelte meg. Én gratulálok a t. előadó urnak rendkívüli tapintatához, a melyet már több rendbeli felszólalásaiban tanúsított, a mennyiben először a közoktatási minister urnak azt a bizonyítványt állította ki, hogy uralkodása tizedik évében a középtanodák állapota tökéletesen desolált és most e szóval ismét kiállíti bizonyítványt a ház t. elnökének, a kiről aztán fel kell tenni logicailag, hogy ő egy; pórias hasonlatot megjegyzés nélkül hagyhatott. Én a jövőre nézve nem érzem magamat hivatottnak, hogy a t. előadó urnak modor tekintetében képviselőkkel szemben, oktatást adjak, csak egyszerűen kívánom constatálni, hogy valóban egy oly nemét a tapintatnak tünteti fel itt a ház előtt, a mely kivált azon a helyen nemcsak szokatlan, de még csak meg sem is engedhető; mert a t. előadó ur ne felejtse el egy pillanatra sem, hogy ő nem mint Szathmáry György képviselő, hanem mint a közoktatási bizottság referense foglalja el azon helyet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezután t. képviselőház én, bátor leszek a 4. j §-hoz hozzászólani. Az eddig megtett módosítások már magukban véve bizonyítják azt, hogy az az egész rendszer, a mely a tantárgyakra vonatkozólag ebben a törvényjavaslatban contempláltatik, a képzelhető legnagyobb confusio és tájékozatlanság rendszere. Kiragadok én a többi közül egy rendkívül jellemző jelenséget, a melyet a gymnasiumi tantárgyak a reáliskolai tantárgyakkal szemközt feltüntetnek. A gymnasiumi tantárgyak közt fel van sorolva pusztán a természetrajz. Hogy a megkülönböztetés élesebbé tétessék gymnasium és reáliskola között, oda tétetik a reáliskola rovatában a természetrajz mellé még külön a geológia is. Már ez magában véve olyan jelenség, mely csak azt bizonyítja, hogy a kik ezt összeállították, nem tudták, hogy a geológia a legszervesebb kapcsolatban áll a természetrajzzal magával. De az is igaz, hogy a geológia a gymnasiumnál tökéletesen kimaradt. Tehát elhagyni fontos szakoknak úgyszólván történelmi bizonyítékait, mert a geológia semmi más, mint a természet fejlődéstörténelmi bizonyítéka : ez már magában véve arra vall, hogy sem didaeticai, sem paedagogiai tekintetekkel nem vetettek számot azok a férfiak, kik ezt ugy oda tették. Második megjegyzésem az, hogy mig a 3. §. vitatásánál hallottunk itt dissertatiókat, melyek szerintem az akadémiában foglalhatnak helyet és melyeknek meg is van a maguk értelme és értéke, t. i. a classicismusra vonatkozólag. De azok a t. képviselő urak, kik ezen dissertatiókat tartották, megfeledkeztek arról, hogy itt nem kell vitatni a classicismus értékét és hatását a maga egészében, úgyszólván az emberiség szellemében, hanem itt méltányolni kell a tantárgyakat a tanulásra való czélból és semmi egyéb végett. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert én már most megfogom fordítani a lándzsát és most én szegzem a lándzsa élét azon t. dissertáló uraknak. Hogyan tudják azt indokolni, hogy ha már a classicismusra — már arra a bizonyos classicismusra — oly rettentő nagy súlyt fektetnek, hogyan tudják indokolni, hogy pl, egy műépítész, kinek az építészeti stílusokkal kell foglalkozni, kinek az ő szakmáját nemcsak a közönséges vállalkozás szellemében kell teljesíteni, hanem valóságos tudományos alapon kell fejleszteni; kinek vissza kell nyúlni a görög classicismusba, kire nézve tehát a classicus szellemnek a hatása a legnagyobb mértékben fontos: hogy ez fel legyen menthető a classicus tanulmányok folytatásától ? Harmadik megjegyzésein az, hogy már most egy műegyetemi tanár részéről indítvány tétetik és tétetik másfelől Göndöcs t. képviselőtársam részéről, hogy beviendő a reáliskolába a latin nyelv j tekintettel a tehetségek esetleges oly fejlődésére,