Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-217
318 2l ?- országos ülés április 5. 1883. hogy elfoglalhassák a helyet a tudományos egyetemen is. En,t. ház, már az általános vitánál kifejeztem azt és kötve hiszem, hogy az ellen valamit lehetne felhozni, hogy az a bifurcatió, melyet az úgynevezett tudományegyetem és a műegyetem repraesentál, csak egy administrativ bifurcatió, (Igaz! a szélső balfelől) csupán csak az administratio megkönnyítése, illetőleg, ha már épen tanszakok szerint vesszük a dolgot, egy bizonyos tanszak-csoportnak könnyebb áttekinthetése czéljából létesült. De azok a tárgyak, melyek a műegyetemen és a tudományegyetemen taníttatnak, tökéletesen egyrangúak és a tudomány egyetemességébe tartoznak. Magában véve ez a tétel egyesen azt mutatja, hogy itt a középiskolai oktatásnál elkülönítésről szó sem lehet. Visszatérek arra a már többször hangoztatott tételre, hogy itt csupán csak az egészséges aránynak megteremtéséről lehet szó. És én protestálok azon insinuatio ellen, mely tegnap is több oldalról és többszörösen történt, mely oda czélzott, hogy mi, kik vitattuk az egységes középiskolát, elitéltük a classicismust, visszalöktük, annak jogosultságát el nem ismertük. Ismételve mondhatom, nem ugy van. Bátor leszek a t. képviselőháznak már most megmondani épen a reáliskola ötletéből, hogy mit követelek és mit várok én az igazi középiskolától, alkalmazva az emberre, ki a társadalomnak bizonyos pontján helyet foglal. Ha az én eredeti tervezetem szerint akarjuk berendezni a középoktatást, vagyis egy bizonyos rendszerre akarjuk alapítani: akkor igenis a középiskola, az egységes középiskola egyenes vonalat kell, hogy képezzen a népiskolától az egyetemig. De nekünk számolnunk kell az élettel és én már akkor mondtam, hogy gondoskodni kell bizonyos megállapodási pontokról, a honnan az egyes tehetségek, akár a gyengébb tehetségek, akár azok, kik más pálya felé gravitálnak, folytathassák a maguk tanulmányait a gyakorlati életre való tekintetből; tehát már magában ez involválja azt, hogy a középiskolának oly emberanyagot kell teremteni, a mely a modern tudás tekintetében összhangzatos lenne. Mi adja meg ezt, mit követelek én attól az embertől, a ki a gymnasium vagy reáliskola VIII. osztályából kimegy az életbe, a nélkül, hogy az egyetemre térne ? Kívánom tőle azt, hogy ő a természetnek, a társadalomnak jelenségeivel szemközt ne legyen ignoráns, hogy azokkal a jelenségekkel szemben, a melyekbe minden ember az életben okvetlenül úgyszólván, belebotlik, azoknak megfejtése iránt élcnk érzékkel és egészséges alappal birjon. Ehhez kell viszonyítani az úgynevezett classicus, mint az úgynevezett reális anyagot, melyet az ifjúnak adunk. Ha ez igy van t. ház, akkor hol van indokolva a kettéválasztás ? A kettéválasztás szerintem sem a tudomány egyetemességére, sem a gyakorlati életre való tekintetből, sem semmikép indokolva nincs, mert itt, e törvényhozásban kénytelenek vagyunk számolni az élet factoraival. És mi jelentkezik itt egy tisztáno ktatásügyi kérdés ötletéből ? Hallunk confessionalis kérdéseket, hallgatunk vallási kérdéseket, nemzetiségi kérdéseket, hallunk teljes dissonantiát, csak azt az egyet nem, a mit ezen törvényjavaslatnak megoldani kellene, t. i. az igazi, helyes, correct oktatást, az emberek nevelését nemes szellemben, a gyakorlati élet számára. És t. ház, egyike a legkitűnőbb szellemeknek, kiválókép iskoláztatási kérdésekben, Husley, a középiskola számára kijelöli a tananyagot, abban jelöli ki és nagyon helyesen, hogy az embert tudomány tekintetében, vagyis a tananyag tekintetében oly harmóniába hozza, hogy ha valamely pályára különös hajlamot érez, csupán csak a magába vett tananyag mélyebb kifejtésére kell törekednie; tehát, hogy a középiskola előkészítse a társadalmi embert és megadja neki azon anyagot, mely a szakképzés terén alapul szolgál. De az ő eszméje szerint és nagyon helyesen, a leghatározottabban ki van zárva, hogy bármely csoportja a tantárgyaknak a másik fölé helyeztessék, vagy is előny nyujtassék egyiknek a másik felett; mert mikor ez történik, akkor bekövetkezik az, a mitől itt bizonyos szellemek oly nagyon rettegnek, daczára, hogy nem értik, hogy mi az a niaterialisticus irány, az az irtóztató dolog. Azt a vádat, a melyet a materialismus ellen emelnek a társadalomban és országban, könnyen reá lehet magyarázni az egész^ reáliskolára, a mely önök szerint azt, a mi kiválóan lélekképző, jellemképző, önöknek a classicismusról táplált fogalmaikat elhagyja és magába be nem veszi, az Önök görögjét meg nem követeli. Itt a materialismus réme. Hanem t. ház, materialismus és materialismus közt nagy különbség van. Azok, a kik a materialismustól rettegnek és félnek, a kik mint Nagy István t. barátom, a hittannak egy órával való megszaporításában keresik a társadalom megmentését és üdvét, csakugyan nem tudják, mi az a materialismus. (Ugy van!) A materialismus, az a törvény és absolut igazság, a melyet semmi hittel nem lehet agyonütni, az a positiv tudás. Es ha positiv tudásra van alapítva az emberi társadalom és annak kifejlődése: akkor positiv igazságra is lesz alapítva és erős erkölcsi alapon fog nyugodni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem hit, hanem tudás. Ez a materialismus. Megriadnak az emberek, hogy a természettudományokba, az állattanba behozatik a darwinismus. Ezek a materialismustól fázó urak mit képzelnek a darwinismus alatt? Képzelik azt, hogy az ember a majomtól származik. És akkor jön a t. egyház minden faja és azt mondja: ana-
