Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-216
312 216. országos ülés április 4. 1883. hogy ezen egyezség, melyről szólott, nem csekély jelentőségű. Beszédének egy másik passusában megmondja előre, hogy majd fog idő jönni, talán nem sokára, mikor ezen egyezségnek fontosságát Olaszország be fogja látni és hozzáteszi, hogy különösen azon esetre, ha Olaszország valamely oldalról meg találna támadtatni, mint ezt világosan jelzi, hogy valami szövetség, vagy szövetségszeríí egyezség csakugyan létrejött az újabb korban köztünk és Olaszország között. Fölösleges mondanom t. ház, hogy nekem sem egyénileg, sem mint képviselőnek nem lehet kifogásom az ellen, ha Olaszországgal a mi hazánk a lehető legjobb viszonyban, akár szövetségi viszonyba is jön s azt hiszem, hogy nemcsak én, hanem egyáltalában a magyar nemzet csak rokonszenvvel fogadná, ha ily szövetség azzal a királysággal, mely az igazi alkotmányosság és szabadelvűség utján halad és folyton erősbödik, létre jönne. De másfelől azt hiszem, hogy ez még sem olyan dolog, mit a törvényhozásnak csak hírlapokból kellene megtudni; s nem tartom összeegyeztethetőnek a parlamentarismussal, még kevésbé az igazi alkotmányossággal, hogy egy nemzet valamely más nemzetnek ministere által tudja meg azt, hogy kivel áll szövetségben. (Igaz! JJgy van! a sselső halon.) Szükségesnek tartom a kérdésintézést már azon okból is, mert ezen állítólagos szövetségről, a mint méltóztatnak tudni, egy angol forrás utján igen furcsa hirek terjedtek el. Azon meglehetősen tekintélyes s különösen nagyon elterjedt lap szerint ezen szövetségnek czélja akként volna körülírva, hogy ha a három hatalomnak valamelyike Franczíaország által támadtatnék meg, akkor a másik két hatalom tartozik annak segítségére menni; ha azonban más hatalom által támadtatnék meg ugyanazon 3 hatalom valamelyike, a másik kettőnek szabadságában áll a semlegességet megtartani vagy megszakítani. Egy perczig sem voltam hajlandó ezen hírnek hitelt adni, mert a mennyiben csak két ország van kitéve annak, hogy esetleg megtámadtathatik Francziaország által, t. i. Németország, vagy Olaszország s arra semmi valószínűség nincs, hogy Magyarország, vagy Ausztria támadtassék meg, ez nem volna egyéb, mint egyoldalú szövetség s akkor a mi külügyi kormányunk lekötné erőnket egyedül más két hatalom előnyére, a nélkül, hogy cserében valamit is kapna. Megvallom, hogy annyira én nem viszem a rokonszenvet egy nemzet iránt sem, hogy kész legyek nemzetem erejét kizárólag az ő javára lekötni, a nélkül, hogy én valami más előnyről részéről biztosítva volnék. Ennek következtében bátor vagyok a t. ministerelnök úrhoz a következő interpellátiót intézni (Olvassa) : Interpellátió a ministerelnök úrhoz. Az olasz külügyminister f. é. márczius hó 13-án az olasz képviselőházban mondott b eszedének azon része, mely hazánkra és Ausztriára vonatkozik, arra a föltevésre enged következtetni, miszerint Olaszország ÖS Outi osztrák s magyar monarchia közt már huzamosb idő óta egy, a legfontosabb külügyi kérdésekre kiterjedő szövetség vagy szövetségszertí egyezség áll fenn. Noha kétséget nem szenved, hogy a magyar nemzet a valódi alkotmányosság és szabadelvtíség utján haladó, szellemileg s anyagilag folyton erősbülő olasz királysággal való szövetséget, barátságos összeköttetést rokonszenvesen fogadná: mindazáltal nem lévén sem a parlamentarismus, sem az alkotmányosság fogalmával összeegyeztethető az, hogy egy nemzet más nemzet ministere által jusson tudomására annak, hogy kivel áll szövetségben s miután továbbá érdekében áll a nemzetnek s igy a törvényhozásnak, hogy nemcsak a szövetségek létezéséről, hanem azok czélja felől is tudomást szerezzen: kérdem a tisztelt ministerelnök úrtól: 1. Miben áll az a szövetség vagy egyezség, melyre Mancini olasz külügyminister márczius 13-iki beszédében czélzotf? 2. Ha csakugyan létezik ily szövetség vagy egyezség, mikor s mily czélból jött az létre? Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a ministerelnök úrral. Még Latinovics Gí-ábor képviselő urnak volna interpellátioja, azonban a képviselő ur nem lévén jelen, az máskorra marad. A holnapi ülés 10 órakor fog kezdődni, most az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 éra 5 perczlcor.)
