Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-214

268 214. országos Illés április '2. 18S3. A protestáns iskolákban, a mint tudom, ma is taníttatik a VII. osztályban az irodalomtörténete; a minister ur felügyelete alatt lévő királyi iskolákban azonban ez a VIII. osztályra reducáltatik s ha egyik legjelesebb intézetét tekintem, melyet folytonos figyelemmel kisérek, azt találom, hogy szeptemberben megkezdették a magyar irodalom történetét a VIII. osztályban és októberben már Virág Benedekig és Csokonay-ig jutottak. Ez nem haladás t. ház, hanem ez rohanás, olyan mint az amerikai pacific-vasuton; és igy történik az, hogy aztán ifjaink, a kiknek az év végén Petőfi-ig és Arany Jánosig kell jutniok, csak caleydoscopszerű képet nyernek a magyar irodalomtörténetből, de nem alapos képzettséget, mert ilyet e rendszer nem nyújthat. (Ugy van! a szélső balon.) E helyett tehát t. ház, sokkal helyesebbnek tartom a régebben divatozott rendszert és nemzeti szempontból határozottan szükségesnek tartom azt, hogy a magyar irodalom története a VH. és VIH. osztályban, mindegyikben hetenként legalább 3—3 órán át tanittassék. És erre annyival nagyobb szükség van t. ház, mert ha valamely nép utalva van arra, hogy saját civilisátiója történetét ifjúságával megösmértesse, ez épen a magyar. E nemzetről, mely földirati fekvésénél fogva is annyi küzdelemre volt kényszerítve az első századokban és ezek között polgárosultságát és irodalmát mégis becsülettel kifejtette és azt ma is fejleszti, semmi sem háríthatja el annyira a barbárság vádját, mint a magyar irodalom történetének beható ismerete és a hazafiság érzetét semmi sem gerjesztheti anynyira ifjainkban, mint épen ez. Ezért kívánom tehát t. ház, hogy azon cosmopoliticus irány helyett, mely ma fennáll, behozassék az, hogy a magyar nemzeti irodalomnak és nemkülönben a magyar történelemnek nagyobb tér adassék. Mert hogyan állunk t. ház a nemzeti történelemmel ? Ez előtt tanították a magyar történelmet a IV. osztályban az algymnasiumban, azután másodszor a VIII. osztályban. Azt mondja tán erre a minister ur, sőt mondotta is egyszer egy interpellátiómra adott válaszában, hogy ez felesleges dolog. Ezt én tagadtam akkor is és tagadom most is. A IV. osztály ifjúságának felfogásához inkább chronologicus előadás illik, a VIII. osztályban pedig bölcseimi, alkotmánytani szempontból tárgyalandó a magyar történelem. Ámde, mint említem, az ifjúságnak fele nem hallgatja a VIII. osztály tantárgyait, mert időközben más pályára lép, azért tehát szükséges az, hogy a magyar történelem a IV. osztályban, mint fontos tárgy felvétessék és rá súly fektettessék. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezen indítványomnál acultusministerurellen segítségemre jön a közös hadügyminister. (Halljuk! Halljuk!) A közös hadügyministerium ugyanis a kadettiskolák felvételi vizsgájánál, minthogy az Ausztriában levő tantervet vette alapul, Ausztriában pedig az osztrák történelem az algymnasiumban is taníttatik, a felvételi vizsgánál Ausztriában az osztrák történelem ismeretét megköveteli a vizsgálandótól s ennek nyomán a magyar korona országaiban a magyar történelemből is vizsgát kell tennie a felveendőnek. E részben hivatkozom Urányi Imre t. képviselőtársamra, ki interpellált is ez ügyben, hogy nem egy magyar ifjút visszavetettek a kadettiskolából, mert a magyar fiú a magyar történelemből semmit sem tudott, azt mondván a minister nagy dicsőségére, hogy neki az iskolában saját hazája történelmét megtanulni nincs alkalma. Ha már annyira vagyunk, hogy a közös hadügyminister is visszaveti a magyar fiút, mert saját hazája történelmét nem tudja, ez elég jogosultságot ad arra, hogy a fiainknak nyújtandó pályák tekintetéből a hazai történelmet ezen szempontból is, de különösen nemzeti tekintetekből a IV. osztályban taníttassuk. En igen kérem a t. minister urat, ne méltóztassék ridegen visszautasítani e nézetemet, hanem méltóztassék szerintem nem helyes álláspontjából engedni annyiban, hogy a magyar történelmet a gymnasium egyik alsó osztályában a tantervbe felvenni méltóztassék. Ezt a szakasz nem zárja ki s én azon suppositumban; hogy a t. minister ur a nemzeti szempontot véve tekintetbe, nekem igazat ad, külön módosítványt nem adok be. Bátorkodom még a t, minister urat a mellett, hogy a cosmopoliticus iránynyal szakítson és a a nemzeti történelmet és irodalmat nagyobb mértékben taníttassa, még egy más körülményre figyelmeztetni, t. i. arra, hogy a közvetlen vezetése alatt álló gymnasiuuiokban, ha nem mindben is, az a szokás uralkodik, hogy a tanórák mind délelőtt 8 órától i-ig tartatnak s e körülmény — a gyakorlat legalább ugy mutatja — sem paedagogiai, sem az ifjúság fejlesztése czéljából nem üdvös hatású. Én magam is figyelemmel kisérek egy pár ilyen főgymnasiumot s azt tapasztaltam, hogy a pezsgő vérű ifjúság az 5 órai folytonos ülés által anynyira kimerül, hogy az utolsó órákon nem képes kellő figyelemmel kisérni a tanárt s testileg is rosszul hat ez intézkedés, mert a hosszas ülés folytán az ifjak izgékonyakká lesznek. Mivel iparkodnak ezen segíteni? Azzal, hogy nagyobb időközöket hagynak nekik, hogy óraközben magukat a folyosón kiíütkossák. Mi ennek a gyakorlati következménye ? Az, hogy az iskolaszolgákhoz bemennek s ott számukra egész kantin van berendezve, hol szalonnát, sört, pálinkát, bort kapnak s reménylem, az igazgató tudta nélkül, vagy hol tudtával történik, ott legalább elnézésével lakomáznak. Ezt én botránynak tartom. Hogy több intézetnél igy van, azt tudom ;ha parancsolja, a t. minister ur, meg is nevezhetem, hogy hol. Én ezéb szerűbbnek tartom, hogy ha három órát kiül a fiatal ember délelőtt s azután mehet haza. Ebben