Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-214
214 országos ülé* ápriliá 2. 1883. 267 mely beszédemben megvan, most hivatkozom arra és mint némi tekintetben szakember — mint volt középiskolai tanár — hozzá fogok szólni igenis szakszerűleg már e szakasznál is a törvényjavaslathoz. Ama megjegyzéseimet, a melyeket akkor a mink'terelnök urnak, továbbá Hoffmann Pál képviselő urnak is szerintem jogtalanul és alaptalanul tett észrevételeire viszont tenni szándékozom, fentartom magamnak az illető szakaszokra; ott szerencsém lesz kimutatni, hogy mind a ministerelnök ur, mind Hoffmann Pál képviselő ur akkori ellenvetéseikkel alaptalanul támadtak meg Most azonban maradok szigorúan e szakasznál. Nem akarom ugyanis azon szónokok példáját követni, kik az általános vitának mint egy hanglétrán végig mentek az egyes szakaszokon, hanem szigorúan tartom magam a tárgyhoz : a 3. és azzal összeköttetésben levő 4. §-hoz, mint a melyekről elválasztva alig lehet beszélni, az egyik elősorolván a gymnasium, a másik a reáliskola tantárgyát. Megvallom, jobban szerettem volna t. ház, ha a t. minister ur mellékletkép egy tantervet is csatolt volna az indokoláshoz, mert világosabb képét nyerhetnők akkor e számos tantárgyak felosztásának az egyes osztályokban. De hát ez nem történvén meg, combinálnunk kell e két szakaszba foglalt sorozatokat és a gymnasium és a reáliskolákban jelenleg fennálló állapotokat; mert ha végig megyek ezen egyes tudomány szakok megnevezésén, ugy látom, hogy mind kizárólag azok, melyek most is taníttatnak és hogy gyökeres változás e tekintetben nem szándékoltatik, valamint, hogy a bifurcationális rendszert a minister ur fentartja. Azért tehát, hogy megjelöljem, mit óhajtanék én javítandót jövőre mind a gymnasiumban, mind a reáliskolában a tantárgyakat tekintve, kénytelen vagyok röviden egy pillantást vetni a jelenleg fennálló állapotokra. A gymnasiumban s annál inkább természetesen a reáliskolában a jelenleg érvényben álló tanrend szerint bizonyos cosmopolitisticus irány vonul végig; nevezetesen a classieus nyelveken kivül, a melyeknek, kivált a latinnak, jogosultságát kétségbe nem vonom, a német irodalomra csak akkora súly fekteítetik, mint a magyarra. Én legalább így tudom és ezt indokolni is bátor leszek. Továbbá vannak exact tudományok, a melyek, a görög nyelvet leszámítván, nagyobb terjedelem taníttathatnának. Azonban a magyar történelem és a magyar nyelv és irodalom története véghetetlenül el van hanyagolva. Ugyanis ezen főként jellemfejtő, hazafias és a nemzeti irány alapvetőjéül tekintendő tantárgy, a magyar irodalom csakis a 8-ik osztályra van szorítva. Tehát az az ifjú, a ki a 4-ik vagy 6-ik gymnasialis osztályt végezvén, más pályára megy, pl. gazdasági vagy katonai tanintézetbe, ennek ismerete nélkül nevelkedik fel. (A közoktatási minister tagadólag int.) Ugy van. Ha méltóztatik azután megjegyzést tenni, arra is felelek. Azok az ifjak, a kik a 4-ik vagy 6-ik gymnasialis osztály végeztével más életpáfyára lépve, nem mennek a 8-ik osztályig, a nélkül növekednek fel, hogy a magyar nemzet történelmét és a magyar irodalmat valaha tanulták volna. Ebben a tekintetben nem először szólalok fel; én ezt tartom a mi jelenlegi gymnasialis tanrendszerünk egyik legcardinalisabb hibájának és ennek orvoslását nem találom az új tantervben sem. Ha ugyanis az iskolai statisztikát vesszük, azt látjuk, hogy az alsóbb osztályokban 60—80 tanuló van, a 8-ik osztályban már csak 30—40 közt teszik le az érettségit, tehát a tanítványoknak legalább is fele vagy több mint fele az alsóbb osztályok elvégeztével más pályára lép a nélkül, hogy a magyar történelemről és irodalomról valamit hallott volna. De tovább megyek; vegyük azoknak helyzetét, a kik a gymnasiumot végig járják. A 8-ik osztályban a mostani tanrendszer szerint és hihetőleg az ezen törvényjavaslat alapján életbeléptetendő tanrendszer szerint is, négy új tantárgy taníttatik, t. i. a lélektan, logica, Magyarország történelme és a magyar nyelv és irodalomtörténete; mind a három igen fontos tárgy, fontosak általában jellemfejtő, a gondolkozást előkészítő természetüknél fogva és különösen nemzeti szempontból. Malmost a 8-ik osztálybeli ifjú azon rövid 8 hónap alatt, mert csak ennyi áll rendelkezésére, kénytelen ismételni az előbbi osztályokban tanultakat, hogy az érettségire előkészülhessen és még négy igen fontos tantárgygyal rohantatik meg ugy, hogy csakis a legkitűnőbb tehetséggel és megfeszítet szorgalom mellett képesek az ifjak arra, hogy ezen* tantárgyakban ilyen-amolyan haladást kimutathassanak. Az órák száma is rendkívül csekély e tekintetben. Példát hozok fel; én magam is 5 évig voltam a budapesti reformatum gymnasiumban a magyar irodalomtörténet és nyelv tanára s tapasztalatból mondhatom, hogy ezen oly fontos tantárgyat a 7- és 8-ik osztályon keresztül, 3—3 órát véve hetenkint, két év alatt alig tudtam bevégezni. Természetesen ugy magyaráztam, a mint kell is egy már képzett ifjúnak, az egész művelődés történetét a nemzet történelmével egybekapcsolva, minthogy a művelődés története a nemzeti történelem egyik ága. Ha a tanár korszakonkint nem világítja meg tanítványai előtt a tantárgyat, ugy nem fogják azok azt tisztán, helyesen felfogni; a történeti viszonyok behatását is vázolni kell a tanárnak és igy hetenkénti hat órából, a két osztályt együttvéve, 2 — 2 órát kellett magyarázattal tölteni. Ilyképen tapasztalatból mondhatom, hogy ma már alig lehet e nagyfontosságú tantárgyat, mely a magyar szellem és művelődés képzésére a leghatalmasabb tényezők egyike, két év alatt bevégezni. És mi történik ma közvetlenül a minister ur tanterve szerint berendezett iskolákban ? 3t*
