Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-214

214 országos ülés április 2, 1883. 263 mányokra akarják azt fektetni. Ebből, hogy annyira divergálnak a felfogások, azon meggyőződésre juthat a t. képviselőház, hogy még igen messze van az a határ, a mikor az egységes középiskola eszméje érettnek tekinthető. De hát mig az általános vitában a reáliskolát emelték az égig, most ellenkező álláspontra helyezkedvén, a gymnásiumot kívánnák egységes iskolává alakítani. Hát kérdem, hol van itt a consequentia? Hermán t. képviselőtársamnak azon felfogása, melyet még az általános vita alkalmával hangsúlyozott még talán a legéletrevalóbb felfogás: ugyanis az, hogy a középiskolai oktatás, általában az egész oktatás egyenes irányban vezettessék a népiskolából az egyetemig és hogy aztán egyenes fokokban elágaznék az oktatás szakoktatásra; ez nézetem szerint a leghelyesebb. De hátt. ház, mily bajokkal jár ez. Eltekintve attól, hogy ez a rendszer már nem biúircatio és trifureatió, hanem polyfureatio, eltekintve attól, hogy ez a középiskolai oktatás legalább is tízszer annyiba kerülne, mint a jelenlegi bifurcatio mellett, mert akkor minden középiskola mellett mindenhová kellene 3 — 4 szakiskola, mondom, nem véve tekintetbe az anyagi körülményeket, bizonytalan experimentumba vágnánk, nekünkpedig épen nincs jogunk ilyen experimentumra gondolni. Én, t. ház, a különválasztás barátja vagyok s azt elfogadom ugy, a mint a törvényjavaslatban contemplálva van. Elismerem, hogy szükséges egy középiskola, a melyben az ó classicai nyelvek alapján történik a nevelés és e tekintetben ugy hiszem, Hegedűs t. képviselő úrral egy nézeten vagyok, mert ő, legalább a közoktatási bizottságban — itt e házban még nem volt szerencsém hallani a gymnáziumot oly határozottan s oly erős szavakkal támogatni, mint ott tette volt velem szemben, mikor én csak kis mértékben akartam a gymnásiumot azzal a megszorítással illetni, hogy a gymnásiumot végzett abituriensek csak ugy mehessenek a technicai főiskolára, ha bizonyos teehnicai alaptudományokból előbb vizsgát tesznek — ha, mondom, visszaemlékezik a t.| képviselő ur akkori magatartására, hogyan támadott meg engem és mennyire hangsúlyozta, hogy a gymnasium ugy, a mint ma fennáll, minden életpályára tökéletesen előkészít; és hogy ezt mondta a képviselő ur, tanúim reá a bizottság t. tagjai, pedig most egészen más nézetnek ad kifejezést. Én ketté választott középiskola mellett harczolok és miután philologus nem vagyok, szószaporítással pedig élni nem kívánok, nem akarom bővebben fejtegetni, hogy mennyiben szükséges a latin és görög nyelv a gymnasiumban és mennyiben nem és hogy talán az egyik vagy a másik kihagyandó — de egyet mégis jelezni akarok és ez az én egyéni felfogásom: hogy t. i. én nem azon szempontból Ítélem meg a classicai nyelvet, mint pl. Hermán t. képviselőtársam, mert ő azt mondja? hogy a nyelv eszköz a továbbképzésre és tanulmányozásra és miután jelenleg a gymnasiumban a tanulók nem érik el azt, hogy ők a görög és latin nyelvet tökéletesen elsajátítsák és mint eszközt használhatnák a továbbképzésre, ezen oknál fogva nem kívánja ő azokat cultiválni oly mértékben, mint a milyen mértékben ma cultiváltatnak. És ha én azt elismerem, hogy mint eszközt, a két nyelvet nem sajátítják el a gymnasiumban annyira, mint a mennyire szükséges, azt azért teszem, mert más szempontból fogtam fel a classicus nyelvek tanulását. Én a classicai nyelvek, különösen a görög és latin nyelv képző erejét abban találom, hogy grammaticájuk egészen elüt az élő nyelvek, különösen a hazai nyelvünk grammaticájától s igy a gondolkodás több oldalról fejlesztetvén, tágasabb körben fog mozogni és a legtöbb paedagogus ezen szempontból fogja fel a nyelvek képző erejét, nem pedig azon szempontból itéli meg azok szükséges voltát, melyből Hermán Ottó t. képviselő ur tette. A gymnasium mellett szükségesnek tartom a a reáliskolát azon oknál fogva, mert a különböző életpályákkal számolva, a gymnasiális humanisticus irányzat mellett az ifjúságnak egy részét határozottan reális irányba kell terelni az által, hogy a reáliskola a természettudományokat nagyobb kiterjedésben eultiválja és az azon tudományok tanulására szükséges élő nyelveket tankörébe felveszi ; szükségesnek tartom a reáliskolát azért is, mert előkészíti az életnek azokat az elemeket, melyek a középiskolai érettségi bizonyítványt a hivatalba lépés előtt qualificatióként tartoznak felmutatni és miután ezen közhivataloknak jó nagy része teehnicai irányzatú, szükségkép következik, hogy azok előkészítésére nem a humánus irányú gymnasium, hanem a reáliskola van hivatva. Aztán a reáliskola fenmaradása a gymnasium mellett jelenlegi viszonyaink között már azért is szükséges, mert ipariskolák hiányában a reáliskola az, mely azon 3—4 évi tanulmány után kibocsátja az ipar terére azon elemeket, melyeknek azon 3—4 év alatt a szükséges teehnicai alapismereteket a középiskola alsó osztályaiban kell megszerezni, azon alapismereteket, a melyek bármely irányú iparűzés folytatására okvetlenül szükségesek. Hogy pedig a reáliskola fennállása a gymnasium mellett mennyire indokolt, leszek bátor rámutatni azon közleményre, melyet a műegyetem rectora épen legközelebb közhírré tett, melyben ki van mutatva, hogy az előtt, mig a reáliskolának hat osztálya volt, milyen előmenetelt tanúsítottak a reáliskola hallgatói a technicán, szemben a gymnáziumi tanulókkal és a melyben szemben ezzel, ismét ki van mutatva, hogy minő előmenetelt tanúsítanak most mióta a reáliskola teljes szervezetű, az az nyolez osztályú. Ezen jelentésből kitűnik, hogy a promoveáltak számaránya az első évesoport-