Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-214
264 214. országos ülés április 2. 1883. *ban, tehát abban, melyben még a reáliskola hat osztályú volt, a gymnazisták és realistáknak úgy számaránya, mint a kitűnők és jelesek száma jóformán egyenlő, tehát a gymnasium épen úgy, mint a reáliskola egyenlően adta a kitűnően promoveált hallgatókat; a második évcsoportból pedig kitűnik, hogy itt a kitűnők és jelesek számaránya feltűnő mérvben kedvezőbbre fordul a reálistáknál, mig a gymnazistáknál körülbei állandó marad. Hát luár ezen egy adatból is határozottan ki van magyarázva az, hogy mióta teljes szervezetű a reáliskola, az az nyolcz osztályú, a technicai előképzésnek sokkal tökéletesebben felel meg mint a gymnasium. A bizottságban tettem egy indítványt, mely azt ezélozta volna, hogy a gymnasiumi tanuló csak ugy mehessen fel a teehnieára, ha nevezetesen az ábrázoló mértanból felvételi-vagy utólagos vizsgát tett: én ezen indítványt most a részletes tárgyalásnál megtenni nem fogom és hogy ismételve ne szólaljak fel, indokolni fogom a jelen alkalommal. Nem fogom megtenni azért, mert nem akarom, hogy hazai műegyetemünktől elvonjam azon gymnasialis abiturienseket, akik eddig oda felvétettek, mert ha száz tanuló közül csak húsz promoveáltatik és léptettetik a további tanfolyamokra, az által is nyer a műegyetem annyiban, hogy húsz gymnasialis tanuló, a ki pótolni tudta a hiányt és túltette magát a kezdet nehézségein, az mind kitűnő abituriens lesz, továbbá nem akarom az indítványt megtenni azért sem, mert ha megszorítanánk a gymnaziumi tanulókat e tekintetben, azok a külföldi műegyetemekre özönlenének, minthogy ott minden felvételi vizsga nélkül vétetnek fel a gymnasiumot végzett ifjak s igy csak a hazai műegyetem veszítene vele. Felhozatik ugy Hermán Ottó mint Göndöcs képviselő ur részéről, hogy a 9 —10 éves gyermekekre már előre rá octroyáltatik bizonyos hivatás és életpálya. Erre nézve egy rövid megjegyzésem van. Eltekintve attól, hogy igenis a szüle, ki gyermekével igazán foglalkozik és azt lelkiismeretesen neveli és gondozza, szerezhet magának a folytonos megfigyelés útján annyi meggyőződést, hogy megtudja Ítélni, hogy mire bír hajlammal gyermeke, mert minden foglalkozása, cselekménye, játéka a gyermeknek rámutat hajlamára. De ettől eltekintve, hát a törvényjavaslat nem mutat utat, módot arra, hogy az ilyen kivételes esetekben, midőn elhibáztatik az iskola választás, az ifjú tanulmányait változtathassa ? Ki van mondva a törvényjavaslat egyes szakaszaiban, hogy ugy az átlépés egyik iskolából a másikba, mint bármely felsőbb tanintézetekbe való belépés egyes tantárgyak pótlásával lehetséges. Hogy pedig ezen egyes tantárgyak pótlásával nem igen fog időt veszteni a tanuló, azt elfogja ismerni mindenki; mig ellenben egy olyan egységes középiskolában, mint azt a képviselő urak hangsúlyozták, a tananyag felkarolása csak ugy volna lehetséges, hogy ha a középoktatás 9, de nézetem szerint legalább 10 évre terjesztetnék ki. Ezen megjegyzéseim után csak arra| vagyok bátor figyelmeztetni a t. túloldalról szólott képviselő urakat, hogy milyen furcsa színben tűnnek fel az egységes középiskola tekintetében felhozott eszméik, szemben azon ismételten tett észrevételekkel a minister ur ellen, hogy ő nem tesz egyebet, mint experimentál a tanügy terén; és most mit akarnak a képviselő urak, mikor ott vannak, hogy egyszer valahára vége vettessék az experimentálásnak, oda állnak egy ideállal és azt akarják, hogy kezdjük az experimentálást az alphánál és azt akarják, hogy a középiskolák ügyének rendezése ismét évtizedekre el legyen odázva. Én tehát ezen rövid észrevételeim mellett kérem a t. házat, méltóztassék e szakaszt, ugy a mint szövegezve van elfogadni s méltóztassék a beadott módosítványokat mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Zárszó illeti az előadó arat. Szathmáry György előadó: A mint méltóztatik látni, a részletes tárgyalásnál oly elvi kérdések is felvettettek, a melyek az általános vita alkalmával már elég tüzetesen és elég bőven ki voltak fejtve. Nem lehet hivatásom és czélom, itt per longum et latum kiterjeszkedni pro és contra mindazokra, melyek az egységes középiskola mellett vagy ellen, vagy a ketté választás mellett és ellen mondattak; hiszen ez iránt a ház minden tagja tisztában van magával. Én tehát csak némely concret megjegyzésre szorítkozom. A különvélemény t. előadója, kritizálva a mostani középiskola eredményeit, utalt azon csekély eredményekre, melyeket a gyinnasiuni a classicai oktatás terén felmutat, pl. hogy némelyek nem értik meg a corpus jurist stb. Én concedálom, lehetnek egyes esetek, hanem a ki ilyeneket ragad ki és ezt általánosítja, okvetlenül tévesen fog ítélni, mert megfeledkezik az érem másik oldaláról, hogy az újabb középiskolákból kerültek ki számosan, a kik bizony értik a corpus jurist. Meglátszik ezen irány a képviselő ur módosítványtételén is. Annak indokolásában is hangsúlyozta, hogy ő ugy képzeli az újonnan berendezett középiskolát, hogy annak tanterve, rendszere a közepes tehetségekhez volna mérve. Hát ez a kiindulópont is helytelen. Ellenkezőleg, mindig a magasabb czélokhoz kell szabni a tantervet, hogy ahhoz igyekezzenek alkalmazkodni a közepes tehetségek; nem pedig ezekhez alkalmazni a tantervet, hogy hozzájuk legyenek kénytelenek leszállani a kiválóbb képességűek is. És ha már a mostani középiskola némi tekintetben
