Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-214

260 2(4. országos ölés április 2. 1883. gyünk. Csak annyit akarunk létesíteni, a mennyit a jelen körülmények közt létesíteni lehet. Az igen t. közoktatási minister ur azon első beszédében, melyet az általános tárgyalásnál elmondott, igen könnyedén oda vetette, hogy azon középiskola, melyről mi beszélünk, egy elavult eszme, melynek már nem lehet élete, legfölebb oly országban, oly társadalomban, hol a munka organisatiója és a castrendszer hozatik be. Hogy ezen középiskola és a munka organisatiója és a castrendszer közt miféle összefüggés van, azt nem voltam képes megfejteni magamnak. Erről tehát nem szólok. De hogy elavult eszme volna, melynek élete sem lehet, azt kénytelen vagyok tagadni. Emlékezhetik rá a t. minister ur, mert nem igen rég történt, hogy miként nyilatkoztak e tárgyban többen azon szakférfiak közül, a kiket méltóztatott meghívni, hogy a reáliskola felett tanácskozzanak. Ezek azt mondták, hogy eljön az idő, a midőn egy közös középiskolából fognak az ifjak a felsőbb iskolába átlépni és a két középiskolának egyesítése egy közös középiskolában az idő postulatuma. így szóltak ezek és nem hiszem, hogy ezen t. férfiak egy elavult eszme mellett emelték volna fel szavukat. Sőt jól tudjuk, hogy a harcz, mely a gymnasium és a reáliskola között évtizedek óta folyik, még nem végződött be, de végmegoldásához közeledik. De ha a minister ur nem volna hajlandó erre súlyt helyezni, bátor vagyok magára az igen t. minister úrra hivatkozni, nem ugyanazon szavaira, melyeket ez alkalommal méltóztatott mondani, de azokra, a melyeket más időben kifejezett. A ki figyelemmel olvasta azon törvényi avaslatokat és indokolásokat, melyeket a minister ur koronkint a törvényhozásnak benyújtott, annak azon meggyőződésre kellett jutnia, hogy a minister ur folytonosan azon behatás alatt áll, hogy a humán- és reál-irány harcza nincs bevégezve, mert különben nem lehetne kimagyarázni azon ellentétes felfogásokat és azon ellentétes nyilatkozatokat, amelyeknek kifejezést méltóztatott adni. Legyen szabad ezen nyilatkozatok közül egy párt felidézni. (Halljuk!) Az egyik szavában azt mondotta a t. minister ur, hogy a gymnasium és reáliskola, a mint külön fejlődött, ugy tényleg külön áll fenn és ezt az ő természetük és lényegük követeli és a két különböző természetű és czélú középiskolát egy középiskolává egyesíteni nem lehet. Vagyis más szavában azt mondotta, hogy a két középiskolának feladata egy, csakhogy két különböző irányban igyekeznek azt megoldani. Az egyik a humán, a másik a reál irányban; az egyik az ó-classicus, a másik a modern nyelvek alapján, mindegyik felvéve magába annyi reál-tananyagot, a mennyit a kor igényel s az általános műveltséghez egyáltalán szükséges. A mint feladataiban egyesítette a két középiskolát, ugy végeredményeiben is igyekezett a t. minister ur ezt egységre birni. Nevezetesen azt monda: azon meghatározás, hogy a gymnasium kiválóan a tudomány-egyetemre, a reáliskola kiválóan a műegyetemre készít elő, a valósággal nem egyezik meg; mertagynmasiumban nyert előkészülettel az ifjú ép ugy felvétethetik a műegyetemre, mint a tudomány-egyetemre, valamint a reáliskolát végzett egyénnek is okvetlenül módot kell nyitni arra, hogy necsak a műegyetemre vétessék fel, hanem, ha pótlólag a latin és illetőleg a görög nyelvből a vizsgát letette, akkor neki a tudomány-egyetemnek útja is minden korlátozás nélkül megnyittassék. En azt hiszem, hogy már csak ezen nyilatkozatok után is jogosítva volnánk feltenni azon alternatívát: vagy az egyik vagy a másik felfogás nem helyes; vagy az egyik vagy a másik középiskolának nincs valódi létalapja és jogosultsága. De ezzel a kérdés nem lenne megoldva és a létező bajok és gyarlóságok nem lennének orvosolva. Egy bizonj^os, hogy ma már a tudományos műveltség követelményeinek és az élet igényeinek a régi gynmasiuni teljességgel nem felel meg-, ugyanezért ezen álláspontról le nem térhetnek. De a mai gymnasium ellenében is azon általános panasz hallatszik, hogy ez nem mutat fel kellő eredményt, habár az idő folyamán ez is felvette magába mindazon tantárgyakat, a melyeket az általános műveltség követel, sőt a latin és görög irodalomból, egyes kiváló tehetségeket leszámítva, az előmenetel oly szerény, hogy az ifjú teljességgel nincs arra képesítve, hogy a classicus remekműveket a maga erejéből megértse, azok kitűnő szépségeit felfogja és az antic világ szellemébe behasson. A ki ezen eredménytelenségért talán a tanárokat akarná felelőssé tenni, az bizonyára igazságtalanságot követne el, mert ma ezen tantárgyakat általában jeles szakférfiak adják elő és sokkal helyesebb tanmódszerrel, mint a régi időben. Az eredménytelenség legfőbb oka magában a rendszerben van és talán mondhatjuk azt, hogy a kor felfogásában és gondolkodásában, mert ma már igen jeles classicus műveltségű férfiak állították és állítják, hogy a classicai nyelvek ismerete nélkül fel lehet jutni a mai modern tudomány legmagasabb regióiba és a modern irodalomban amint a minister ur magát egy időben kifejezte, ugyanannyi, de sőt több classicus anyag van, mint a régi római és görög irodalomban. Ez pedig teljességgel nem azt teszi, mintha azok, a kik igy nyilatkoztak, legkevésbbé kétségbe akarnák vonni a classicus irodalom kitűnő szépségeinek képző erejét és befolyását, hisz ép a latin és görög irodalom tanulmányozása teremtette meg a renaissance korban a tudományfejlődését; ez az, melyre az emberiség felállította és felépítette azon csodás épületet, a melyet most a modern tudományokj ban szemlélünk és tisztelünk; de ma már, a tudó-