Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-214

214. országos ülés április 2. 1883. ggj mányok mai fejlődése korában, egyáltalában nincs szükség, de ok sincs reá, hogy a középiskolai ifjúság oly mértékben és kizárólag foglalkozzék azon classicus nyelvekkel, mint a rég múltban, vagy még a jelenben is. A ki ismeri azon szegényes állapotot, szegényes eredményt, a melyet az érettségi vizsgák általában és mondhatni minden különbség nélkül mindenütt felmutattak, a ki ezt tapasztalta, az lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne jusson, hogy itt gyökeres reformra van szükség. A classicus nyelveknek heves védői mindig élet-halál harczot láttak a vitában, azt vélték, hogy a reáliskolák terjedése és térfoglalása* a latin és görög irodalom remekeit hozza veszélybe. Ez aggodalmaknak helye volna akkor, hogyha mi most a renaissance korban élnénk. Elvégre is be kell látni, hogy a gymnasium ezen tantárgyakra 48 vagy 60 órát többé teljességgel nem szentelhet és hogy a középiskolában ma már a neki megfelelő tulaj donképeni tantárgyakat kell tanítani. De a reáliskola sem maradhat abban a helyzetben, a melyben ma van, ha csak lassú sorvadásnak ki nem akarjuk tenni. A reáliskolának is azon feladatot kell teljesíteni, a melyet a gymnasiumnak, de a verseny nagyon nem egyenlő a két iskola között. A reáliskolai pálya is kibővittetett 8 évre és a két classicus nyelven kivül felöleli magában mindazon tantárgyakat, a melyeket a gymnasiumban tanítanak, de azért képesítési köre és hatósága nem terjesztetett ki s épen azért valósággal nem lehet csodálni, ha magának a tanári karnak kebeléből hangzik a szózat, hogy jobban cselekednek vala a törvéiryj avaslat készítői, ha nyíltan megtámadják a reáliskolát, hogy miután a gymnasium megadja az életre szükséges képzettséget, nincs szükség egyéb iskolára és nem kell költeni 700,000 frtot oly surrogatumra, a melyre a törvényjavaslat a reáliskolát degradálta. Ezen tapasztalati tények vezetnek minket arra, hogy kimondjuk különvéleményünkben, hogy a két középiskolának egyesítése egy közös középiskolában múlhatatlanul szükséges és hogy a tanrendszernek elkészítése, kifejtése — a melytől függ minden — szintén nem kivan emberfölötti erőt. Pedig ennek a tanrendszernek hivatása az, hogy ezen középiskola által a szükséges reformot végrehajtsa, melyet már nem lehet sokáig halasztani s melyet a tudományok és a gyakorlati élet egyiránt megkövetelnek. Ezen középiskolának sem lehet más feladata, mint az, hogy az ifjúságnak szellemi kiképzését azon tudományok összhangzatos művelése által végezze, a mely tudományok az értelem és izlés r

egyenletes kifejlesztésére a legalkalmasabbak. És ezek a tudományok nem kizárólag a nyelvek általában, nem is az ó-classicus nyelveknek tudása, hanem a tulaj donkép eni tudomány s ugyanazért a középiskolai oktatásnak súlypontját magukra a tantárgyakra, azon tudományokra kell áthelyezni, a melyek a természetükben rejlő sokoldalúságnál fogva igen alkalmasak arra, hogy az észt, az értelmet, a szivet, jellemet kifejleszszék, a melyek megadják az általános tudományos képzettséget, egyszersmind a magasabb szakoktatásra előkészítőül szolgáljanak és ha nem akarjuk azt, hogy a kitűzött czél veszélyeztessék és a tanuló ifjúság túlterheltessék — a mi ellen most általános a panasz — akkor, a mint Hermán Ottó képviselőtársam monda, a tudományokat szerves összefüggésbe kell hozni egymással és meghatározni a tananyag mértékét, terjedelmét és szakítani kell azon törekvéssel, a mely eddig megrontotta a középiskolát, mintha a középiskolának feladata volna, hogy már most magasabb szakképzettséget adjon, holott ez a felsőbb iskola hivatása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha a mai középiskola a tudományok nagy száma mellett legfeljebb egy ó-classicus nyelvet bir meg, ez a történelmi múltnál és vonatkozásoknál fogva a latin lehet, akkor a görög nyelvet és irodalmat át kell helyezni a speciális tantárgyak közé és a helyett, hogy azt a gymnasiumban ugy tanítanák, mint most, sokkal helyesebben lehet a görög remekírók műveit jó fordításban olvastatni és történelmileg észleltetvén azt, a mi azokban ugy lényeg, mint forma tekintetében szép, nagy és fenséges van. (Helyeslés a szélső halon.) Ez által a képesség megadatik azoknak, kik hajlamot éreznek magukban, hogy azzal közelebbről megismerkedhessenek s ily módon a közéletben is hasznos lehet e rendszer, mert azt hiszem, senkit sem sem elégíthet ki a görög nyelv tanításának azon módja, melyet az eredeti törvényjavaslat indokolása a következő szavakkal támogat: „a nyelvében és irodalmában oly plasticai tökélylyel nyilatkozó görög szellemnek az ifjúság szellemére való jótékony hatása még akkor sem maradhat el, ha az ifjú nem sajátíthatta el azon nyelvet, hogy irodalmát önerejtíleg élvezhesse". (Derültség.) Ez épen olyan indokolás, mint amikor az egykori philosophiai tanár azzal buzdította hallgatóit a philosophiai leczkék szorgalmas hallgatására, hogy a phílosophia tudománya olyan, mint a fűszeres bolt, a ki oda bemegy, ha nem vesz is semmit, mégis megérzik rajta, hogy fűszeres boltban járt. (Élénk derültség a szélső balon.) Azt hiszem, hogy ilyen eredménynyel senki sem lehet megelégedve. Mi, t. ház, a mint nem mondám, kívánunk szakítást előidézni, sőt sokak nézete szerint,tálconservativek vagyunk, mert csak azt akarjuk létesíteni, a mit rázkódtatás nélkül lehetséges, t. i. oly középiskolát, a mely hivatva volna mindazon bajok orvoslására, melyek most ugy a gynmasium, mint a reáliskolában észlelhetők. Kérem, méltóztassék az első szakaszra nézve elfogadni Hermán Ottó kép-