Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-211

211. országos ülés márczins 19. 1883. 243 jelentése a belügyministernek, az élethossziglan kinevezett s alkalmazást nem nyert megyei közbiztonsági volt közegek végkielégítése iránt tettintézkedésről szóló előterjesztése tárgyában. Ha a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, az első szó az előadót illeti. Tibád Antal előadó: T. ház! A közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló 1881. évi III. t.-cz. 7. §-a által utasíttatott a belügyminister ur, hogy az élethossziglan kinevezett, de alkalmazást nem nyert volt közbiztonsági személyzet végkielégítését a második, szegedi csendőrkerülethez tartozó megyékben eszközlésbe vegye s eljárása eredményéről az 1881. év végéig jelentést tegyen. A belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök ur a törvény ezen utasítása folytán megbízatásában eljárt, a végkielégítést az erre jogosult közegekre nézve eszközölte s erről előterjesztését benyújtotta a t. háznak. Ezen előterjesztésből kitünőleg a beliigyminister ur eljárása folytán 27,760 frt költség merült fel, melynek fedezésére vonatkozólag a belügyministerium vezetésével megbizott ministerelnök ur akként intézkedett, hogy annak egy része, vagyis 17,700 frt fedeztessék az illető kerülethez tartozó megyék államjavadalmazási alapjában az 1881. évben eszközölt megtakarításokból, a hátralevő kisebb felerészt pedig az 1882. év végén, ugyancsak az államjavadalmazási alapokban eszközölt megtakarításokból határozta fedeztetni s minthogy az idő már ennyire telt, gondolom, a fedezés eddig már meg is történt. Ebből kifolyólag költségtöbblettel nem állunk szemben s e tekintetben semmi intézkedés szüksége fenn nem forog. A mi már magát az eljárást illeti: mint az előterjesztésből kitűnik, a belügyminister ur akként járt el, hogy az illető közegeknek, kik erre jogosítottak voltak, a némely törvényhatóságok területének szabályozásáról szóló 1876 : XXXIII. t.-cz. 21. §-a analógiájára fizetésök egy évi összegét utalványozta végkielégítésül. A mi a jogosítottak megállapítását illeti: jogosítottnak csak a csendbiztosok voltak tekinthetők, mert csak azok voltak eredetileg élethosszig kinevezve. A csendlegények az 1870. évi XLII. t.-cz 58. §-a m) pontja értelmében épen ugy vétettek fel, mint a hivatalszolgák, az alispán által s el is voltak bocsáthatók épen ugy, tehát nem voltak máskép tekinthetők mint szegődvényesek s ebből kifolyólag azokat végkielégítési igények nem illetik. Ezek előre bocsátása után kérem, a t. házat, hogy a bizottság azon véleményét, melynél fogva a belügyminister ur előterjesztése tudomásul vétetik és az e részben hozandó határozatot a főrendiházzal hozzájárulás végett közölni véleményezi, elfogadni méltóztassék. Meg kell még jegyeznem — hogy az általam legelőször idézett törvény oda utasította ugyan a ministert, hogy a második csendőri kerületre vonatkozó előterjesztést még 1881. év folyamában tegye meg, de ez nem volt teljesíthető, mert nem volt elégséges idő arra, hogy az igényekkel biró közegek száma végleg megállapittathassék. A bizottság az e tekintetbeni késedelmet a maga részéről indokoltnak tartja és ezért nem javasolt e tekintetben törvényhozási intézkedést. Elnök: Szólásra senki semle vén feljegyezve kérdem a t. házat, méltóztatik-e a közigazgatási bizottság javaslatát elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennélfogva a közigazgatási bizottság javaslata szerint a belügyminister által „az élethossziglan kinevezett s alkalmazást nem nyert megyei közbiztonsági volt közegek végkielégítése iránt tett intézkedésről" szerkesztett előterjesztés tudomásul vétetik s az erről szóló határozat a főrendiházzal hozzájárulás végett a szokott módon közöltetik. Következik a napirend utolsó tárgya, vagyis a pénzügyi és közlekedési bizottság jelentése az állami biztosítást igénybevevő csekély jövedelmezőségű vasutakról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinti. (Helyeslés.) A jelentés felolvasottnak vétetvén, az általános tárgyalást megnyitom. Az első szó illeti az előadó urat. Hegedűs Sándor előadó: A törvényjavaslatban két lényeges intézkedésre kér a kormány a törvényhozástól felhatalmazást. Az egyik vonatkozik a prioritásukat sem kamatoztató vasutaknak állami kezelésbe való vételére. A mint méltóztatnak tudni, a különböző vasutak, a melyek a magántársulatok által építtettek, különböző alapon ugyan, de bizonyos mértékű jövedelem biztosításában részesülnek az államtól. Ezen jövedelmi biztosítások papírban, illetőleg aranyban és ezüstben együtt véve 13 és egy félmillióra mennek. Daczára annak, hogy az illető vasutvonalak, a melyekre vonatkozik a jövedelem-biztosítás, több mint egy évtized óta ki vannak épülve és daczára annak, hogy a mellék és főbb vonalak forgalma jelentékenyen emelkedett, mindazonáltal ezen vonalak pénzügyi tekintetben oly kedvezőtlen helyzetben vaunak, hogy tiszta jövedelműi csak 2 milliót tudnak felmutatni, vagyis hogy a subventióból, a mely a töríesztvények által különböző czímen biztosítva van nekik, átlag 11—11 "5 milliót vesznek igénybe. Ezen egyetlen ténykörülmény elegendő' ok arra, hogy vizsgálat alá vétessék essen vonalaknak helyzete és hogy megfelelő eszközökről és intézkedésekről gondoskodjék a törvényhozás,