Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-210
228 210. orszáiro.-. iiies nuircxius 17. 1883. nézve nem formuláztam törvényjavaslatot és nem lépek fel a házban egy codex-szel, ebbeli eljárásomat a tegnap bezáródott vita legjobban igazolja. A codex állna 800 vagy 1000 szakaszból és merem állítani, hogy letárgyalására öt esztendő volna szükséges. (Élénk derültség. Ugy van! TJgy van !) És ha ezt a gyengeséget elkövetném és benyújtanám ezt a codexet a háznak, meg vagyok győződve, Hermán Ottó képviselő ur volna az első, a ki azt a részletes tárgyalás alapjául nem fogadná el. (Élénk derültség.) Már mondtam felszólalásom kezdetén, hogy a vita tanulságos volt, hogy sokat tanultam belőle. Egyet azonban nem tanultam, (Halljuk!) mert nem volt szükség, hogy megtanuljam, mert ép oly jól tudom, mint bárki e házban, hogy a társadalomban az egyházak és a felekezetek oly organismusok, melyeknek hiányában az egész társadalom és még inkább az állam, tökéletes dissolutióba jönne. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mint organismusnak, mindeniknek, a katholica, a protestáns, a görög egyesült, a görög nem egyesült egyháznak megvan a maga jogköre; én azt mindig tiszteltem és mindig fentartottam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tisztelettel viseltettem mindig a reformátusok autonómiája irányában is. (Halljuk! Halljuk!) Bizonyítja ezt eljárásom a debreczeni zsinat irányában és azon törvény, mely — nem tudom — publicáltatott-e már vagy legközelebb publicáltatni fog és mely törvényen az én nevem is ott van. Az állam és a felekezetek egymás iránti viszonyának kérdésére vonatkozólag az általános tárgyalásnál többféle jogi theoriák domborodtak ki. Az erdélyi szász képviselők azt akként formulázták: — engedje meg a tisztelt ház, hogy azt németül olvassam fel, ugy a mint ők azt a külföldre küldöttek. (Halljuk!) „Nach zweifellosem siebenbürgischem Verfassungsrecht steht der ungarischen Gesetzgebung kein Recht zu über die Autonomie der siebenbürgischen evangelischen Kirche ; zu diesem schleehthin autonómén Gebiete gehört aber so zweifellos das gesammte Sehulwesen." (Mozgás.) Ezen theoriát a magyar törvényhozás eddigi intézkedései már megezáfolták. Mert törvényt hoztunk a népoktatásról, a magyar nyelv tanításáról, a népiskolai hatóságokról, a tanítók nyugdíjazásáról. Ezzel a törvényhozás bebizonyította, hogy nem ismeri el, hogy az egyházi autonómia annyira összeköttetésben állana az iskolai autonómiával, hogy a magyar törvényhozásnak nem volna joga iskolai ügyekben bármi tekintetben intézkedni. (Helyeslés.) Mennyire tiszteli és kiméli a kormány az erdélyi evangelicus egyház autonómiáját, bizonyítja a kormány eljárása azon csángómagyar egyházközségek irányában is, mélyekkel a szász evangelicus egyház szász suprematiáját érezteti. Lehet, hogy azon panaszok okai most már megvannak szüntetve — a mint azt ma Gull képviselő ur állította — (Felkiáltások: Nincsenek megszüntetve!) de annyi bizonyos, hogy ott folyton panaszok voltak és a mikor én Erdélyben jártam, panaszt tettek nálam. Ebből is kiviláglik, hogy menynyire kíméljük az egyházak autonómiáját, mert ha erős kézzel akartunk volna belenyúlni, ezen panaszok rég gyökeresen orvosolva lettek volna. (Helyeslés.) De midőn mi tiszteljük az egyházi autonómiát, nem ismerhetjük el, hogy az iskolaügy azonos legyen az egyházi ügygyei, illetőleg autonómiával. Az erdélyi törvények közt, melyekre a képviselő urak hivatkoznak, egysem igazolja azon theoriát, mely a modern alkotmányos joggal mereven ellentétben áll. El fogom olvasni az 1791. erdélyi LIV. törvényczikket, mely akként szól: „De fundationum ad mentem fandatorum fienda administratione: Sacratissima Sua Majestassíngulas religiones securas benigne reddit", — etiam nos — (Nagy derültség) „quod piae fundationes ad mentem, ac intentionem íündaíorum administrabuntur, et emu fundatíonibus aliarum religionum non commiscebuntur, salvo circa illas superinspectionis jure Majestati Regia competente". Ez csakugyan az iskolákról mitsem mond, hogy pedig a fundatiokat ad mentem fundatoris kezelni kell, azt senki se controvertálja. Itt van még az LV. törvényezikk, mely szól : „de templis, turribus, eampanis" és azt mondja, hogy az erdélyi felekezetek „in futurum etiam: exstruendorum templorum, turrium, eainpanarum, caemeteriorum, collegiorum et gymnasiorum usu nunquam turbabuntur". De hát ki akarja turbálni a gymnasiumok használatát? (Élénk tetszés.) A második államjogi theoria az, melyet Mocsáry Lajos és b. Prónay Dezső képviselnek. Szerintük az 1791. XXVI. törvényezikk eldöntötte a kérdést, biztosítja az a protestánsok autonómiáját az iskola-ügyekben és definiálja a felügyeleti jogot. De e törvény épen ellenkezőt bizonyít. Mert az autonómia biztosítása mellett megállapítj a ugyan a felügyeleti jogot, de nem mondja, miként gyakorolható s gyakorlandó. Épen azért, hogy azt praecisirozni kell, bebizonyította a zólyomi főispán, b. Prónaynak elődje egyházi hivatalában, mikor engem felkért, hogy alkossunk törvényt a felügyelet mikénti gyakorlásáról. (Mozgás a szélső balfelöl.) Mi értendő a Ratio educationis és a res litteraria coordinatiója alatt, azt lehet már ma interpretálni a mint tetszik; de hogy az érettségi vizsgát s a tanárképesítést akkor senki sem contemplálta, mert azok oly institutiók, melyek akkor nem léteztek, melyek iránt tehát nem lehetett intézkedni, ép oly