Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-210

210. országos ülés márezius 17. I8S3. gjg azt hozza fel arra nézve, hogy a tudatlanság és fegyelmetlenség búvóhelyei, hogy azokban nincs elegendő számú rendes tanár és nevezetesen okleveles tanár. Hogy milyen értékkel bir az előadó urnak bizonyítási módja, arra nézve ngy hiszem, nem kell egyebet felhoznom, mint azt, hogy azon iskolák eategoriájába, melyek a tudatlanság búvóhelyei, sorozza a pesti reform, főiskolát is, azon iskolát, melynek igazgatója volt hosszú időn keresztül Grönczy Pál; (Derültség a szélső talon) mely ezen képviselőháznak adta Molnár Aladárt és Thaly Kálmánt, melyben tanított hoszszabb ideig Gyulay Pál, melynek köréből jött ide dr. Csiky Kálmán és Kovács Albert. Csak ezeket akartam felhozni, hogy kimutassam, miként szokott az előadó ur bizonyítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szathmáry György előadó: Csak két szót kérek, t. ház! A milyen alapos volt a képviselő urnak első vádja, épen olyan alapos ez is; mert tudatlanság bixvóhelyének nem én neveztem ezen intézetek egy részét. Ugy látszik, nem méltóztatott elolvasni, mert a ministeri indokolás nevezte igy és én abból citáltam. Ne méltóztassék efféle absurdumokat rám fogni. Előadásomat hallotta az egész ház. (Helyeslés jóbbfdóí.) Mocsáry Lajos: Bocsánatot kérek, ha nem az előadó ur találmánya volt, de mindenesetre áll, hogy mondva volt. Egyébiránt méltóztassék nekem megengedni, a t. minister ur egy korábbi törvényjavaslatának indokolásában nem az volt, hanem az, hogy „refugium asinorum", Gondolom, méltóztatik arra emlékezni. Kiss Albert: A t. előadó ur engem igen rövid elbánásban részesített, nevezetesen beszédemet felemlítve, csak röviden annyit mondott, hogy rám a biblia azon szavai illenek: „Bocsáss meg neki uram,mert nem tudta, mit cselekedett." Engedelmet kérek, de épen az előadó urnak ezen szavakat alkalmazni felekezeti dolgokban nagyon nincsen helyén. En visszaalkalmazhatnám azokat rá, de nem akarom; nem akarom személyére alkalmazni, hanem ha bírálni tetszik bárki beszédjét, mindenesetre kérem, hogy jövőben ne adjon alkalmat arra, hogy szavait vissza lehessen fordítanunk, hanem legyen óvatosabb. Jelenben csak annyit akartam megjegyezni. (ÉlénJchelyeslés á szélső balfelol.) Turgonyi Lajos : [Csak pár szót kívánok megjegyezni. A t. előadó ur azt monda, hogy én magam is elismertem, hogy a felekezeti iskolában sok visszaélés történt. En mikor erre hivatkoztam, azt mondottam beszédemben, hogy elismerem, hogy a felekezetek iskoláiban is, nem véve ki egyik vagy másik felekezetet, történtek ily visszaélések, de történtek és történnek az állam által fentartott iskolákban is. Elnök : Arra kérem a t. képviselő urakat, hogy a házszabályokat méltóztassanak egész szigorúsággal tekintetbe venni. A házszabályok nem azt mondják, hogy ha valakinek a neve megemlittetik, hanem ha netaláni személyes megtámadásra válaszolni kivan, van joga szólani stb. Tehát ilyen egyszerű észrevételekre megint új vitát kezdeni a házszabályok értelmében nem lehet. (Helyeslés.) Következik most Hermán Ottó képviselő ur. Hermán Ottó: T. ház! Megvallom, hogy azon reményt tápláltam mind e pillanatig, hogy mielőtt reám, mint a kisebbségi különvélemény előadójára kerül a sor: Magyarország közoktatásának j elenlegi vezetőjében lesz annyi parlamentaris érzék, hogy a hosszú napokon át folytatott, valósággal beható vita után jelezze álláspontját annyival is inkább, mert nem hiszem, hogy akadjon a házban valaki, a ki tagadni merné, hogy e vita az ügyet sok oldalról meg nem világította volna, hogy itt fel nem merült volna olyan szempont, a melyre államférfiú, különösen az, ki oly fontos tárczát. vezet, mint a minő a nemzet közmívelésére hivatott ministerium, alkalmat fog találni, állását, meggyőződését jelezni, ha van ok reá, hogy véleményét módosítsa, azt módosítani fogja, ha nincs, meg fogja mondani a törvényhozásnak az okot, a miért nem teszi, vagy a miért nem teheti. A t. minister ur már több alkalommal, hogy ha itt egy szónok alkotmányos érzületére, alkotmányos eljárására hivatkozott, ezzel szemben felhozta az ő régi parlamentaris praxisát és azt, hogy ő már akkor a parlamentben működő férfiú volt, mikor az ifjabb szónok még ilyen szerepre nem is számolhatott. Hát jó, t. minister ur. De én részemről és hiszem e háznak tagjai, sőt többet mondok, az egész magyar társadalom, mely e törvényjavaslatot kiváló figyelemben részesíti e perezben, midőn az audiatur et altéra pars — t. i. én — érvényre jut ép ugy nem tudja, mint én nem tudom, hogy a kormány mily álláspontot foglal el, hogy a kormány minő ellenvetéseket tud felhozni az ellenvéleményekkel szemben és a midőn a minister ur a cinismusnak egy bizonyos nemével most is csak oda utal, hogy érzi, hogy a többség vele lesz : én kénytelen vagyok egész ridegséggel a magam álláspontja mellett megmaradni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én jól tudom sorsomat, nem mondom az ókor gladiátorával : A ve Caesar, morituri se salutant! Mert ott férfi férfi ellen küzdött és férfi férfi ellen tudott érvényre jutni. Nekem és azon barátaimnak a kik velem egy állásponton állanak, Leonidás szerepe jutott, nekem kell védeni a törvényesség, a magyar nemzetiség, az igazi nemzeti magyar cnlturának szorosait, melyeket mihelyt önök be-