Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-210
210. országos ülés márezius 17. 18S3. 211 melyet az ókori, a középkori s a modern állam közt vont, azt mondja egyebek közt: „lm Mittelalter leitet die Kirche die Erziehung der Jugend, und übt ihre Autorität auch über die Wissenschaft aus". Modern állam. Der moderné Staat überlässt nur die religiöse Erziehung der Kirche. Die Schule: ist Staatsschule. Die Wissenschaft ist frei von der kirchlichen Autorität und wird von dem Staate in ihrer Freiheit gesehützt." A mi b. Prónay Dezső t. képviselőtársam határozati javaslatát illeti, ő beszédjében oda nyilatkozott, hogy természetesen nem fogadja el a törvényjavaslatot, mely javaslat erős hitem és belátásom szerint egy nagyszabású reformmű, mely felkarolja az összes középiskolai ügyek rendezését, az egész terrénumot, melylyel szemben a képviselő ur azt mondja, nem fogadhatja el, hanem segíteni akar mégis a bajon, ugy, hogy utasíttatni akarja a kormányt, hogy két vagy három állami középiskolát állítson fel az erdélyi részeken. Hát t. képviselő ur, midőn ily nagyszabású rendezésével állunk szemben a közoktatásügynek, akkor ezt mellőzni és ugy vélni segíthetni a bajon, hogy két vagy három új középiskola állíttassák fel, erre nem szólhatok mást, minthogy én ily tanügyi szatócs-politikát nem tehetek magamévá. Fogadjuk el e javaslatot és ha az, a mint hiszem, törvénynyé lesz, a kormány tudni fogja kötelességét és nemcsak az erdélyi részeken fog középiskolákat állítani, hanem ha kell, a felvidéken is. Turgonyi t. képviselőtársam arra hivatkozik, hogy hiszen ezen bár gyarló felekezeti intézetekből hány neves, kiváló férfiú emelkedett ki, a kik a hazának minden téren nagy szolgálatokat tettek. Igaz, ezt nem tagadja senki, én is hálás szívvel ismerem el azon érdemeket, a melyeket a felekezeti intézetek a magyar közművelődés terén mindenütt szereztek. De azt kérdem, hogy mert ezen törvényjavaslat megköveteli ezentúl a tanári képesítést, hogy minden középiskolának meg legyenek a maga törvényesen képesített tanárai: vájjon ez viciálni fogj a az eddigi eredményt, vájjon jól képzett, tanult, a kor igényeinek megfelelő műveltséggel bíró tanárok mellett kevésbé fognak kikerülni alaposan képzett nagy hazafiak, kiváló emberét ezen intézetekből? Azt hiszem, nem; sőt ellenkezőleg, épen ezen törvény következtében, melynek czélja is az, hogy emelje a középiskolák szinvonalat, rövid idő alatt erős meggyőződésem szerint valamennyi középiskola, a felekezeti középiskolák is virágzásnak fognak indulni és meglesz köztük a verseny azzal a különbséggel, hogy ezentúl már magasabb színvonalon fog megindulni a verseny. Tartozom néhány megjegyzéssel Zay képviselő urnak beszédére is. (Halljuk!) Zay képviselő ur utalt a bizottságban történtekre és beszélve a javaslatnak 7. §-áról, azt mondja, hogy a bizottságban „én adtam meg a lökést" ezen szakasz ilyetén szövegezésére. T. ház! A mit a -bizottságban tettem vagy mondtam, nincsen okom szegyeink Igaz, én indítványt tettem, de azt az állítást határozottan visszautasítom, mintha azt indítványoztam volna a bizottságban, vagy akartam volna indítványozni, hogy az eddig nem magyar tannyelvű intézetekben a magyar nyelv tétessék tannyelvvé. Ez soha eszembe nem jutott. Indítványoztam azt, hogy a nem magyar tannyelvű intézetekben épen azért, mert a javaslat megadja ezen nagy concessiókat a nemzetiségeknek, hogy t. i. saját anyanyelvükön tarthatják fenn középiskoláikat, ezek is tegyenek némely concessiókat az állam nyelvének. Azt akartam, hogy az ilyen nem magyar tannyelvű középiskolákban és pedig csak a felsőbb osztályokban a magyar nyelv és irodalom, a magyar történelem és a magyar földrajz magyar nyelven tanittassék. Miért tettem'? Nem chauvinismusból, hanem mert volt alkalmam meggyőződni az életben, jogászkoromban és azután, hogy a nem magyar tannyelvű iskolákból kikerült ifjak törik a magyar nyelvet, a legnagyobb hiányosságot mutatják e tekintetben. Ismerek személyesen kisebb-nagyobb rangú, igen tiszteséges, magas állású, nem magyar ajkú hivatalnokot, a kik barbár módon törik a magyar nyelvet. Czélom nem volt más, mint az, hogy a középiskolákban, szemben azon concessióval, melyet ezen javaslat a nem magyar ajkú nemzetiségeknek ad, gondoskodjunk a magyar nyelv sikeres taníttatásáról. Mert a mint eddig tanították, az csak, hogy ugy mondjam, ebül, kutyául való tanítás volt. (Mozgás a szélső talon.) Bocsánatot kérek a kissé drasticus kifejezésért. És hogy a mit indítványoztam a bizottságban nem valami horribilis dolog volt, az kitűnik abból, hogy pl. tegnapi napon Román képviselő ur felhozta, hogy a belényesi gymnasiumban proprio motu, 3 tárgyat tanítottak magyarul és tanítanak még most is. Én sem akartam egyebet. Bezzeg tegnap hallottunk panaszt, hogy nem megfelelő számban neveztetnek ki nemzetiségi hivatalnokok. Erre nézve nagy a panasz, az mondatik, hogy kiszorittatnak, hogy nem alkalmaztatnak. De a magyar nyelvet komolyan és teljesen megtanulni, erre nincs hajlam. Lukács t. képviselőtársam rövid beszédében utalt az erdélyi kath. status által fentartott intézetekre s ezekre nézve nem talált megnyugvást a javaslatban. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a bizottságban nem volt és nem lehetett meg a szándék ezen intézetek jellegét és jogi természetét legkevésbbé is alterálni. Ebbeli intentiónk meglátszik a javaslatból. A képviselő ur egy módosítványt helyezett kilátásba, melyre nézve én most csak annyit mondhatok, hogy ha ez irányban fog