Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-210

212 210. orszii;r.-;s ülés márezins 17. 1883. a képviselő ur módosítványt nyújtani be a részleteknél, én absolute nem fogom azt ellenezni. T. ház! Most foglalkoznom kell egy oly beszéddel, melyet, megvallom, nagy érdeklődéssel hallgattam. Bartha Miklós t. képviselőtársam, mikor elkezdett beszélni, mikor hangsúlyozta mindazt, a mi a javaslatnak lelkét és lényegét teszi, mely nélkül a javaslat nem érdemelné meg, hogy ide kerüljön a házba, mely ha nem fogadtatik el, a javaslat többi része nem érdemelné meg, hogy a törvényhozás törvénynyé emelje, egy értéktelen darab papir maradna. Mikor azon nevezetes momentumokat kiemelte a képviselő ur, mikor azt monda, hogy szükséges, hogy elismeri, hogy tarthatatlan állapotok vannak a középiskola terén, elismeri, hogy anarchia van, sőtalegtürhetlenebb szerinte az, hogy vannak oly intézetek is, a melyek nem a magyar haza szeretetében nevelik fel az ifjúságot és a mikor hozzátette azt is, hogy az orthodosiát nem szereti, sem a csodarabbiknál, sem a protestantismusnál, sem a papismusnál, igy szóltam magamban: „Hála Istennek, akad ember a függetlenségi párt körében is, a ki emancipálja magát azon tactica alól, a mely rányomta a felekezetiség signaturáját az egész pártra* és megvallom, büszkeséggel tekintettem Bartha Miklós képviselő úrra, mert ő is a fiatal nemzedékhez tartozik és azt hiszem, hogy elfogadva, a mi a törvényjavaslatban lényeges, azt magáévá teszi; de egy bámulatos fordulattal oda concludál, hogy a javaslatot nem fogadja el, még pedig oly kicsinyes indokokból, melyek az általa helyeseltekkel össze nem mérhetők. Egy tál lencséért odadobja a nemzet és állam legkiválóbb jussait és nem cselekedett bölcsebben, mint az, ki a fürdővizzel együtt a gyermeket is kiönti. Mikor a képviselő ur e fordulathoz ért, én Madarász József t. képviselő urat kerestem és vártam, hogy talán közbeszól, a mint ezt Kovács Albert képviselő ur beszédénél tette, azt mondván: „kálomista jezsuita", de ezt nem cselekedte, pedig itt csakugyan helye lett volna. Bartha Miklós képviselő ur souverain gúnynyal emlékezett meg arról, hogy a minister, a kormány és a bizottság hogyan mintázza a külföldi intézményeket és ugyanakkor ő maga utalt arra, hogy a külföldön, Németországban megvan az egységes középiskola, tessék azt itt is meghonosítani és azt mondotta, hogy a minister utánoz, de annak, a mit utánoz, német mintának kell lenni és azt kérdi, miért nem tetszik utánozni az angol iskolákat, hisz ott van Felméry munkája, melyet szerző a minister megbízásából irt. Nem tudom, mikor olvassa a t. képviselő ur ezen könyvet, mert ebben az mondatik, hogy az angol középiskolák annyira bengyökereznek az angol talajban, annyira angol specialitások, „hogy nem juthat senkinek eszébe azokat átplántálni". De mond ama könyv egyebet is, a melynek nyomát megtalálja a tisztelt képviselő ur a javaslatban is, azt mondja tudniillik, hogy azon angol középiskolák, melyekben rendszertelenség a rendszer, igyekeznek minden tekintetben megfelelni a kor kívánalmainak. Mit akar e javaslat? Nem-e azt, hogy a középiskolai oktatás alkalmazkodjék a kor kívánalmaihoz. — Mondja továbbá azt is: „hogyaz angol középiskolák tanerői kitűnően képesített emberek és kilencztized részük egyetemi fokozattal bir." Mit akar a javaslat azon fejezete, mely a tanárképesítésről szól, nem azt-e, a melyet a szerző is erősen hangsúlyoz, a kire a tisztelt képviselő ur is hivatkozott ? Hanem a mire kiváltkép nagy súlyt fektetett a képviselő ur s a mi e javaslatnak egyik gravaminalis pontját képezi némelyek előtt, az az érettségi vizsgálat. Mit mond erről Felméry, kit nekünk a t. képviselő ur figyelmünkbe ajánlott? „A ki körülbelül százra menő középiskoláink évi értesítőjét végig lapozza és az érettségi vizsgálatokon szerzett tapasztalatai szemüvegén nézi, lehetetlen arra a következtetésre nem jutnia, hogy a bennök alkalmazott mérték ha nem százféle, legalább is félszer annyi. Lehetetlenség, hogy az imént említettem feltételeknek ötven avagy százféle mértéke legyen, tehát egyféle mértéket kell alkalmaznunk; máskülönben az egyetemre minősítés tökéletesen illusoriussá válik. Azt hiszem, hogy e tervezet ellen sem a felekezeti féltékenységet, sem a nagy költséget nem lehet ellenvetésül felhozni. A legmerészebb ember sem mondhatja, hogy a felekezeti önérzet nálunk avagy csak meg is közelítné az angolországi több mint százhúsz hitfelekezet önérzetes és öntudatos működését. És azok mégis a legnagyobb készséggel beengedik a királyi iskolafelügyelőket elemi iskoláikba és tanító-nevelőintézeteikbe ; sőt minden jóravaló középiskola, felekezeti különbség nélkül, igyekszik mennél több dolgozatot küldeni a svuth kensingtoni vizsgálatokra; s végző növendékeivel vagy az oxfordi és cambridgei egyetemek szervezete, vagy pedig a londoni egyetemi vizsgáló bizottság tagjai előtt tétet vizsgálatot. Ám küldjenek felekezeteink — ha ugy tetszik — képviselőül egy-egy szakféríit a szervezendő országos bizottságba : csak valamiképen azt ne akarják elidtetni, hogy akár az ó-classíkai irodalmakat, akár a mathesist, akár a természettudományokat lehetséges felekezeti színezettel tanítani és a tanítás eredményét particularis mértékkel s mégis a többiekkel összhangzóan mérni". Hát ime igy szól az érettségi vizsgáról az a szerző, a kire a t. képviselő ur hivatkozott. A javaslat is ezen intentióknak felel meg. Felhangzottak itt t. ház, nyilatkozatok, melyek azt mondták, hogy el fog jönni az idő mihamarabb,.