Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

209. országos ülés márezins 16. 1883. 193 közé, nyíltan egyiknek pártjára állott, sőt annak élére lépett s maga adott lendületet a vitának. Elfeledtük, hogy az igazságtalanság mindig igazságtalanság, bármi tekintetek palástolják is. Az igazságtalanságot mindig eléri a büntetés, hogy ezen kétkedik néha a világ, oka az, hogy gyakran későn jön a büntetés. Meglehet, mi is tudva követtünk el igazságtalanságot, de azt hittük, hogy a politika és egy ránk nézve drága czélnak elérése felment az erkölcsi törvények alól. A mi megtörtént, azt ki nem törölhetjük többé a történet lapjairól, de kitörölhetjük hatását sziveinkből ; ha hibáztunk, hát kövessük meg egymást. Jobb nekünk jó barátságban élni egymással. Sokkal jobban fogunk mindkét részen boldogulni, ha vállvetve és karöltve közösen munkálkodunk közös jólétünkön." Szalay Imre (közbeszól) : Miért idéz annyit ? Steinacker Ödön: T. ház! Ha azt hinném, hogy Szalay Imre t. képviselő úrra és másokra meggyőzőbb hatással volnának az én saját szavaim, akkor azokkal élnék, de azt hiszem, jobb, ha egy magyar ember szavaival argumentálok s ezt röviden még tovább is tenni fogom. Mondottam már, hogy azért hozom fel ezeket, hogy a t. ház emlékezetébe visszahozzam a multakat, mert akkor is állott, a mi most áll. „Azon elemek, melyektől jött a megtámadás nemzetiségünk ellen, nem voltak az országgyűlésen képviselve, vagy igen gyéren voltak, egy-két hang lázadóként tűnt fel az általános egyhangú többség ellenében." (Közbeszólások: Sajnos, hogy ez most is áll!) Igaz, ez most is sorsunk, a kik védjük nemzetiségeink érdekeit, de azért nem fogjuk magunkat eltántorittatni kötelességünk teljesítésében. A mikor könyvét irta Mocsáry Lajos képviselő ur tudta, hogy ő az akkori közvéleménynek megfelelően irt, mert könyvének végén ezt mondj a: „Bármi átalakulásokat rejtsen méhében a jövő kor, soha ne tartsanak többé attól a szlávok, hogy a magyar elem hatalmaskodó állást foglalhasson ellenében. Lehetlen, hogy a multak keserű tapasztalatain ne okuljunk; át kell látnunk előbbutóbb, hogy nem egyéb, mint egy rémváz volt az, mi a magyar fajt kitérítette józan eszének és békés jellemének rendes kerékvágásából, midőn rettegve a panslavismustól, erőszakosan lépett fel a hazánkban létező szláv elem ellen. Beszéljék, műveljék, tökéletesítsék nyelvüket, a mint tetszik, nincs hozzá semmi közünk, nincs joga senkinek őket ebben akadályoztatni." Szalay Imre (közbeszól) : Ez rosszabb mint Zay beszéde. Steinacker Ödön: A mint tetszik. Én kötelességemet teljesítem. Ezt akarják tenni a nem magyarajkú nemzetiségek és midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat ebben őket, bármit mondjaKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XI. KÖTET. nak is a t. ház jobboldalán ülő t. képviselő urak, lényegesen megszorítja, igen természetes, hogy ahhoz nem járulhatnak. De t. ház, hiszen egynéhány évvel később, a mint Mocsáry képviselő ur ezen aranyigazságot megírta, jött az 1861. évi országgyűlésnek ideje. A külső csapások megrendítették akkor a monarchiának szervezetét ép ugy, mint most — más oldalon mondatott — egy szerencsés csata megrendíthetné a mai államrendszert, a fennálló parlamentarismust és az új Berzeviczy-féle szabadelvűségnek rendszerét és gyakorlatát. Hát akkor Deák Ferencz és mindazok, a kik küzdtek az absolut hatalom ellen azon ósdi, rozsdás, nehéz fegyverzettel, a melynek mostan való letételére a felekezetek felszólittattak, mondom, akkor a magyar nemzetnek vezérférfiai mindent megígértek a honpolgárok többi nem magyarajkú részének, hogy maradjanak alkotmányos utón és támogassák a magyar fajt alkotmányos harczában. Az akkor folyt felirati vitában Szentiványi Adolf képviselő ur azt mondta. (Felkiáltások: Nincs olyan képviselő!) De igen is képviselő volt s gondolom a ház elnöke is. (Felkiáltások: Nem volt a ház elnöke!) Hát más képviselő volt. (Derültség.) Tehát Szentiványi Károly képviselő azt mondta, „A nemzetiségek jövőjének két biztosítéka van, mely minden aggályt megszüntethet. Az első biztosíték maga az alkotmányosság, a második a magyar elemnek igazságszeretete, loyalitása és előzékenysége." Szeretnek erre hivatkozni. És Vajkay Károly akkori képviselő továbbá azt mondta: „Azzal, hogy egymásnak szépeket mondunk, az ügy nem lesz kiegyenlítve. A mit mi most ígérünk, majd meg is tartjuk". És hivathozom Deák Ferencz, az 1861. évi feliratban foglalt és 1865-ben ismételt szavaira: „Nem fogjuk elfelejteni, hogy Magyarország nem magyarajka lakosai szintúgy Magyarország polgárai; őszinte készséggel akarjuk mindazt, a mit e részben az ő érdekük és a haza érdeke megkíván, törvény által biztosítani." (Felkiáltások : Hiszen megvan '.) Hát t. ház, hogy mi a nemzetiségek érdeke, azt — méltóztassanak megengedni — talán legjobban tudják a nemzetiségek és azoknak képviselői itten annak kifejezést is adnak. De hivatkozhatom a mostani kormányelnök urnak, Tisza Kálmánnak akkori szavaira is, igen röviden. 0 javaslatában akkor így fejezte ki magát: „Megadni szándékozunk minden nemzetiségnek a teljes jogegyenlőség alapján mindazt, a mi a közös haza integritásával egyez meg." (Felkiáltások: Mégis van!) Majd reá térek erre is. „ Azt akarjuk — monda Tisza Kálmán — hogy 25