Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

190 209. országos ülés m&rezius 16. 1888. denhatóság, nem a nemzeti kizárólagosság és supremátia, hanem az embernek szabadsága, az egyéneknek egyenlősége és testvérisége. És a mi századunk vívmányait t. ház, az államhatalomnak túlkapásai ellenében viyták az utolsó században a szabadság harczosai. És a vallási háborúk is t. ház, melyeket az államhatalom ellen kellett vívni, legtöbbnyire szintén a szabadság harczosai voltak. Mi t. ház, kik a cultura szabad fejlődése mellett küzdünk — megengedem, felekezeti és nemzetiségi szempontból is — mi a kor színvonalán állunk és nem ismerjük el azon álláspont magasságát, melyre Grünwald t. képviselő ur állott és a melyre az államiságnak fanaticusai állanak. És azok t. ház, kik vallásuk szabad gyakorlata érdekében hagyták el hazájukat, azok az emberiség történetében nem állanak az utolsó helyen. T. ház! Nemcsak a szabadság elvei jellemzik korunkat, hanem az egyenlőség, a democratia szelleme is. Hát t. ház, minő álláspontot foglal el «zen demorcaticus elvekkel szemben Grünvald képviselő ur? (3 azt mondja beszédjében: a magyar nemzet sorsa vagy uralom, vagy szolgaság, harmadik lehetőség nincs. A magyar nemzet belépett az európai nemzetek aristokratiájába és az uralom és előkelőség traditiója nem veszett ki belőle a nagy csapások s az elnyomatás idejében sem. Elismeri egyúttal kegyesen és itt mindig nem a magyar politikai nemzetről, hanem a magyar nemzetiségről szól, hogy ezen állásból kötelességek is folynak. Azt mondja Grünwald képviselő ur, hogy nekünk, már t. i. a magyar nemzetiségnek, jutott az államfentartás és szervezés nagy munkája kötelességül. Hát t. ház, én ugy hiszem, hogy az államfentartás kötelességét, a mint már előttem Román Sándor képviselő iir is monda, teljesítették az országnak többi lakosai is s ezért nekik ugyanazon jogaik vannak, mint a magyarnak. És nem azért teljesítették hazafiúi kötelességüket az ország többi nem magyarajkú lakosai, hogy valamely egybeolvasztási experimentumoknak legyenek objectumai, hanem tették azért, hogy legyenek a szabadságnak, az állani életnek egyenjogú objectumai. Természetesen Grünwald képviselő ur álláspontját azzal is indokolja, hogy azt állítja: hogy a magyaroknak jutott a szerep meghonosítani itt az országban az európai eszméket, a culturát, a magyar irodalom közvetítésével s a többi nép faj okát, a németeket kegyes volt kivenni, melyek magukban gyengék az emberi fejlődés minden feltételeinek elérésére, felemelni s egy nagyobb nemzeti és culturai közösségbe egybeolvasztani. Magától értetődik, hogy ezen szavak e házban élénk helyeslésre találtak. De hát t. ház, honnan tudja Grünwald t. képviselő ur, hogy a többi nemzetiségek gyengék magukban e cultura önálló fejlesztésére *? Ki itéli azt meg, ki bírálja azt meg? Igen jól tudjuk, én különösen emlékszem igen jól Hunfalvy János igen tisztelt tudósunknak a magyar tudományos akadémiában tartott egy értekezletére, a hol ő tiltakozott — igen helyesen — a nagy nemzetek, különösen a németnek eulturgőgje ellen, a mely más kisebb nemzetiségek és köztük a magyarnak culturai fejlődésének egyenjogúságát megtagadja. Igen helyesen tiltakozott, de hogy már kevesebb fejleszthetőséggel bírnának a románok vagy szlávok, az, ugy hiszem, legalább bebizonyítva nincs. Én ezen suprematicai atyáskodásban semmi egyebet, mint az assimilationális éhességnek kifejezését nem láthatok. De Grünwald t. képviselő urnak nem is elégséges a törvényjavaslat . . . Győry Elek :,Nekem sem! Steinacker Ödön: ... és Győry t. képviselőtársamnak sem, mert ők azt mondják és bevallják nyíltan, a mit bevallanak kivülök mások is, de a mi hivatalosan tagadtatott, hogy legfőbb czéljuk a nemzeti egység megalkotása. Hogy ez a csekély engedmény, a mely megmarad a nemzetiségeknek a törvényjavaslatban, legfőbb czéljukkal, a nemzetiségi egybeolvasztással legélesebb ellentétben áll. Ez a törvényjavaslatnak czélja és nem didaeticai czélból szavaznak rá, kik megszavazzák, hanem az általam jelzett szempontból. És még a t. közoktatásügyi minister ur is, a ki, elismerem, a magyarosítás terén erőszakos eszközökhöz nem nyúl, mégis szívesen látja, hogy ha bizonyos souce violence gyakoroltatik, hanem épen általa,hanem mások által. Egyre azonban vagyok bátor őt figyelmeztetni. Kiss Albert t. képviselő ur igen helyesen mutatott rá, hogy az előbbi években előterjesztett törvényjavaslatok indokolásai felekezeti szempontból is igen eltérnek a mostanitól. T. ház! Ez áll a dolognak nemzetiségi oldalára is. Nem volt ez akkor ugy, mikor még rányomták a magyar parlamentárismusra bélyegüket azon szellemek, a melyek tanultak a történelemből és az absolut korszak hibáiból, mikor még Deák és Eötvös voltak a mérvadók e házban, abban az időben, a mely a magyar alkotmányosság virágkorát jelenti, melyet a közoktatási minister ur is a a magyar parlamentárismus mézes esztendőinek nevezett el és a mely időben — el kell ismernem — ő is azon álláspontokat foglalta el, mint említett nagy férfiaink. De hát t. ház, ma már azon új liberalismus, melynek elveit és tanait hirdette Berzeviczy igen t. képviselő ur, az az opportunitásnak mindent alárendelő irány most már egészen másképen okoskodik és a legszebb phrasisokat hangoztatja az egyenjogíiságról, annak tiszteletéről. Hallottuk ezeket igen gyakran, fogjuk hallani talán még ezen vita befejezése előtt is, csakhogy