Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

209 országos ftlé, n márczlns 16. 1883. 191 a tettek nem felelnek meg a szavaknak. És igazán megvallom t. ház, ha már választanom kell, mégis jobban szeretem azon őszinte irányt, a melynek kifejezést ad Grümvald t. képviselő ur és mások, (Helyeslések) azon felvilágosult absolutismust, a melynek eszméit ismerjük már, mint II. József császárnak az eszméit is. Fenyvessy Ferencz: De magyarok! Steinacker Ödön: De absolusticusak. T. ház, nekem ugy tetszik, hogy a mostani generatióra elvesztek a történelemnek a tanulságai. Hát nem méltóztatnak-e emlékezni, hogy épen II. Józsefnek a germanisatori működése szülte azt a reaetiót, mely a magyar nemzetiségnek az erősítésére szolgált? Nem gondoinak-e arra, hogy a 30-as és 40-es években a nemzeti szellemnek az emelkedése mutatkozott a magyaroknál és részben ennek következtében a többi nemzetiségeknél, szlávok, románok és szászoknál is? Hogy actio rendesen reaetiót szül ? Azon belvillongások t. ház, melyek még a forradalom előtt az országban mutatkoztak, csak túlkapásai a nemzeti lelkesedésnek, bár megengedem, mindkét részről. És t. ház, a forradalmi harcz is, melyet — bár tiltakoztak ellene, nézetem szerint, igen helyesen polgárháborúnak nevezett el az igen t. ministerelnök ur — ha be kell vallanom is, hogy sokan nem tudva és sejtve, felhasználtattak az absolutismus eszközéül, mégis mindkét résznek bizonyos tekintetben szabadságharcza volt. Zsilinszky képviselő ur beszédében azt állította, hogy Magyarország történelmében sohasem mutatkozott faji uralom utáni törekvés. T. ház! Én ugy hiszem, hogy faji uralomra és egy nemzet nyelvének kizárólagos uralmára való törekvés körülbelől egyre megy ki. Igenis, 900 esztendőn keresztül igaz volt az, a mit igen t. Zsilinszky ur mondott. Szeretnek hivatkozni most is azon előnyökre, a melyekben nálunk a nemzetiségek, a nem magyar ajkúak részesülnek. És ebben van igazság. De t. h múltra vonatkozik, a múltban gyökerezik. Én iparkodni fogok megfelelni Zsiliszky képviselő ur felhívásának. De miután az én szavaim önökre uraim mindenesetre igen csekély bizonyító vagy meggyőző erővel birnak... Fenyvessy Ferencz: Ugy van! (Derültség balfelöl.) Steinacker Ödön: Tehát legyen szabad t. ház, ezen dolog bizonyítására egy classicus tanút idéznem, egy classicus tanura hivatkoznom. Ezen hosszú vitának t. ház, számos, részint érdekes, részint szomorító jelenségei közül megvallom, egy tekintetben nem felelt meg reményemnek. Ép ugy t. ház, mint évtizedek előtt voltak katholikus honfiak, kik a protestáns autonómiának védelmére keltek és találkoztak most is, Helfy képviselő úrtól kezdve számosan, kik ugyanazt tették: ép ugy t. ház, voltak újabb parlamentáris életünkben egynehány kevesen, kik bizonyos alkalmaknál nemcsak szép phrasisokkal, hanem tényleg is nem hagyták magukat kizárólag a faji ösztön által vezetni és ezen felül tudtak emelkedni. Tették ezt bizonyos alkalmaknál Irányi, Ivánka, Jókay képviselő urak és kiválóan tette ezt egy férfiú, a kinek magyarságában, fajához való ragaszkodásában senki sem kételkedik; a kiben megvolt évek előtt és van most is a helyes felfogás a nemzetiségi kérdés fontosságáról és helyes megoldhatásának módozatairól. Ez t. ház, Mocsáry képviselő ur, a kit én e miatt, daczára annak, hogy irányomban már többször igazságtalan volt, még is véghetetlenül tisztelek. A mikor Mocsáry t. képviselő ur nemes hévvel védelmezte a protestáns autonómiát és ez alkalommal talán kissé talán túl is ragadtatta magát azon a vonalon, melyet a más felekezetek iránti tekintet megszab, azt a reményt tápláltam bennem, hogy épen most, a mint tette négy esztendővel ezelőtt, fel fog szólalni hazánk nem magyar ajkú nemzetiségeinek érdekében is. Sajnálom, hogy nem tette. Bocsásson meg tehát a t. képviselő ur, hogy mégis az ő szavait használjam, hivatkozhassam rá, mert meg vagyok győződve, ma is ragaszkodik nézeteihez. Madarász József: Már megjavult! (Derültség.) Steinacker Ödön: „Nemzetiség" czímtí könyvében, melyet Mocsáry képviselő ur 1858-ban világgá bocsátott, azon időben, mikor a magyar nemzet és a magyar nemzetiség meg voltak fosztva alkotmányos jogaiktól és mikor azért nemcsak Mocsáry t. képviselő ur, hanem számosan megtanulták tisztelni másoknak a jogait és méltánylással tekinteni másoknak a nemzetiségi törekvéseire is, a t. képviselő ur előadta — és pedig küzdve Eötvös Józsefnek „A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra" czímü nagybecsű munkájában foglalt azon tétel ellen, „hogy valamennyi nemzeti törekvésnek alapja, magasabb hivatási érzete és czélja az uralkodás"— a nemzetiségi mozgalmak történetét. Az igen t. képviselő ur különösen mutatva azon időre, a mikor a délszláv és tót mozgalmak mutatkoztak, könyvében azt mondj a: „Elősegítette ezen nemzeti törekvés kifejlődését különösen hazánkban azon részint méltatlan, mindenesetre vigyázatlan eljárás, melyet nemmagyar, kivált szláv honosaink irányában követtünk. Hazánkfiai! mondjuk ki őszintén a mea culpát. Csúfoltuk, lenéztük elejétől fogva a tótokat, azután pedig nagyon kimutattuk óhajtásunkat, hogy anyanyelvüktől megválva, a miénket tegyék ugyanazzá! Szinte lenéztük és semmibe nem vettük a ráczokat; egyenesen sértettük a tótok és horvátok munieipális jogait s igy sértettük nálok azon szellemet, melyet