Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208. országos ülés márcizas 15. 1SSJ. 171 Erős meggyőződésem az, hogy e kérdésemre min- | den józan gondolkozó magyar politikusnak és hazafinak határozott „igennel

u kell válaszolnia: És mégis már ötödik éve, hogy mint a kormánypárt tagja, nem a képviselőházban való fényes szónoklatok, hanem az erdélyi szászok fentemlített kielégítésére czélzó csendes munkálódás által képviselői kötelességeimnek megfelelni igyekszem, fájdalom, a nélkül, hogy eddig az általam forróan óhajtott czélt elértem volna. De minden illető szomorú tapasztalásomnak daczára, melyektől egyébiránt az, a ki a közvetítő és békeszerző szerepét magára vállalta, nagyon ritkán marad megkímélve — el nem csüggedve, fentartom azon reményt, hogy sikerülni fog a magyarság és az erdélyi szászok közti békét helyreállítani és ez által a mai merőben természetelleni és mindkét részre nézve felette káros viszonynak ugyan valahára véget vetni. Ezen reményt főkép azért tartom fenn, mert az erdélyi szászok kielégítése épen a magyar állameszme érdekében fekszik. A mint t. i. a mnlt minden részrehajlatlan történészre nézve bebizonyítja azt, hogy Erdély a magyar állam számára való fentartása legalább részint az erdélyi szászoknak köszönhető, épen ugy tanúsítja a jelen, hogy az erdélyi szász nép, mint német népek való fennállása a magyar állameszmére nézve ott a Királyhágón túl ma már épen rendkívüli fontossággal bir." T. ház! Befejezem nyilatkozatomat azon könyörgő kéréssel: (Hattjtik!) méltóztassék a t. ház idézett iratomban kifejezett reményemet a jelen alkalommal teljesíteni az által, hogy ha már a t. ház többsége a fenforgó középtanodai törvényjavaslatot általánosságában elfogadni méltóztatik, a törvényjavaslat részleteinek megállapításánál legalább azon biztosítékok maradjanak bántatlanul, melyeken az erdélyi szász nép, mint német népnek való fentartása alapszik. Ezen kérésem — én egész őszintén kimondom — utolsó kísérletem azon missió szolgálatában, melynek a magyarság és az erdélyi szászok közti béke helyreállításának érdekében öt év óta magamat szenteltem. Ha ezen kísérlet sem sikerül, azután vérző szívvel le kell mondanom minden illető reményről. Kérésem teljesítésére semmi egyéb nem szükséges, mint jó és komoly akarat az önök részéről, uraim, mert az, a mit kérek, sem az állameszmével, sem egyáltalában a magyar államérdekével absolut össze nem ütközik. Azért uraim, ne méltóztassanak az erdélyi szász néppel való kibékülés minden hídját lerontani, ne méltóztassanak ezen becsületes, derék német népet a teljes reménytelenség állapotába szorítani, hanem legyenek méltányosak és méltóztassanak, kérésemet teljesítvén, tett által bebizonyítani és megmutatni, hogy az erdélyi szász nép, mint német népnek való fennállását kívánják és valóban akarják. A fenforgó törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem I ajánlom Gull József t. képviselőtársam * határozati javaslatát a t. ház kegyes elfogadására. Beniczky Gyula: T. ház! Én most a rend kivüli hosszúra nyúlt vitának 10-ik napján nem kívánok a t. háznak már különben is kimerülő félben levő türelmével visszaélni, ezen nagyfontosságú törvényjavaslathoz egészen röviden fogok hozzászólani. Felszólalásom főezélja, hogy adandó szavazatomat indokoljam. T. ház! Minden állam fentartotta és fentartja magának az iskolák feletti felügyeleti jogot; ha ez mindenütt jogosult, hazánkban, hol annyi különféle ajkú és felekezetű nép van, mint talán sehol a világon, ez itt nemcsak jogosult, de a magyar államiság és nemzetiség érdekében elkerülhetlenííl szükséges. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az egyik főindok, a miért a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom másodszor azért, mert reménylem, hogy közművelődésünket elő fogja mozdítani, elfogadom harmadszor, mert nem tartanám helyesnek, hogy annyi vajúdás, próbálgatás után nem tudom hányadszor és most ismét visszautasíttassék. Elfogadom végre azon reményben, hogy a törvényjavaslatnak azon szakaszai, melyek nézetem szerint túlmentek a kellő határon, nemcsak a felügyeleti jogot adják oda az államnak, hanem a felekezeteknek törvényeken alapuló autonóm rendelkezési j'ogát is alterálják: a részletes tárgyalás alkalmával ugy fognak módosíttatni, hogy az államnak megadatván az őt megillető s szerintem is szükséges felügyeleti jog, a felekezetek autonómiája sértetlenül hagyassék. Azon t. szónokok által mondottakra, kik szép hangzatos phrásisokkal támadták meg a felekezetek szűkkeblüségét, de a magok felekezetének privilégiumairól azért lemondani távolról sem akarnak, sem pedig azokat másokkal megosztani nem kívánják, részemről nem renectálok, nehogy a már így is majdnem felekezetivé fajult vitát még élesebbé tegyen. Csak általánosságban kívánok megjegyezni annyit, hogy soha még a képviselőházban nem hozatott fel annyiszor a felekezeti szempont, nem emlegettetett annyiszor az általam is korszerűtlen dolognak s szűkkeblű fogalomnak tartott és vallott felekezetiesség, mint a jelenlegi vita alatt. De bocsánatot kérek t. ház, ha oly államban, a hol még mai napság is egy vallás az uralkodó, a hol a vallásfelekezetek közötti egyenjogúságról még szó sincs: ha ott a felekezetek ragaszkodnak békekötéseken és törvényeken alapuló jogaikhoz, ez nem egyoldalúlag megrovandó és elitélendő szűkkeblű felekezetiesség, hanem a dolog, az ember, az igazságszeretet természetéből eredő nemcsak megengedhető, de minden toleráns ember részéről méltányos figyelembe veendő susceptibili2ft