Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

172 208. országos ülés márczins 15. 1883. tás a létért, fenmaradását folytatott természetszerű j ogos küzdelem, Még csak azt kívánom jelezni, hogy a törvényjavaslat megszavazását részemről attól teszem függővé, mennyiben fog a részletes tárgyalás alkalmával sikerülni az említett szakaszokat az általam jelzett értelemben módosítani, mennyire fog az egy igazságos correct törvényben sem nélkülözhető reciprocitásé törvényben érvényre jutni. Ezt a t. képviselőház bölcseség és méltányosságától kérve és remélve fogadom most el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobboldalon,.) Polit Mihály: T. képviselőház! (Bálijuk!) A hosszú vita folyamában a szőnyegen forgó törvényjavaslat különböző szempontokból biráltatott meg. Volt didacticai szempont, volt felekezeti szempont, volt nemzetiségi szempont. De ha van egy szempont, a mely mérvadó lehet ezen törvényjavaslat megbirálásánál, az bizonyosan azon szempont, vájjon ezen törvényjavaslat megfelel-e Magyarország jól felfogott cultur politikájának. Semmi kétség t. ház, hogy minden modern államnak legnemesebb, legmagasztosabb feladatai közé tartozik egy jól tervezett cultur politikának keresztülvitele. Tulaj donkép a modern civilisatio az államok rangsorozatát az európai közművelődésben a cultura szerint szokta megítélni. Fájdalom, t. ház, Magyarország a civilizált államok első sorában nem foglal helyet. Némelyek szerint Magyarország a culturára nézve a keleti államok közé tartozik. Bizonyos szempontból ezen állítás helytelen. Igaz, hogy Magyarország a keleti államok jellegével bir, a mennyiben kifejlődött individualitások vannak, melyek a cultur assimilationak, a cultur egységnek ellentállnak, de másrészt t. ház Magyarországban azon fonal, mely minketanyugoti civilisatiohoz tűz, soha sem volt megszakítva. A keleti állomoknál a cultura az ozmán invasio által meg lett semmisítve s ezen államoknak mindent újból kellett megteremteniök. A különbség az, hogy-Magyarországnak cultur traditiója van. Kérdés, milyen traditiója ? Mindenesetre csak az, mely a történelemben kifejlődött individualitásának megfelel. Nem lehet t. ház a véletlennek tulajdonítani, hogy Magyarországban a felekezetek oly nagy szerepet játszanak, mint sehol Európában. Ezek a felekezetek oly erős tényezők voltak, hogy az államnak azokat mindenkor számba kellett vennie s a felekezeteknek erős positiója nemcsak a nem magyar ajkú nemzetiségeknek, hanem a magyar fajnak is javára szolgált. Nem tudhatni t. ház, vájjon a magyar nyelv, vájjon a magyar irodalom, vájjon az egész magyar jellem oly kifejlődést nyert volna-e, ha a magyar protestánsok, ha a magyar reformátusok felekezeti autonómiájukat, egyházi és iskolai autonómiájukat, az állami ingerentia ellen a legnehezebb időkben oly hősiesen meg nem tudták volna védeni. De t. ház, azt lehet mondani, hogy ez régi, elmúlt idő, a helyzet most más, mostanában a magyaroknak az állami hatalom kezükben van, most nem képzelhető, hogy a magyar kormány Magyarország ellen vétkezzék s azért azt mondják, felfoghatatlan dolog, hogy a magyar protestánsok, legalább az urak azon oldalon (szélső baloldalra mutat) ezen törvényjavaslatot oly annyira perhorreseálják. Hisz e törvényjavaslat nem a magyarság ellen, hanem a magyarság javára lett készítve és nem nehéz kitalálni, hogy kik ellen lett szerkesztve ezen törvényjavaslat. Látjuk t. ház, hogy ezen törvényjavaslat csakis a nemzetiségek ellen van irányulva és hogy ezen törvényjavaslat semmi veszélyt a magyarságra nézve magában nem foglal. Én megengedem, hogy az 1867-iki kiegyezés által a magyar faj fényes positiót tudott magának megszerezni, ámbár az urak azon az oldalon (a szélső baloldalra, mutat) ezen positiót oly fényesnek nem tartják (Ugy van! a szélső balon) és van nézet t. ház, hogy ezen fényes positió daczára nem megy Magyarország önállósága annyira, mint Bolgárországnak vagy Kelet-Eumeliának önállósága. (Derültség jobbfelől.) De megengedem, hogy a positió fényes, de a mit nem engedek meg, az, hogy Magyarországnak oly függetlensége volna, melynél fogva saját sorsának ura volna; a mit nem concedálok az, hogy Magyarország nem volna kitéve mindazon eshetőségeknek, mezeknek Ausztria ki van téve, nem csak a külviszonyokra, hanem a bérviszonyokra nézve is. Azt lehet mondani, hogy hiszen addig, mig a magyar alkotmány fennáll, mig magyar parlament, mig magyar parlamentben magyar többség van, e parlamentben Ausztria eshetőségei Magyarországot nem érintik. De lássuk t. ház, vájjon a mostani többség valóban magyar többség-e? Igen, a szine magyar, de az anyag nem magyar, (Nagy derültség a jobboldalon. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) mert a többség nem magyar választókerületekből jött. Tessék odaállítani egy másik festőt, a ki ezen anyagnak más szint ad, és akkor tessék calculálni a conseqentiákat. De ha azt tudjuk t. ház, hogy Magyarország azon kapocsnál fogva, mely minket Ausztriához fűz, mindenféle eshetőségeknek ki van téve, akkor t. ház, ne adjunk az államnak oly fegyvert a kezébe, ne adjuk az államnak azon erőt, melyet most a nemzetiségek ellen akar felhasználni, hogy ezen fegyver a megváltozott körülmények közt a magyarság ellen is legyen fordítható. Ne tessék lerombolni azon védbástyákat, a melyeken önöket, a magyarságot igen nehéz időkben a magyar protestánsok, a magyar reformátusok nehéz időkben a felekezeti autonómiával egyúttal a magyarságot is tudta megvédeni. T. ház! De lehet mondani,