Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

^ga 208. országos ülés márezius 15. 1883. pedig kénytelen elismerni mindenki, a ki meggondolja, hogy akkor, mikor az oktatásnak fő részét képezte is, csakis, mint az ókori cultura megismerési közege szerepelt, esakis, mint az ó-korból az új korba áthozott műveltség közvetítője hatott. Hogy hasznos és igen üdvös ezeknek tanulása, azt mindenesetre el kell ismerni, de ma már az izlés, a nemes eszmék iránti fogékonyság, a kötelességérzet ápolására nem az egyedüli fő eszköz. A másik, a mit culturálís szempontból — nem terjeszkedve ki azokra, a mik már itt előadattak — kiemelni kötelességemnek tartok, ajavaslatnak azon merevsége, melylyel a középiskolai szervezetet megállapítja egész mereven, hogy csak kétféle középiskola lehet: gymnasium vagy reáliskola. Én ebből t. ház, azt látom, hogy ezen merevség kizárja azon lényeges kelléket, a mely mellett a közoktatási ügy csakugyan ugy rendezhető, hogy az állam érdekének megfeleljen. Mert, ha igy akarjuk a közoktatásügyet rendezni, akkor biztosítani kell ennek organicus fejlődését; ez elengedhetetlen kellék. En nem tartom azt, a mit Berzeviczy képviselő ur a javaslat dicsőségének állított, érdemnek, hogy t. i. nivelláljon. Abban igazat adok neki, hogy nem szabad tűrni, hogy rosszabb iskola legyen, hogy legyen az általánosan felállított színvonalon alul, de kizárni sem kell azt, hogy jobb ne legyen. Már pedig nézetem szerint, ezen merevség kizárja azt. Méltóztassék azon esetet venni, hogy ha valamely testület, felekezet — már pedig azon stádiumban, mikor talán a kifejlődés a kérdésre nézve önök szerint is oda jut, hogy el lesz ismerve, miszerint jobb az egységes középiskola — egységes középiskolát akar felállítani és felszereli azt minden tanerővel, eszközzel, szóval mindennel, a mi a jó iskola anyagi kellékeihez szükséges és akkor megteszi jelentését a minister urnak. A minister ur az 53. §. értelmében köteles lesz megtagadni ezen jobb iskola felállításához az engedélyt, mert nem felel meg a törvényes kellékeknek. Ez oly alapelv, a mely maga nagy mértékben elitéli az egész törvényjavaslatot. Tekintsük t, ház, a javaslat administrativ oldalát. Itt sem akarok mindenre kitérni. Nézetem szerint különösen Bartha t. képviselőtársam igen helyesen emelte ki azt, hogy itt az administratiónál az a javaslatnak az alapelve, hogy a minister ur legyen az örökbölcs gondviselés, hogy attól függjön minden és annak kezében legyeu a gondviselésszerű gondoskodás. Elismerek annyit, hogy ezen centralizáló, az intézést a minister kezébe adó iránynyal is bizonyos körülmények közt lehetne a rendnek egy bizonyos nemét összeegyeztetni. De ehhez egészen más szükséges mint a minister önkénye és szabad rendelkezésének beleiktatása a törvénybe. Arra, I hogy üy intézés valósággal az állam érdekének megfeleljen, organicus intézmények szükségesek, a melyek biztosítanak a felől, hogy károsan hatni sem tévedésből, sem roszakaratból nem fog. Már pedig t. ház, hiába keressük még csak árnyékát is ebben a törvényjavaslatban ilyféle intézkedéseknek. Még csak oly eszme sincs megpendítve, mint például a pénzügy terén, hogy legalább ezen a téren a közigazgatási bíráskodást be akarná hozni a kormány, biztosítékot akarna adni a középiskoláknak, a szülőknek és a tanulóknak, hogy a minister intézkedései nem fognak a törvény ellen s az összes középiskolai ügynek kárára lenni. E nélkül t. ház, az ily intézkedéseket valósággal helyeseknek elfogadni nem lehet. Vájjon — kérdem már most — az állam magyar jellegének fentartása kérdésére nézve ad-e a törvényjavaslat oly alapot, melyet valóban szívesen fogadhatni ? Megvallom, hogy e tekintetben!— és ez az egyedüli rész, mely, nézetem szerint, talán belőle némileg kiszakítva elfogadható lenne — uyujt valamit. De itt is félúton marad, mint már Grrünwald Béla t. képviselőtársam megjegyezte. Erre nézve elég először is arra utalni, hogy figyelembe kellett volna venni, miként az elemi iskolákban kötelező a magyar nyelv tanítása. Ha komolyan akarjuk fentartani és biztosítani a magyar állam magyar jellegét, meg kellene ezen összefüggésnél fogva követelni azt, hogy legalább a felső osztályokban legyen magyar a tanítási nyelv. De ez még a mondott állami czélra nem is elég, mert hisz magyar nyelven is lehet hazafiatlan tanokat hirdetni. (Ugy van! a szélső balról.) Ep oly fontos t. i. a magyar állameszmét híven ápoló hazafias szellem biztosítása. És ennek egyik garantiájáról nagyon megfeledkezett a javaslat, mert nyitva hagyta azon tért, hol, ha hazafiatlan szellem akar érvényesülni, leginkább teheti. Nyitva hagyta ä kaput, melyen a legveszedelmesebb szellem hozható be. Megengedi ugyanis, hogy a külföldön nyert diploma alapján is lehessen tanári alkalmazásra jutni, megengedi, hogy máshol is végezhesse közép- és felsőbb iskoláit, ki Magyarországban tanár akar lenni. | Meglehet és kell engedni tisztelt ház, hogy mindenki használhassa anyanyelvét, tanulhassa és művelhesse azt, de viszont a magyar állam magyar jellegének, az ifjúság hazafias szellemének biztosítására szükséges, hogy a ki tanár akar lenni, teljesen birja a magyar nyelvet és legyen magyar szellemű. A ki tanár akar lenni, a ki ezen hivatást akarja teljesíteni a magyar államban, annak le-