Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208 országos ülés márczius 15. 1883. Jg3 gyen kötelessége magyar középiskolákat végezni és legalább néhány évet a felsőbb képzésnél a magyar főiskolákon tölteni. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ámde ezt nem teszi a javaslat és félúton marad épen ott, hol azon veszélyes szellemet ki kellene zárni, nyitva és tárva hagyja neki a kaput. (Igaz! TJgy van l a szélső baloldalon.) Végre t. ház, áttérek a főfelügyeleti jogkérdésére, t. i. azon viszonyra, nieryben kívánjuk, hogy legyenek a magyar államhoz a felekezetek, testületek. Ezen kérdésnél t. ház, véleményem az, hogy első és lényeges feladata lenne a javaslatnak biztosítani a felekezeteknek is buzgó, tevékeny és hasznos közremííködését. Az állam maga mindent nem intézhet, maga mindent nem tehet; szükséges, hogy mindazon erők felhasználtassanak az állam ezéljaira, melyek azokra Önként kínálkoznak. És t. ház, ezen irányban azon kérdés merül fel, hogy ezen tényezőknek micsoda szerepet juttathatunk és viszont az államtól mit követelhetünk? E szerep tekintetében készséggel elismerem azt, mit a ministerelnök ur is hangoztatott, hogy az államnak meg kell követelnie a magáét s meg kell adni az államnak annyit, a mennyit legfőbb érdekeinek biztosítása követel. Meggyőződésem szerint azonban a felekezetek autonómiájának csorbítását nem követeli az állam érdeke. (Igás! TJgy van! a szélső talon.) Ha a mag]^ar állam culturális erősbödésének, az oktatás magyar jellege kifejlesztésének fontos érdeke ezt kívánná, szívesen lemondana mindenki a magyar protestáns egyházban az autonómiának azon részeiről, melyek amaz érdekek biztosítását akadályozzák. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) De itt erről nincs szó. Az autonómiának azon csorbítása, melyet a javaslat tartalmaz, egyáltalában nem szükséges. Ha fenn akarjuk tartani az állam azon jogát, hogy meggyőződhessék, vájjon, a nem állami, az autonóm iskolákban, megvan-e a tanítás kellő mértéke és hogy minő a szellem, erre nézve van egy §. a törvényjavaslatban, mely kellő biztosítékot nyújt a suprema inspectió gyakorlatára nézve sa mely azt akkép foglalja magában, leszámítva a főigazgatói kör beékelést, a mint az századon át érvényben volt. Ott van azon §., mely kötelezi az autonómiával bíró felekezeteket, hogy mindenre, mi az iskola ügyét, az iskola állapotát, szellemét, a tankönyveket, a taneszközöket, a tanszereket és a tanárok számát stb. illeti, jelentést tegyenek. Ezen jelentésekből mindenre nézve kellő tájékozás szereztető. És ha különösen még a hazafias szellemet akarja figyelemmel kisérni a kormány, akkor kérdem : miből tudta meg azt a szellemet, a melynek folytán a nagy-rőczei gymnasiumot bezárta ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kellett ehhez kormánybiztos, tankerületi főigazgató? Ha kellene, magam lennék az első, a ki azt szívesen elfogadnám; de mivel nem szükséges és a mi nem szükséges, az mindig káros az alkotás terén, ennélfogva már ez okból sem fogadhatom el. De veszélyes is a dolog. Én a kérdésnek ezen oldalára nézve nem akarom ismételve megemlíteni azt, a mi itt felhozatott; szorítkozom a főigazgató kérdésére és a megintés folytán a nyilvánosság elvonására. A főigazgató közbelépése által tagadhatlanul alteráltatik az autonómia helyzete, ezen alterált helyzetben pedig nem éri el a kormány, a mit el akar érni ezen eszközzel, mert arra, hogy tudomást merítsen magának az iskolában lévő szellemről, hogy tudomást szerezzen magának arról, hogy vájjon van-e a kellő mérték, arra nem a kerületi főigazgató vagy kormánybiztos alkalmas, arra folytonos éber felügyelet szükséges. Ennek teljesítése a felekezetek kötelessége és egyszersmind felelősség melletti kötelessége, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy minden autonómiával bíró felekezet a felelősséor tudatával bir. Es méltóztassék elhinni, hogy nincs szükség rendőri természetű intézkedésekre ott, a hol az autonómia biztosítja a nyilvánosságot, minden tényének biztos megtudhatására. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik az u. n. nyilvánosság megvonásának kérdése. Vegyük ezt ugy, a mint történhetik, mert a dolog ezen oldalát is tekintetbe kell venni a törvényjavaslatban. Arra nézve, hogy az iskola megfelel-e a kellékeknek, a minister többé nem abból fog tudomást meríteni, a miből eddig merített, hanem a főigazgató jelentéseiből, a ki ezen úton tehet olyan előterjesztéseket, a melyekről az előbb szóltam; tehet észrevételeket a felekezetek irányában, visszautasíthatja jelentéseiket, ebből súrlódás és viszály keletkezhetik, a mi bizonyára nincs a közoktatás szempontjából a hazának érdekében. De keletkezhetik más baj is. Én nagyon tisztelem és elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy annyira nyugodtan látja a jövőt, hogy a pártok soha oda nem juthatnak, hogy egyik-másik többség ministere felekezetiséget fog képviselni a ministeri székben. (Mozgás.) Méltóztassék tekintetbe venni. hogy mi történhetik, ha ez bekövetkezik. Nem mondom, hogy így van, de a jövőt is tekintetbe kell venni a törvényjavaslat megbírálásánál. Ha ez bekövetkezik, azt a mi legrosszabb, a, culturharezot idézheti elő e törvényjavaslat. És hogy veszélyes ezen intézkedés, abból is következik, a mit most lesz szerencsém felhozni. Méltóztassék elhinni, hogy a pretestánsok világi férfiai nem rituális érdekekért, nem ceremóniákért vesznek részt ingyen és önfeláldozással az autonómiai ügyek intézésében, hanem a szegényűgyön kivül az iskola-ügy érdekében. Itt érezzük, hogy ezen törvényjavaslat az iskolákra való felügyelet tekintetében sérelmes. Ez oly dolog, a mi ha megbénit21*