Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

126 207 országos ülés márezius 14. 1883. ha a vizsga vezetésének mikéntjére vonatkozó lesz azon utasítás, akkor, ha ezen utasítást egyes tanár, vagy az egész tanári kar akár tudatlanságból, akár vigyázatlanságból, akár roszakaratból megszegi, kérdem: a józan ésszel megegyeztethető-e, hogy azért, mert egy tanár vagy a tanári kar azt a titkos utasítást megszegte, áthágta, meg nem tartotta, lehessen büntetni egy egész osztályt, az által, hogy más hibája, vagy más bűneiért az ö érettségi bizonyítványai nem iratnak alá és az által azon bizonyítványok állami érvényességüket elvesztik. Es azon szerencsétlen osztálynak tanulói nemcsak magok bűnhődnek ártatlanul, hanem velük fognának bűnhődni a szülők is, a kik reájuk költöttek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Megegyeztethető-e ez akár a józan észszel, akár az igazsággal, akár a méltányossággal ? De hogy a centralisatio „in capite et membris* legyen átviye, arról gondoskodott a javaslatnak szerzője. 0 a magyarhoni középiskolák növendékeiből fel akar állítani egy kis gyönyörűséges leendő minta rendőr-államot, melynek legyenek káplárjai, strázsamesterei stb. Hogy ezt is igazolhassam, idézem a 27. §-t, mely azt mondja: , Minden középiskola az igazgató közvetlen vezetése alatt áll" és ezt kiegészíti a 33. §., mely azt mondja, hogy ezen igazgatók éltök hosszáig alkalmaztatnak. No, t. ház, a ki valaha bármikor egyetlenegy középiskolában megfordult, a mely élethossziglan kinevezett igazgató vezetése alatt áll, és a ki ismeri ezen iskolának beléletét és a ki látta azt, hogy ily igazgató körül miként csoportosulnak minden gymnasiumban az úgynevezett cliquek, melyek nem a tanügyért buzgólkodó és azért lelkesülni tudó tanárokból alakulnak, hanem alakulnak azon szolgalelkű népből, mely hízeleg, tudván, hogy akként felkarolásra számíthat; a ki megnézi ezen eliqurendszernek és uralomnak keserű hatását, azon kémrendszert, melyet azok meghonosítanak: az nem fogja megengedni a t. minister urnak, hogy ez alapon előkészítse a majdan létesítendő magyar rend őr államot. (Zajos helyeslés a szélső

f baloldalon.) Es mert t. ház, ezen törvényjavaslat minden részleteiben ekként centralisál, ez a harmadik indok, a miért én azt, még az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Csak azon fájdalmas érzésnek kell még kifejezést adnom t. ház, melyet e törvényjavaslat miatt érezek. Keserű gúny ez a sorstól, hogy midőn két évszázadon keresztül nem csak a protestánsok, hanem beismerem, hogy felekezeti különb- j ség nélkül a magyar hazában, (Egy hang: Á katholikusok!) sokszor katholikus, lelkes férfiak is küzdöttek a protestáns autonómiáért és küzdöttek az önkényuralom ellen: ime most, midőn reményünk teljesült, most az alkotmányos korszakban midőn jobb kort vártunk és reménylettünk: ime most kell annak elvesztése miatt aggódnunk. Hajdan az izraeliták a frigyládába elzárt törvénytáblákat a szentek szentélyében helyezték el, hová idegent nem bocsátottak, köztük pedig mindenki áhítattal őrizte azt: a templom romba dőlt, de a törvény megmaradt. Mig mi törvényeinkhez, meggyőződésünk szentélyében elhelyezett önkormányzati jogainkhoz mindannyian áhítattal ragaszkodtunk, addig megvédtük azt az idegen áramlat, addig megvédtük azt az idegen uralom minden hatalma ellenében. Most, midőn Magyarország ministerelnöki székén oly férfiút kell tisztelnünk — Csanády Sándor: Dehogy tiszteljük! (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Kiss Albert: a ki kötelesség szerint ama törvények megvédéséért küzdött egykor; a kire a magyar református egyház egy tekintélyes a része még most is bizalommal tekint: mondtam, hogy most a sors keserű gúnyja az, hogy ime a meggyőződésünk szentélyében elhelyezett ezen jogainkat most kell összeromboltatni látnunk! (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ez t. ház, valósággal keserű gúnyja a sorsnak, mert csak nem tekinthetem én ezért kárpótlásnak azon vívmányokat, melyekre a ministerelnök ur oly fenhangon hivatkozott e házban, hogy ime, tekintse a világ, mily boldog ország ez a Magyarország, hogy nem csak ministerelnökt, hanem a háznak mind a három elnöke protestáns. Nem azért küzdött a magyar protestáns egyház, hogy a ministerelnök, vagy a ház elnökei protestánsok legyenek. (Helyeslés a szélső balon.) A protestáns egyház küzdelmeinek nem volt és nem lehetett ez valódi czélja soha! (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Hanem küzdött önjaváért s fejlődésére megkívántató önkormányzati szabadságért! Én most a t. ministerelnök úrhoz csak egy szerény kérést vagyok bátor intézni, (Halljuk!) azt, hogy ne tekintse azon református egyházat, mely őt egykor szabadítója, Messiásaként szerété s ilyenül hangosan üdvözlé, mig most csak a hatalom előtt hízelgők kiáltanak „Eljen!"-t feléje. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Ne tekintse azon magyar ref. egyházat olyan lépcsőnek, melyen ő a hatalom magaslatára feljutott és most, midőn oda feljutott, ne tekintse eddigi működését csak egy szerepnek, melyet tagadhatlan, igen jól játszott: hanem tekintse meggyőződésből következetesen eredő oly műveletnek, mely jogosítá őt bármely állás elfoglalására és most, midőn a hatalom tetőpontjára feljutott, a mit oly szépen, a mily igazán énekel a költő, ne feledje, hogy „a feldobott kő ismét visszahull". (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, mert meggyőződésemet, mert mul-