Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
207. országos ülés márezins 14- 18S3. J£7 tamat megtagadni nem tudom, az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom a kisebbségi véleményhez s egyszersmind pártolom b. Prónay Dezső t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Horánszky Nándor: T. ház! hogy menynyire nyugszik az előttem szólott t. képviselő urnak felszólalása felekezeti szempontokon, melyeknek jogosultságát egyébiránt szives készséggel elismerem és hogy ezen egyoldalú felekezeti álláspontra nézve miként gondolkozom: arra nézve lesz alkalmam beszédem folyamán kiterjeszkedni; ezúttal csak kérnem kell a t. házat, hogy a vita 9-ik napján, midőn a türelem méltán és joggal kifogyó félben van, (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) legalább indokoltan kifogyó félben: lehető rövid felszólalásomat szives türelemmel fogadni méltóztassék. (Halljuk!) A középtanodai oktatási törvény megalkotása nem tartozott a könnyű feladatok közé sehol, kétszeresen nehéz az nálunk, mert nrig más országban e kérdést kizárólag az oktatás tekintete dominálja, addig nálunk az államfentartó erőnek megőrzése és fejlesztése, a rendezett és rendezetlen felekezeti viszonyok törvényen alapuló, de definiálatlan jogkörök, melyeknek szintén meg vannak a maga várfalai — mert nem hiszem, hogy azon czélok, melyek az autonómia czíine alatt a ház ezen részének (a szászokra mutat) szeme előtt lebegnek, a ház másik oldaláról ugyanezen czím alatt eoneedáltatnának — mindmegannyi tekintetek, melyeket figyelemre kell méltatni, szem előtt kell tartam, ha nem akarjuk, hogy ezen alapvető törvény végeredményében nagyobb bajokat szüljön, mint a minő hasznot az országnak hozni képes. (Helyeslés.) Azért én azon véleményben vagyok, hogy a ház akkor cselekszik legbölcsebben, ha e czélt tartva szem előtt, egyoldalú álláspontra nem helyezkedik, hanem megadja az államnak mindazt, a mi az oktatás eredményeinek biztosítására szükséges. (Zaj. Mozgás a szélső baloldalon.) Igenis, a mi az oktatás eredményének biztosítására mulhatlanul szükséges és ebből egy hajszálat sem enged, de viszont nem nyúl mélyebben bele ezen általam is nagy fontosságúaknak ismert kérdésekbe, melyek ezen javaslat elintézésénél kell hogy szem előtt tartassanak. (Helyeslés.) En, t. ház, ha e törvényjavaslatot e szempontból vizsgálom, azt találom, hogy az a helyes utat eltalálta; és merem mondani,hogy annyi sokféle tekintet mellett, mely itt 9 napon át felmerült — ha ezen javaslat mélyebben belenyúl e kérdésekbe és ezen kérdésekkel szemben nem a béke és nyugalom álláspontjára helyezkedik, ugy a felekezeti, mint nemzetiségi irányban, ismétlem, merem mondani, hogy középtanodai törvényjavaslatot e ház nem alkotott volna éa nem alkothatna. Csak ugy képes ezen javaslat elérni azt, hogy törvénynyé váljék, ha egyfelől érintetlenül hagyja azon kérdéseket, melyeknek megoldása ugyan felfogásom szerint sokáig érintetlenül nem maradhat — értem a róm. kath. hitfelekezet rendezetlen viszonyait az államhoz — de elismerem, hogy ezen javaslat keretében meg nem oldhatók; ha továbbá nem nyúl bele mélyebben a törvényeken nyugvó prot. hitfelekezeti autonóm jogkörbe, mint a mennyire azt az állam érdekeinek megóvása szükségessé teszi. Ha a törvényjavaslat mindezeket kellő óvatossággal nem kezeli, ugy hitem és felfogásom szerint le kell tenni arról, hogy egy középtanodai törvényjavaslat jöjjön és jöhessen létre. így vélekedvén, bátor leszek a t. képviselőház szives engedelmével ezen javaslatnak, illetőleg az e körül kifejlett vitának mindkét irányára szerény nézeteimet elmondani. Az egyik a tanügyi szempont, a mely különösen a tegnapi napon Zay képviselőtársam által részletes vizsgálat alá vétetett, a másik a felekezeti szempont, a mely a vitában főképen és legerősebben felszínre került. (Halljuk!) Mindenekelőtt egy rövid pillantást kívánok vetni a reáliskola létrejöttének és fejlődésének történetére, azért, hogy abból következtetéseimet levonhassam. A reáliskola t. képviselőház, ha nem is ma 1 keletű, de mindenesetre az újabb kornak a szüleménye ; szüleménye azon nagy társadalmi átalakulásnak, a melyen Európa e században keresztül ment, hogy t. i. a rendi társadalom polgári, hogy ugy mondjam gazdasági társadalommá változott át. Ezen nagy átváltozásnak megvolt a maga hatása az oktatásügyre is. Ezen átváltozás az oktatásból a maga részét kivenni kívánta s így oly oktatást követelt, a mely a gyakorlati élet követelményeinek megfeleljen, a mely egy középfokú általános képzést nyújtson s a mely egyszersmind lehetővé teszi a gyakorlati életnek megfelelő felsőbb szakképzést. De ezen új irányt, képviselőház, korántsem perhorrescálta a classicai képzést, sőt ellenkezőleg az egyenesen fentartotta, mint olyant, melynek alapján Európa mai műveltsége is nyugszik, mint a mely e tekintetben s e szempontból mai napig egyedül bír történelmi jogosultsággal. A különbség t. képviselőház a kettő közt ép oly egyszerű mint fontos, bár megengedem, hogy czéljaiban és eredményeiben, illetőleg a czélok elérésére vonatkozólag újabban controverssé vált. Az egyik a gyakorlati életnek s az attól a mai napság már válhatlan általános műveltségnek eszközlője, a másik pedig főképen azon előkészültség megszerzése, mely a felsőbb és tudományos szakképzettségnek alapját adja meg. És én azt tartom t. képviselőház, hogy a két iránynak összeforrasztása aligha lehető, sőt aligha baj aem volnaNem lehető felfogásom szerint azért, mert a tan.
