Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-185

185 ersxágos ül«i február 9. 1883. 7? álí, lehetetlen, hogy a törvénytalkotó képviselőház •érdekében álljon, hogy a vadászatból nemzetgazdasági károk származnak, vagyis hogy a meglőtt vadak, a melyek tovább élni nem képesek, a nemzetgazdasághátrányára elpusztuljanak. Ennélfogva azon modust vagyok bátor elfogadásra ajánlani, a melyet Württenbergben fogadtak el és mely abból áll, hogy ha valamely vad megsebesül s átmenekül a szomszéd területre, akkor a vadász értesíti erről az illető terület tulajdonosát, ketten a megsebzett vad keresésére indulnak és ha megtalálják, fele a vadászt, fele pedig az idegen terület tulajdonosát illeti. Ezzel hátrány nincs összekötve és a vad nem pnsztul el. Ezen okoknál fogva a szakasz első mondatát a következőképen kívánom módosítani: „ A sebzett vadat idegen területen folytatólag tovább űzni nem szabad, hanem az idegen terület tulajdonosánál jelentés teendő és egyúttal a vad tovább űzetvén, fele részben a lövőt, fele részben az idegen terület tulajdonosát illeti." Péchy Jenő előadó: A beadott módo/tvány t. ház! eomplieatiókra vezethetne. Ha a megsebzett vad idegen területre menekülve, a. vadász által űzetik, akkor a vadásznak be kellene ezt a szomszéd terület tulajdonosának jelenteni. De mi történik akkor, ha a tulajdonos nincs otthon? Nézetem szerint, ha egy nagyobb ruegsebbzett vad a szomszéd területre menekül és a vadász megkéri a terület tulajdonosát, ez meg fogja neki engedni az üldözést. Sokkal egyszerűbb ezt hallgatag kimondani a törvényben, mint az üzenetváltást kívánni. Én tehát a beterjesztett módosítványt, mint gyakorlatilag keresztül nem vihetőt, mellőzni és a szakaszt változatlanul elfogadni kérem. Elnök: Minthogy a 17. §. meg nem támadtatot, határozatképen kimondom, hogy a 17. §. változatlanul elfogadtatott. Már most azon kérdést vagyok bátor feltenni : elfogadja-e a t. ház Szalay Imre képviselő ur módosítványát igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Méltóztassanak tehát azok, kik a módosítványt elfogadják, felállani. {Megtörténik!) A többség nem fogadja el s igy a módosítvány elesett. Rakovszky István jegyző (olvassa a 18—20. §-olcat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak, olvassa a 21. §-t). Szederkényi Nándor: T. ház! Ezen szakasznál bátor vagyok a x. ház figyelmét különösen felhívni, ez a szakasz egy szokatlan intézkedést foglal magában. A közigazgatási teendők fórumai meg vannak állapítva. Minden egyes törvénynél megjelöltetnek azon közegek, melyek a törvény végrehajtására hivatvák. Megtörténhetik, hogy ezen közegek a törvény végrehajtásánál tévedést vagy hibát követnek el, vagy nem értelmezik helyesen a törvény szövegét. De annak nem az a következése, hogy a törvényben ily esetekre már azt a provisiót tegyük, hogy ha esetleg valami sérelmet követ el egy alsó fokú hatóság, hogy akkor vonassák el tőle a hatósági jog. Hát az alsó fokú bírák mindig igazságos, mindig kellőleg indokolt ítéletet hoznak? Nem, legalább mikor az illetők felébbeknek, mindig az tűnik ki, hogy vannak felek, kik a bírónak azon ítéletét helyesnek nem fogadják el. Hát miért vannak felebbezési forumok ? Hogy azon esetben, ha hibát követtek el, a felsőbb hatóságok ezen hibákat kijavíthassák. Ez a közigazgatási és igazságszolgáltatási jogrend; legalább mióta emlékszem, a törvényhozás kebelében, meglehetős faelemmel kísérem a törvényalkotásokat, de még én törvényben, mely meghozatott, ennek példáját nem láttam, a milyet ezen §. ma, mint egy új eszmét — vagy hogy fejezzem ki magamat — bizonyos közigazgatási codificátiót akar létrehozni. Azt mondja ez a szakasz, ha a közigazgatási bizottság, vagy annak elnöke, a ki a 19. §. által mint közeg jelöltetik meg, hogy a hivatalból tartandó vadászatokat elrendelje, esetleg tévedést követne el, vagy mondjuk ki, hogy ha nem helyesen indokolja a hivatalból történt, vadászatnak szükségességét, azon esetben ezen §. elvonja egy darab időre azon közegtői a további intézkedés jogát és reá ruházza a belügyministerre. Ez bizonyos új codificationális eszme. Én ki merem itt mondani, hogy unieuui a maga nemében. Hiszen a 19. §. végső szavaiban ki van már mondva, hogy azon közegnek, mely hivatott ezen hivatalos vadászatokat megrendelni, kötelessége egyszersmind a belügyministerhez indokolt jelentést tenni, a mi szerintem csak annyit tehet, hogy a jelentés azért teendő, hogy a ministernek módja és alkalma legyen, hogy ha a vadászat elrendelésére nincs kellő indok, esetleg intézkedést tenni. Mert különben miért tétetnék jelentés? Talán csak azért, hogy a minister tudja meg, hogy az országnak melyik részében, Piripócson vagy hol rendeztetik hivatalos vadászat ? A közigazgatási törvényben meg van mondva, hogy miként kell annak határozatai ellen felfolyamodni; miért kelljen tehát ily különleges, szokatlan intézkedést a törvénybe iktatni? Azt fogja talán mondani a kormány, hogy a feljelentés folytán, ha mindjárt hivatalos jelentés történik is, talán nincs idő a rögtöni intézkedésre és igy megtörténhetik, hogy csakugyan indokolatlanul s valakinek sérelmével rendeztetik hivatalos vadászat. De kérdem: csak ez-e azon eset, mely ily .rendkívüli intézkedés szükségét involválja? Hát pl. a vizszabályozásra vonatkozó intézkedések nem nagyobb fontosságú dolgot involválnak-e s mégis bizonyos esetekben rögtönös intézkedés engedtetik meg az alantas közegeknek, a közigazgatási bizottságnak, pedig itt esetleg igen nagy ká! rok is fordulhatnak elő. És mégis mondja-e azt I az idevonatkozó törvény, hogy ha bármi hibát