Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-185

78 •• 185. ors'.'iipas ilés február 9. 1SS3. követ el az illető közeg, attól megvonatik a további intézkedési jog ésátruháztatik abelügyministerre? Én tehát arra kérem a t. házat, méltóztassék ezen teljesen szokatlan rendelkezést, mint amelyre különben szükség sincs, egészen kihagyni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én azt gondolom, hogy arra nézve, hogy ezen intézkedés természete megérthetőbb legyen és hogy kitűnj ék belőle, hogy semmiféle belügyministeri hivatali túlterjeszkedés nem czéloztatik, legelőször is szemügyre kell venni, hogy mi állott fenn eddig és mit proponál a jelen törvényjavaslat. Az 1876: XLJV. t.-ez. szerint az ilyen vadászatokra kivétel nélkül mindig csak a belügyminister adhatta meg az engedélyt; felmerült azon panasz és gyakorlati szempontból lehetetlen azt el nem ismerni, hogy sokszor csakugyan megtörténhetik, hogy azon vadak, ha nem rendesen is, de igen sokszor legalább 24—4S óra alatt el is távoznak, hogy mig a belügyministertől bármily gyorsan is, megjön az engedély a vadászatra, maga a vadászat czélja, mert a vad már eltávozott, elenyészett, Mit proponál a törvényjavaslat? Azt, hogy tekintettel erre, az engedélyt adhassa meg a helyben levő hatóság. Csakis azt tartja fenn a belügyministernek, hogy kivételesen ott, a hol eonstatáltatik a visszaélés, magához vehesse egy meghatározott időre azon jogot, a mely eddig különbség nélkül az ország egéí-iz területére nézve őt megillette. Hogy a midőn ilyen intézkedés proponáltatik, hogyan lehet azt valami hatalmi túlterjeszkedés, vagy valami eddig soha sem létezett ténykedés szándékának színében feltüntetni, azt megvallom, még csak megfogni sem vagyok képes. (Helyeslés jobbfelől.) És miért kellett ezen intézkedés, mely, ismétlem, nem új jogot akar a belügyministernek vindicälni, hanem kivételes esetekre szorítja azon jogot, mely őt a törvény szerint eddig az egész országban megillette, miért szükséges ez? Szükséges ez azért, mert a felebbezési eljárás, mely miatt szükségtelennek mondja a t. képviselő ur, itt nem foglalhat helyet, mert hisz a felebbezési eljárásnak mi a természete? A közigazgatási bizottságnak végzését közölni kellene, azután a törvényben meghatározott hol 8, hol 15 — a legkisebb 8, a legáltalánosabb 15 — napi határidőt be kellene várni, hogy ez alatt az idő alatt felebbezhessen, akkor azután a belügyminister határozhat, de a kártékony vad, a mely miatt a vadászatot akarták, akkor már talán a harmadik megyében van. Ilyen úton ilyén dolgot megoldani nem lehet. En tehát kérem, hogy ezen provisiót, mely a gyakorlati élet követelményének megfelel, de mégis a lehető visszaéléseket korlátozza, elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) És szükséges ez épen azoknak érdekében, a kik a hivatalos vadászat folytán különben igénybe vehetők, nem csak a vadászterület tulajdonosai vagy bérlői, de azok. a kik oda mint hajtók kirendelhetők, a minek indokoltsága csak azon esetben lehet, hogy egy vadászat czélszerűeu, a valódi szükségnek megfeleltlég rendeltetik el, ha nem engedtetik meg, hogy itt vagy ott — hisz azok is emberek — egyes tisztviselők vadászati passiójának kielégíthetése ezéljából hivatalból rendeltessenek ki hajtók és puskások. Azt hiszem, hogy ezen intézkedés igen helyes és szükséges, azért kérem, méltóztassanak azt eU fogadni. (Helyeslés.) Elnök: A 21. §-t Szederkényi képviselő ur kihagyatni kívánja. Az első kérdés az lesz, hogy kivánja-e a ház a 21. §-t a bizottság szövegezése szerint megtartani? Ha az megtartatik, természetes, a módosítás elesik. Kérem tehát azokat, a kik a. szöveget megtartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a szöveget elfogadta, e szerint a módosítás elesett. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa a 23. §-t). Gr. Török József: T. ház! Én részemről e szakaszt szintén szívesen elfogadom ugy, ahogy van, azonban a mennyiben az egész fejezetben, mely a hivatalból való vadászatról szól, nem látom, azt kifejezve, a mi e szakaszban kifejezendő lenne, azért bátor vagyok egy módosítványt benyújtani. Ugyanis nem látom kifejezve azt, hogy az ilyen hivatalból való vadászatoknál az esetleg elejtett dú- vagy ragadozóvadak kinek a tulajdonát képezzék? Éz minden bizonynyal, legalább egyes esetekben, per tárgyát képezhetné és szerény nézetem szerint itt lenne eldöntendő. Én a gyakorlatból beszélek t. ház, a menynyiben nagyon jól tudom, hogy ilyen vadászatoknál mostanáig, különösen a mi vidékünkön az volt divatban, hogy az elejtett vadat többnyire az illető szolgabíró vagy rendező közeg vitte haza magának. Már most t. ház, épen a mi viszonyainkat tekintve, ebből különös dolgok támadhatnak. Végjük fel csak azon esetet, hogy minden rendszeres vadászatnál a ragadozó vadak pusztításáért az illető tulajdonos a maga felügyelő közegeinek bizonyos lődíjakat szokott biztosítani, a mennyiben tudvalevő dolog, hogy ha érdekéban van a vadászatot emelni, érdekében lesz az is, hogy a ragadozó állatokat, a melyek a vadaknak is mindenesetre kárára vannak, pusztittasa. Már most, ha azon eset áll be, hogy ilyen területen, a hol a vadászat szakszeruleg kezeltetik és a felügyelő személyzetnek lődíjak vannak biztosítva, egy megyei vadászat, illetőleg hivatalból való vadászat eszközöltetik és az illető szolgabíró esetleg az elejtett