Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-185
185. oruágos ülés február «, 1883, p,} vényjavaslat kellő adatokra támaszkodott akkor, midőn a facultativ bérbeadást engedi meg indítványában és nem a kötekezőt. Én részemről tehát ragaszkodom ahhoz, a mi az eredeti törvényjavaslatban foglaltatik és indítványom oda terjed, hogy miután a kötelező bérbedás az eredeti törvényjavaslatnak több szakaszát módosította meg és miután, ha a t. ház a kötelező bérbeadást nem fogadná el, ez szinte bizonyos terjedelmesebb módosítást tesz ismét szükségessé — mondom, indítványom oda terjed, hogy a t. ház a bérbeadás feltétlen mellőzésével, a facultativ bérbeadás elvéből indulva ki, az egyes községek esetleges viszonyai tekintetbevételével is újabb szerkesztés végett a közigazgatási bizottsághoz utasítja vissza e szakaszt. Ajánlom indítványomat a t. háznak elfogadás végett. Duka Ferencz jegyző (olvassa a Szederkényi Nándor által beadott indítványt). „Indítvány a 3. §-hoz. A szakasz utasíttassák vissza a közigazgatási bizottsághoz, hogy az a bérbeadás feltétlen kötelezettsége mellőzésével, a facultativ bérbeadás elvéből indulva ki, az egyes községek esetleges viszonyainak tekintetbevételével is, azt újra szerkesztve mutassa be a háznak E . Mamusich Lázár: T. ház ! Minthogy a közigazgatási bizottság által beterjesztett javaslatban a kötelező bérbeadás alapelvként le van téve, én ennélfogva a közigazgatási bizottság által ajánlott 3. §-t el nem fogadhatom s minthogy e szakaszban egyszersmind a községek jogát megszorítva látom s ez által a községeknek vagyonuk fölötti szabad rendelkezési joga csorbát szenved, ennélfogva én inkább biztosítva látom azon elvet, miszerint vagy bérbeadassék a községi birtok, vagy pedig szakszerűen kezeltessék abelügyminister által benyújtott eredeti javaslatban. Igaz, hogy az abban lefektetett elv is némi megszorítása a szabad rendelkezési jognak, de mégis a községi képviselő testületnek bölcs belátására bizatik, miként rendelkezzék vagyonával és miként hasznosítsa azt; mert az tény, hogy a községi képviselőtestület legjobban van informálva a saját viszonyai tekintetében s ha azt látja, hogy rá nézve czélszerübb a bérbeadás, bérbe fogja adni birtokát, ha pedig az czélszerűtlennek mutatkozik, nem fogja bérbeadni. Ennélfogva a ministeri eredeti javaslat e szempontból sokkal jobban megfelel a közérdeknek, mint a közigazgatási bizottság szövegezése. Egyúttal t. ház, bátor vagyok hozzá szólani az Ormós Zsigmond t. képviselő ur által beterjesztett módosítványhoz. Én kezdetben azon hitben voltam, hogy ő a 3. §-t el nem fogadja, a mellett szólott is és igen nyomatékosnak, sőt károsnak tartotta azt egyes községekre nézve, de még sem ment annak keretén túl s csak annyiban kívánja módosítani a bizottság szövegezését, hogy ne egész terjedelmükben adassanak ki a községi birtokok, hanem biz myos minimum szerint, pl. 2000 holdig. Már, t. ház, én ezen módosítványt azon szempontból, melynél fogva az megtartja a kötelező bérbeadást, el nem fogadhatom. De másrészről nem fogadhatom el a Szederkényi t. képviselő ur által benyújtott indítványt sem azon értelemben, hogy a szakasz újabb szövegezés végett utasíttassák vissza a közigazgatási bizottsághoz, mert biztos vagyok benne, hogy azt a ház el nem fogadja. Hogy tehát czélt érjünk, azt hiszem, sokkal helyesebb lesz a belügyminister által beterjesztett eredeti javaslat 3. §-át elfogadni és legalább a községek szabad rendelkezési jogát fentartani. Ennélfogva bátor vagyok a következő indítványt elfogadásra ajánlani: „A közigazgatási bizottság által szerkesztett 3. §. hagyassák el és helyette a belügyminister által beterjesztett és feutartott javaslatnak 3., 4. és 5. §-a vétessék föl a törvényjavaslat szövegébe". (Helyeslések.) Csanády Sándor: T. ház! Én a tárgyalás alatt levő 3. §-t nemcsak azért nem fogadhatom el, mert az tökéletesen megsemmisíti, lerontja azon elvet, mely a törvényjavaslat 1. §-ában mondatott ki, hogy t. i. a vadászati jog a földtulajdonnak elválaszthatlau tartozéka; lerontja az által, mert a kisbirtokosokat megfosztja azon őket megillető jogaiktól, miszerint szabadon rendelkezhessenek saját tulaj donaik, vagy onaik felett, megfosztja azon jogaiktól, hogy saját területeiken vadászhassanak, de nem fogadhatom el már csak azért sem, mert ha igy elfogadtatik, a mint szerkesztve van, igazságtalanul és kártékonyán hatna akisbirtokosokra nézve. Ugyanis a tárgyalás alatt levő 3. §. oda nyilatkozik, miszerint azon földbirtokokra nézve, melyek a 2. §-ban meg nem említtetnek, olyinódu intézkedés jöjjön létre, hogy a községi birtokokkal együtt adassanak haszonbérbe, még pedig hat évre. Tehát kényszerítve van az illető tulajdonos arra nézve, hogy okvetlenül haszonbérbe adja a maga birtokát. Továbbá azt mondja ugyanezen szakasz, miszerint a haszonbér összege birtok aránylag osztandó meg, de ha az arány nem volna kipuhatolható, azon esetben az összes jövedelem a községé lesz. En nem tudom felfogni az okot, a mi a törvényalkotót arra bírhatta, hogy az egyes kisebb birtokosokat megfoszsza azon élvezmények hasznától, melyet az előbbi szakasz már megadott. Legnagyobb sérelem e törvényjavaslatban pedig az, hogy nincs kimondva, hogy minő községi költségek fedezésére fordittassék a vadászatból befolyó pénzösszeg. Tudjuk, miszerint tagosítás alkalmával a birtokosok kiadták a községeknek az őket megillető részt még az állattenyésztésre vonatkozólag is, kiadták az iskolákra, az egyházi szükségletekfdeezésére szükséges költségekre vonatkozólag: könnyen megtörténhetik, hogy pl. egy 190 holdat
