Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-185

gg 185, országot Hlés febraAr 9. 1883. biró tulajdonos kényszerítve lévén a községgel együtt kiadni a maga vadászati illetőségét és a község épen olyan czélokra fogja fordítani ezen jövedelmet, a mely költségek fedezéséhez az illető birtokos nincs kényszerítve hozzájárulni. Azért én óhajtanám kimondatni, miszerint oly költségek fedezésére fordíttassanak az ilyen jövedelmek, a melyekhez, kell, hogy hozzájáruljon az illető birtokos. A mennyiben azonban Szederkényi t. képviselőtársam arra nézve, hogy az egész 3. §. xVjra szövegeztessék, egy indítványt adott be, én elfogadom a Szederkényi t. képviselő ur által beadott indítványt. Vidovich György: T. ház! A mennyiben a t. ház már előbb elhatározta, hogy a 200 holdat ki nem tevő birtokot a vadászat élvezetétől megfosztja, az előtt meghajolok, de semmiesetre sem fogadom el azt, hogy arra is van joga a képviselőháznak, hogy a bérbeadást kötelezőleg kimondhassa; nem ismerhetem el már csak a tilalom szempontjából sem. Ha valakinek van egy határban 50—60—100 hold tagbirtoka, annak legelső előnye, hogy az illető birtokos a saját földjére csak azt ereszti, a ki neki tetszik, a kit pedig nem akar odaereszteni, azt egyszerűen kitilthatja. Már most hogy köteleztessék valaki arra, liogy földjének egyik haszonvételét bérbe adja és földjét megnyissa azok előtt, akik előtt megnyitni nem akarj a. Mert az iránt nem biztosíthat senki, hogy nem-e épen azok veszik ki a vadászati jogot, a kik a mezőn a legtöbb károkat követik el. Nálunk mezei rendőri törvény körülbelül, azt lehet mondani, hogy nincs, mert a mi van, az elavult és az a mi van, egészen más viszonyok között jött létre, a mikor még jobbágyi és földesúri birtokról volt szó, azóta pedig kormánymik és képviselőházunk egy új, a mostani viszonyoknak megfelelő törvényről nem gondoskodott. A kártételek ellen, azt lehet mondani, hogy minden egyes birtokos saját maga van hivatva arra, hogy legjobb tehetsége szerint védje meg magát. Pedig ha már kötelezve lesz a birtokos, hogy beereszszen földére, tagbirtokára olyanokat, kiknek részéről a kártevéstől is félhet, akkor bizonyára érzékenyen lesz jogaiban sértve. Igaz, hogy a vadak által tett károk megtérítéséről fog itt egy fejezet következni, ez azonban csakis az ily károk megtérítéséről szól s a vadászat által okozott károk megtérítéséről nem intézkedik. Márpedig, hogy a vadászok által károk ne történnének, azt elvitatni nem lehet, azonban méltóztassék elhinni, ha történnek is károk, azok, hogy ugy fejezzem ki magamat, oly subtilisak, hogy azokat megbecsülni, kipuhatolni lehetetlen. Példával fogom állításomat igazolni. (Halljuk!) Ha pl. valakinek vän egy dohányültetése s azon egy vadász végig megy, akkor igen bajos megtudni, hogy minő károkat okozott benne, mert ő az átmenet által a dohány közt sok levelet letörvén, ha utána í még becsüst is küldünk oda, az még többet, újabbakat fog letörni. De a legegyszerűbb gazdálkodási ágnál, a kaszálónál is, ha egy gyalog ember végig megy rajta, károkat okoz; hogy ettől egy tagbirtokos miért ne tilthassa el azokat, a kiket odaereszteni nem akar, ezt én fel nem foghatom. Ha megfosztjuk a tagbirtokost azon jogtól, hogy saját birtokán vadászhasson, legalább ne vegyük el azon jogát, hogy a kártételektől saját birtokán magát megóvhassa. Pártolom Szederkényi Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a széhS baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! Csak igen röviden, egy pár szót vagyok kénytelen szólani. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyezve azt, ha ugyan jól vagyok értesülve Szederkényi t. képviselő ur felszólalásáról, hogy én a tegnapi napon, mikor általánosságban a törvényjavaslatról szólottam, álláspontomat ezen szakaszra nézve már előre jeleztem. Jeleztem ugyanis azt, hogy én nem kívánom megtámadni a bizottsági többség véleményét, vagyis a bizottság véleményét és fentartom az eredeti szöveget az esetre, ha a bizottság által proponált szöveg el nem fogadtatik. Ez irányban tehát én a köteles nyilatkozatot már a tegnapi napon megtettem s ezen nyilatkozatomat most ismételem azzal, hogy épen azért, mert a facultativ bérbeadás alapján egy szöveg a ház előtt fekszik, a mely a bizottságban már tárgyaítaíott is, a visszautasításnak, nézetem szerint, szüksége fenn nem forog; mert ha el nem fogadtatnék a bizottság által proponált kényszerű bérbeadás: tárgyalás alapját képezteti a fentartott eredeti szöveg 3., 4. és 5. §-a. E három szakasz tárgyalja ugyanis ezt a kérdést. Én tehát épen ezért igen kérném, ne méltóztatnék Szederkényi t. képviselő ur indítványát elfogadni, hanem ha a szavazás szerint a bizottság véleménye érvényre emelkedik, úgyis elesett az, ha pedig nem emelkedik érvényre, akkor a fentartott eredeti szövegtárgyalásába méltóztassanak belemenni, a melynek alapján a kérdés megoldható. A mi a Mamusich t. képviselő ur indítványát illeti, ez körülbelül arra megy ki, a mit most voltam bátor mondani, de annyiban nem felel meg a czélnak, mert ő csak a 3. §-ról szól, holott ezen kérdéssel az eredeti szövegben a 3,, 4. és 5, §§. foglalkoznak. Végül van még Ormós Zsigmond t. képviselő árnak egy módosítványa, mely természetesen csak az esetben bir értékkel, ha általánosságban el lesz fogadva a bizottság szövegezése. Ez esetre a módosítványt én a magam részéről is elfogadandónak tartom; mert azt hiszem, hogy javít azon nagy hibán, a mely a szöveg szerint elkövettetnék, ha egyes községeknek igen nagy, 15—20—25 holdnyi területét is csak együtt lehetne azon szö-