Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-184

56 181 orsságos fllés fefcmár 8. 1S88. melyeket már bátor voltam a t. ház figyelmébe ajánlani, t. i. tegyük lehetővé a kisebb birtokosnak is azt — ha már egészben ki nem terjeszthetjük a vadászati jogot — hogy ők is hozzájuthassanak ezen élvezethez. Aki, t. ház, elolvasta azon módosításokat, melyeket a bizottság előterjesztett s a törvényjavaslatot figyelembe vette: arról győződhetik meg, hogy a javaslat minden sorában az u. n. magasabb sport-kedvelők érdekeinek védelme tűnik elő. Hát én megengedem t. ház, hogy azok érdekei nagy figyelmet érdemelnek, de másfelől engedjék meg azt is, hogy a szegényebb emberek sport-kedvelése is némi figyelemben részesittessék, (Helyeslés a szélső balon) feltéve t. i., hogy ha nem kár sem nenizetgazdászatilag, sem pedig a vadállomány szempontjából, melyek szintén fontos tekintetek — ezek károsításával. Még egyet vagyok bátor megjegyezni Göndöcs Benedek képviselőtársam felszólalására, ki a törvényjavaslatot bírálván, egész általánosságban érintette e kérdést és a közgazdasági bizottságot hibáztatta, hogy ilyenféle, szerinte és szerintem is rósz törvényjavaslatot terjeszt a ház elé. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy a bizottság nevében történik ugyan a bejelentés, de tudomására kívánom hozni, hogy mi, kik a bizottságban résztvettünk, az ellenzék és különösen ezen párt soraiból, a törvényjavaslatot mind ugyanazon kifogásokkal illettük, melyek ma a házban itt általa is felhozattak. Ezeket tartottam kötelességemnek megjegyezni s ezzel kérem módosítványaim elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon): Elnöki Fel fognak olvastatni a módosítványok. Duka Ferencz jegyző (olvassa): Módosítvánv a II. szakasz 2. bekezdéséhez. E helyett ,200 hold* tétessék „100 hold." Módosítvány a II. szakasz 4. bekezdéséhez. E szavak helyett „50 hold" tétessék „20 hold". Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Ezen szakaszhoz több módosítvány adatott be. Bátor leszek röviden mindannyira vonatkozólag nyilatkozni. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy Teleszky barátom módosítványát, mely nem változtat a szakasz lényegén, de tagadhatatlanul helyesebben nevezi meg az eljárni tartozó közegeket, magam részéről elfogadom. A mi a többit illeti: legyen szabad szembem a beadott módosítványokkal és a javaslat ellen emelt vádakkal megjegyeznem, hogy nézetem szerint ezen javaslat nem abstracte véve, de a fennálló törvénynyel összehasonlítva, nem egészen helyesen Mráltatott meg. Mert igaz, hogy a legkisebb vadászterületet 100 hold helyett 200-ban kívánja naegállapittatni, de beveszi másfelől azon provisiot, hogy az egy tagban legalább 50 holdat tevő földbirtokok tulajdonosai a vadászati jog gyakorlására 200 holdnyi területig egyesülhetnek. Ez tehát, ha nem is az egészen kisbirtokra, de épen a nagyobb kisbirtokra és a középbirtokra határozott kedvezményt nyújt; (Helyeslés jobbfelöl.) és így nem lehet mondani, hogy kizárólag azon szempontból alkottatott ezen szakasz, hogy a nagyobb birtokosoknak, vagy csak a sport-kedvelő nagyobb birtokosoknak kedvezmény adassék. De a t. képviselő ur azt mondotta, hogy ez hagyassék ki s hogy akárminő kisbirtokosok is 200 holdig egyesülhessenek. Én azt hiszem, a t. képviselő urak megint elfelejtenek egyet. Elfelejtik a legkisebb birtokot és eltelejtik a községet, mely a legkisebb birtokot mintegy repraesentálja, mert akkor, ha szabad 200 holdas társulatokba állani, utoljára a községi birtok bizonyos része mindig kívül marad mindenen, olyan módon, hogy az illetők annak, csakugyan tényleg semmi hasznát nem vehetik. Mert azt csak nem gondolják a t. képviselő urak, hogy minden egy-két-öt holddal biró ember vadászati szenvedélyének fog élni; annak egészen más dolga van, ő maga nem gyakorolhatja a vadászatot a dolog természetében fekvő okoknál fogva. Sokkal helyesebb tehát gondoskodni róla, hogy más birtokosokkal és a községi területtel egyesülve, elégíthesse ki szenvedélyét. Midőn tehát a törvényjavaslat azt a rendelkezést teszi, hogy egyfelől felemeli a vadászterület nagyságát, de viszont a középbirtokra nézve tesz egy provisiot, mely szerint azoknak tulajdonosai megalakulhatnak társulattá, de meghagyja a lehetőséget arra is, hogy a községi területek mint ilyenek legyenek mint vadászterületek értékesíthetők, mindenki irányában sokkal helyesebben és méltányosabban jár el, mint a régi törvény, vagy a mint történnék, ha a módosítváoyok bármelyike elfogadtatnék. Mert méltóztassanak nekem megengedni — és itt legyen szabad a Madarász képviselő ur által a múltban történtekre való hivatkozására reflectáini —a tapasztalás mit bizonyít ? Én ismerem meglehetősen több vidékén az országnak a falusi életet. Ha vadászati törvény nincs és mig nem volt, nem az volt a következés, hogy minden ember vadászott nem az volna a maga földjén, hanem'az, hogy minden községben akadt egy-két úgynevezett lesipuskás, a ki bitangolta az egész határt, elpusztította a vadat és sem a községnek, sem a tulajdonosnak benne haszna nem volt. (Élénk helyeslés.) Ez a tapasztalati tény. Mióta pedig a vadásztörvény megalkottatott, a hol az egy kissé jól kezeltetett, némely község meglehetős jövedelmet húz belőle ; kisebb-nagyobbat pedig majd mind és nincs kizárva belőle a községi lakosság, mert ha akarja, vadászterületet alakíthat és élhet vadász-szenve-