Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-184

184. országos iüéa február 8. 1885. 55 és bátor vagyok véleményemet annál inkább fentartani, mert igaz, a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ezt a törvényhozás 1871-ben is meghányta vetette s reméli, hogy a törvényhozás most is megmarad azon nézeténél, hogy meg fogja állapítani, kinek lehet vadászni, kinek nem. En figyelemmel kisértem az akkori tanácskozást és nagyon jól tudom, hogy a t. ministerelnök ur, akkor még a balközép tagja lévén, azon határozati javaslatot, melyet akkor a balközép ép azon értelemben adott be, mint én most, hogy a javaslat általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául se fogadtassák el, nem irta alá : azonban aláirta azt a balközépnek 30 kiválóan érdemes tagja és ezen javaslat következtében ők azután leszavaztatván a 2. §. tárgyalásánál — legyen szabad megneveznem —b. Simonyi Lajos, abalközéppártnak akkor érdemes tagja, adta be ugyanazt a javaslatot, melyet én most megújítok. Igaz tehát, hogy a ministerelnök ur akkor nem nyilatkozott ;igaz, hogy azon határozati javaslatot alá se irta, tehát ez őt nem köti: de mert emlékezem rá, mert tudom, hogy mi e padokról egynehányan akkor szintén felszólalásunkkal és szavazatunkkal támogattuk azt,—most meg én vagyok bátor azt remélni, hogy midőn egy törvényjavaslatról van szó, azon meggyőződésnek, mely helytelennek tartotta az előbbi törvényjavaslat álláspontját, most is kifejezést fog adni. Én, természetesen, mert meggyőződésem ez, csak következetesen cselekszem. En most is helytelennek tartom, hogy 100, 50, vagy akárhány hold állapittassék meg; mert csak azt az álláspontot tartom helyesnek, a melyen akkor az egész balközép állott s igen jól tudom még az akkori szavazást is, mely a kormánypártnak 80 szavazatot adott, ugy, hogy a ház elnöke döntötte el, melyik oldalon legyen a többség. Elevenen emlékszem rá, hogy egyetlen egy tagja a balközépnek adta a kormánynak a 80-ik szavazatot, a mely miatt azután kénytelen volt a ház azon szabály szerint intézkedni, hogy az elnök döntött. így tehát én azt hiszem, hogy ha akkor helyes volt azon nézet, hogy mindenki a maga birtokán szabadon gyakorolja a vadászati jogot, az én meggyőződésem nem változván e tekintetben, azt most is helyeslem. Ajánlom azért a t. háznak elfogadás végett a módosítványt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szederkényi Sándor: T. ház! Én részemről Madarász tisztelt képviselőtársam indítványát elfogadom; azonban szükségesnek tartom még is azt, hogy ha ezen indítvány el nem fogadtatnék, itt a 2 §. némely intézkedéseire nézve külön módodosítást adjak be. Nevezetesen a 2. §. 2-ik bekezdésének azon pontja helyére, mely szerint kétszáz holdra terjed azon birtoktest, a melyen önálló vadászati jog gyakorolható, én óhajtanám a 100 holdat visszaállítani ugy, mint a régibb törvényben foglaltatik. (Helyeslés a szélső balon.) Erre nézve a következő indokokat vagyok bátor előterjeszteni. A közigazgatási bizottság jelentése, utalva a ministeri javaslat indokaira, anynyit hoz fel indokul erre, hogy a tapasztalat azt igazolta, hogy szükséges most már 200 holdra emelni a szabad vadászterületi állományt, még pedig a vadászállománynak biztosabb megőrzése és fejlesztése szempontjából, tehát nemzetgazdasági szempontból indul ki. Én, t. ház, ezen nemzetgazdasági szempontokat mindig igen nagy figyelembe szoktam venni, e tekintetben is kutattam a nemzetgazdasági okokat és ugy találtam, hogy ezen állítólagos statistikai adatokra való hivatkozást helyes kiindulási alapul elfogadni nem lehet. Ma, igaz, hogy némi statistikai adatokat lehet összeállítani, különösen a vadmennyiségre nézve, hogy mennyi vad jön a forgalomba: de ezt annak kimutatására, hogy már most is a vadállomány mennyire emelkedett a múlthoz képest, nem lehet biztos hasisul állapítani meg, mert a múltban tudjuk, hogy ily statistikai kimutatás nem létezett s csak annyit tudunk, ha nem is a saját tapasztalásunkból, de idősebb emberek tapasztalásaiból, hogy Magyarország területén vad a múltban is igen nagy mennyiségben volt, nem volt ugyan felszámlálva, hogy az egyes területen mennyi nyúl, őz vagy más vad létezett, de legalább azt állítják az idősebb emberek, különösen vadászok, hogy bizony vadban Magyarországon szükség nem volt. így tehát én részemről ebből a statistikai kimutatásból alapos indokokat nem meríthetek. És már most t. ház, ha reá lépek azon álláspontra, a mely e házban megérintetett és fejtegettetett, t. i. a tulajdonjogi kérdésre, kérdem, ha már szabályozni kell a vadászatot és ha azon szerencsétlen polgártársainknak, a kik nem bírnak nagyobb mennyiségű földterülettel, áldozatot kell hozniok a nagyobb birtokosok kedvéért, mondom, kérdeni, nem méltányos, nem"igazságos-e, hogy ezen áldozathozatalt mentül szűkebb körre szorítsuk, mert, mondom, a vadállomány szempontjából és nemzetgazdasági okokból én a kétszáz holdra emelést nem látom indokoltnak. Ennélfogva én az általam mondottakat a t. ház figyelmébe ajánlva, kérem, erre vonatkozó indítványomat méltóztassék elfogadni. Második indítványom a 2. §. 4. bekezdésére vonatkozik. Itt elfogadom Halász Géza képviselőtársamnak e pontra vonatkozó niódosítványát, ha azonban az nem fogadtatnék el, akkor bátor leszek erre vonatkozólag szintén egy módosítvanyt ajánlani a t. ház figyelmébe, azt t. i. hogy az 50 hold helyett 20 hold tétessék. Itt is ugyanazon szempontok forognak fenn,