Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-184

50 184. országos ülés február 8. 188S. Ily kivételes tekintetekért nem vagyok hajlandó oly eoncessiókat tenni, minőket e törvényjavaslat involvál. Arra való a belügyminister ur és illetőleg közegei, hogy az abususnak jó rendőrség által gátat vessenek. Azonban, hogy általában igaz és való az, a mit Herman Ottó képviselőtársam mondott, bár maga nem üportsinann, de érzéke van a sport iránt, hogy e törvényjavaslat csakis sportszempontból terjesztetett elő, ezt az is mutatja, hogy egy jövedelmi szempontból a vadászat nál hazánkra nézve sokkal fontosabb ág, mai napig sincs szabályozva, mert hát kevesebb érzékkel vannak iránta, mint Angliában —- és ez a halászat. (Ugy van! Ugy van!) E tekintetben valóban ideje volna intézkedni, mert az országban ezerféle usus és abusus áll fenn e részben. Miért nem siet a kormány, ha valóban a nemzetgazdasági jövedelmi szempont lebegett előtte irányadóul, miért nem siet — mondom— a kormány a halászati törvény benyújtásával? (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) A főtekintet csak az, hogy a vadászati sport főmatadorai ezt kedvelik, a halászatot pedig nem, ez volt irányadó e törvényjavaslatnál. Ilyen tekintetek azonban engem nem bírhatnak arra, hogy a szegényebb földbirtokos-osztály megkárosításával ésigy jogának csorbításával az önök által ajánlott törvényjavaslatot elfogadjam: sőt ellenkezőleg Madarász József képviselőtársam indítványát pártolom azon megjegyzéssel, hogy részemről még más módot is javasolhatnék — noha nem vagyok sportsman — mi tekintélyes jövedelmet hozna nemcsak a vadászati, hanem a fegyveradó eltörlése mellett is, mert ez utóbbit is elíórlendőnek tartom. E mód a lőporadó behozatala, azon lőporé, mely nem bányászati czélokra használtatik. A lőport a kincstár kezeli és ebből oly jövedelem lenne várható, mely peeuniaris szempontból a vadászati adóval szemben igen tekintélyesnek Ígérkezik, (Helyeslés a szélső halon) csakhogy itt is megvan az a baj, a mit mi ezen oldalon perhorrescálunk; a közös ügyek itt is útban állanak. Minthogy Ausztriában nincs lőporadó, nálunk sem lehet behozni, ez az önök politikájának a eonsequentiája, mint ezer más kisebb kérdésnél mindenütt ezt tapasztaljuk. A lőpor császári királyi, még nem is császári és királyi közegek által gyártatik a hadügyministerium befolyása következtében. Van ugyan valami nyomorúságos lőporgyár Magyarországon is, Budán nem rég röpült légbe — de hát ez csak azért van, hogy rá lehessen mutatniok: ime Magyarországon is van lőporgyár, a legnagyobb mértékbn azonban Ausztriában gyártatik a lőpor és ha mi behoznók a lőporadót a vadászati adó helyett, akkor a jövedelem legnagyobb része Ausztriára esnék, ebből pedig már csakugyan nem kérek. Hanem hát ha gyártotta volna maga a magyar kormány a lőport, mint gyártatta Rákóczy és gyártatta Kossuth. Az is volt olyan lőpor, mint a németé. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ajánlom a Madarász képviselő ur határozati javaslatát. Mamusics Lázár: T. ház! Bátorságot veszek magamnak a közigazgatási bizottság által benyújtott törvényjavaslathoz hozzászólani, nehogy azt gondolják, hogy a szabadelvű párt tagjai talán kivétel nélkül meg vannak elégedve a közigazgatási bizottság által beterjesztett törvényjavaslattal; nem egyes számban vannak, a mint méltóztatott közbeszóíani, hanem határozottan mondhatom, hogy többen vannak, a kik ezen törvényjavaslattal nincsenek megelégedve és nem is lehetnek, habár az 1. §-ban ki van mondva, hogy a vadászati jog a tulajdonhoz tartozik, hogy a földnek tartozékát képezi. De már a 2. §-ban a vadászati jog gyakorlása egy bizonyos földminimumhoz van kötve, tehát épen ellentéte annak az elvnek, mi az 1. §-ban oly határozottan fel lett állítva. T. ház! Ha nem ismerném a magyarországi földbirtokok egymáshozi viszonyát, talán meg is nyugodnám abban, hogy e törvényjavaslat létrehozása által a földbirtokosoknak nagy többsége nem fog az által jogsérelmet, jogcsorbulást szenvedni. Akkor örömest elfogadnám e törvényjavaslatot. De miután tudom, hogy egy millió ezernégyszáz birtokos fog ezáltal j ogesorbulást szenvedni s csak harminczezer fog némi hasznot húzni, tehát ez okból kénytelen vagyok felszólalni és felszólalásomat indokolni. A t. belügyminister ur által beterjesztett törvényjavaslat sokkal szabadabb elvű alapon van tervezve, mint az, melyet a közigazgatási bizottság beterjesztett. A 2. §-ra nem is reflectálva, bár a részleteknél ahhoz is hozzá akarok szólni s talán egy módosítványt is fogok benyújtani, vegyük csak a 3. §-t. A 3. §. kimondja a kötelező bérbeadást mindazon birtokokra nézve, melyek a 2. §. alá nem tartoznak. Tehát nemcsak azon egyes birtokok, melyek nem lesznek képesek megalakulni a 2. §. értelmében önálló vadászterületekké, hanem még a községi birtokok is. A ministeri javaslatban ellenben meg van hagyva a községek azon joga, hogy bérbe adhatják a község tulajdonát képező földrészeket, vagy szakértők által kezeltethetik. Igaz, hogy ez is némi megszorítás, de nem oly jogcsorbítás, mint a mely a közigazgatási bizottság javaslatának 4. §-ában foglaltatik. De még tovább ment a közigazgatási bizottság. A 3. §. harmadik bekezdésében a többi közt ezt mondja: „A községi birtokok vadászati bérlete az 1871 : XYHI. t.-cz. 36. §-afc) pontjának intézkedése alá nem esik." Mi foglaltatik ebben? Az, hogy a községi vagyon bérlője^ a községi képviselő-testületnek tagja nem lehet. Én nem tudom, miért volt szükség arra, hogy ez betétessék a törvényjavaslatba, miután az, az eredeti ministeri javaslatban nincs. Talán azért, hogy az uri osztály részére kiváltság és előjog — de kü-