Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-184
184. országos ülés február 8. 1883. 51 límösen az uri vadászok részére — sportíízés kedvéért megadassák. Megvallom, nem vagyok gyűlölője az uri osztálynak, mert hiszen magamat is abba számítom, de nem látom be, hogy miért kelljen az urak, de különösen az uri vadászok számára ezen előjogot biztosítani. Azon polgár, a ki községi birtokot bérel, az említett törvényczikk értelmében tagja nem lehet a községi képviselő-testületnek; holott az, a ki kibérli a vadászati jogot és szerződést köt hat évre, tagja lehessen a községi képviselő-testületnek. Miért adassék több jog a vadászati bérlőnek egy másik községi birtokot bérlővel szemben, ha a kötelezettség egyenlő^ az abból származó j oggyakorlat is egyenlő legyen; ha az egyikre kiterjesztetik valamely jog gyakorlata, terjesztessék ki a másikra is; ha egyikre nézve megszorittatik, gzoríttassék az a másikra is. Ez a jogegyenlőség főpostulatuma. Ne ébresszünk ily kivételes intézkedések által egyik osztályban irigységet a jogosítandók irányában. T. ház! Ezen törvényjavaslat 5. §-a többek közt ezeket foglalja magában: „Azon községekben, hol a birtokszabályozás és úrbéri elkülönzós megtörtént és a korábbi földesúr a vadászati jogot a volt úrbéresek tulajdonában magának jövőre is fentartotta, az ily kikötés érvényét veszti. A volt úrbéresek azonban kötelesek, ha a földesúr a vadászati jog fentartásaért akár ingatlanban, akár más módon bármi árt adott, ezen szolgalmat azon szabályok szerint megváltani, a melyek az úrbéri természetű szolgálmányok megváltására külön törvény által megállapittattak.* T. ház! Akkor, mikor a földtehermentesítés keresztül vitetett, kimondatott, hogy mindazon előjog, a melyet a földbirtokosok bírtak, megszűnik annak megváltásával. Megszűnt tehát evvel a vadászati jog is. Miért kelljen tehát egy xij földtehermentesítést létesíteni ? Ismerve különösen földmívelő népünknek anyagi viszonyait, nem akarok szavazatommal hozzájárulni ehhez, mert ez igazságtalan és jogtalan, az a földtehermentesítés keresztülvitele alkalmával megszüntettetett. A mi az önálló vadászterületeket illeti, nézetem szerint ezek czélszerűtlenek és indokolatlanok. Sokat lehetne ez ellen felhozni. Mikor 1871-ben november 1-én e törvényjavaslat tárgy altatott, akkor 80 szavazat állott 80 szavazattal szemben és az elnök szavazatával dőlt el a kérdés. Nem akarom azon nézeteket ismertetni, hogy a vadásztörvény a jogegyenlőséget és a tulajdon szentségét mennyiben sérti. De figyelembe véve a magyarországi birtokviszonyokat és az Alföldön dívó tanyai rendszert, ezen javaslat következtében a kis- és középbirtokosok legnagyobb része elesik a vadászati jog gyakorlásától. Es ha elfogadtatik az eredeti javaslat, akkor azok, a kiknek 50 holdjuk összefüggésben van: a vadászati jog gyakorlása végett egyesülhetnek. Ellenben előfordulhat az az eset, hogy a kinek 190 holdja van egy tagban, de mellette egyfelől csak 36, másfelől 12 holdnyi birtok fekszik, ez utóbbiakkal nem egyesülhet. Mig az, a kinek csak 50 holdja van, mellette 130 és 60 holdas birtok fekszik, a vadászati jog gyakorlatára nézve egyesülhet, holott ama birtokosnak, kinek csak két holdja hiányzik, pl. csak 198 holdja van, nem egyesülhet a szomszédjával, mert mellette nincsen 50 holdas birtok. Kérdem most: vájjon czélszeríí ez, keresztül vihető-e ez? Hát mért szenvedjen hátrányt az a birtokos, kinek 198 holdja van, holott a másik kettő, kinek 50—60 holdja van — csakhogy szerencsésebb helyzetben vannak —• a vadászati jog gyakorlására egyesülhetnek, mig amaz nem egyesülhet. Hol itt a logica? Erre nézve t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy tekintve azon viszonyokat, melyek äz Alföldön vannak, legczélszerűbb volna, hogy az úgynevezett tanyai birtokosoknak egyáltalán megengedtetnék a földbirtokok egyesítése a vadászati jog gyakorlására nézve. Akkor nem bánnám, arra is ráállnék, hogy a vadászati terület minimuma legyen iOO hold, de legyen önkénytes szabad egyesülés. És meg lehet határozni azt is, hogy bizonyos záros határidő alatt, ha a szomszédos földbirtokosok nem egyesülnek a vadászati jog gyakorlására, akkor az bérbe adassék, azonban minden körülmények közt első sorban a szabad rendelkezés meghagyatnék a földbirtokosoknak. Hát, t. ház. bátor vagyok egy kis statistikai adatokban kitüntetni, miként állanak a birtokviszonyok Magyarországon. I)r. Kőnek statistikájának legújabb kiadásából a következő részleteket jegyeztem Id magamnak. Kőnek 4 részre osztja a magyarországi földbirtokot: 5 — 30 holdig, 30—1000 holdig, 1000— 10,000 holdig és 10,000 holdon túl. Az 5—30 holdig terjedőt kisbirtoknak nevezi. Ilyen pedig találtatik 2.348,810 birtok, melynek birtokosai e szerint elesnének a vadászati jog gyakorlásától és az összes földbirtok 327o-ét képezi. 30-—1000 holdig 132,729 középbirtok van. Ebből csakis 40,000 birtokos lesz képes a mostani törvényjavaslat szerint vadászati jogot gyakorolni. 1000 —10,000 holdig 5195 birtok van, melyet Kőnek uri birtoknak nevez. Úgynevezett latifundium, 10,000 holdon felül 231 van. Összehasonlítva ezeket, láthatjuk, hogy menynyi birtok veszíti el jogát és hány birtokos nem fogja azon jogot gyakorolni, a mely tulajdon jogához mint tartozék tartozik. Menjünk tovább. Kőnek kimutatja statistikájában a vadászat és halászattal foglalkozókat is és mennyien vannak Magyarországon vadászattal és halászattal foglalkozók; vannak 4028-an, Erdélyben 87-en, Fiume környékén 90-en, Horvátországban 256-an, a Határőrvidéken 471-en, összesen 7*
