Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-184

184. orsiAgfti Uéi február 8. 1883. 49 mely ez ellen eddig felhozatott, az, hogy a végrehajtással úgyis csak tanulatlan kerülők szoktak megbízatni, a kik nem distinguálhatnak, hogy mi a sas, mi a kesely. Bocsánatot kérek, hisz a törvényeket nem a tapasztalatlanok kedveért és nem az ostobák — bocsánat a kitételért — vagy tanulatlanok számára, hanem a tanultak számára szokták hozni, kiknek hivatása és feladata az, hogy ezeket az alsóbbrendű végrehajtó közegeket kellőleg booktassák s nagy tévedés azt feltenni t. ház, hogy azok a folytonosan szabadban mozgó, talán az irás és olvasásban kevésbbé jártas kerülők ne bírnának kellő megfigyelési és megkülönböztetési tehetséggel ; sőt én közvetlen tapasztalás alapján állíthatom, hogy sokszor még sokkal finomabb megkülönböztetési erővel bírnak, mint sok akadémikus, a ki például biológiai dolgokról ir, miket saját szobájában kieszel. Én tehát t. ház, ezen hiányoknál fogva és tekintettel azokra, a mik a tulajdon és az önrendelkezési jogba ütköznek, ebben a formában nem járulhatok a törvényjavaslathoz és óhajtom annak a bizottsághoz való visszautasítását; ha azonban — a mi igen valószínű — ez nem következnék be : kénytelen leszek ezután az egyes szakaszoknál módosításaimat beterjeszteni. (Helyeslés a szélső "baloldalon.) Thaly Kálmán: En ebben a kérdésben korántsem akartam felszólalni, minthogy azonban a t. ministerelnök ur kijelentését azon kezdette, hogy ő nem sportsmann, őt tehát senkisem vádolhatja azzal, a mit Herman Ottó t. képviselőtársam ép az imént hangsúlyozott, hogy ez az egész törvényjavaslat főként sportszempontból van szerkesztve ; és mondom, mint nem sporsmann is jónak látta a javaslat támogatására felszólalni V én követem az ő példáját és mint nem sportsmann a javaslat ellen szólok, még pedig reflectálva röviden a ministerelnök ur észrevételeire. A ministerelnök ur különösen a vadállományt hangsúlyozta egyáltalában, mint nemzetgazdasági jövedelmi forrást képező anyagot; ő azt mondta, hogy ha a Madarász által benyújtott határozati javaslat fogadtatnék el, annak következménye az volna, hogy vadállományunk az országban nagyban véve elpusztulna és csakis egyes nagyobb birtok-eomplexum okon volna az megóvható. Hát én ezt alapjában véve nem tagadom, hanem ha végig nézzük Európa országait, azt tapasztaljuk a legtöbb helyen, pl. Csehországban, mely épen a vadállomány tekintetében a leggazdagabb országnak mondható, hogy igenis a legdúsabb vadállomány a nagyobb birtok-complexumok mellett létezik, mint azt a dolog természete hozza magával és csakugyan tudjuk, hogy Csehországban a senioratusok és majorátusok és más feudális birtokok igen nagy számmal vannak. Ujabb időben Magyarországon is megszaporodtak az ily senioratusi és KÉPVH. NJŰPLŐ 1881—84 X. KÖTET. főleg majoratusi birtokok; én ezt nem kárhoztatom, ha egyes családok biztos fenmaradásuk érdekében ily intézkedést tesznek. És azt tapasztaljuk hazánk némely vidékein, a melyben a vadállomány eddig is a legtekintélyesebb számban volt képviselve és aránylag a legtöbb jövedelmet is hozza az illető tulajdonosnak, hogy épen az ily nagyobb birtok-complexusokon van a legtöbb vadállomány ; utalok e tekintetben Pozsony megyére, az országnak alig van vidéke, mely e tekintetben gazdagabb volna, ugy, hogy ott Bécs közelsége következtében is meglehetős jövedelmet ad az illető tulajdonosnak. Tehát nemzetgazdászati szempontból én nem tagadhatom, hogy hasznot nyújt; de ez ne legyen egyedül a nagyobb birtokosnak a haszna, mint ezt a jelen törvényjavaslat czélozza, midőn 200 holdnyi minimumra emeli a vadászati jogot, a kisebb birtokosok megkárosítására. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Előttem a legfőbb nem a vadállomány szaporodása, hanem a legfőbb az igazság ; és azért én részemről nem akarom a kisebb, szegényebb birtokosoktól megvonni még azt a kevés jövedelmet is, a mi az eddigi mostoha körülmények közt nála megmaradt, hanem inkább szaporítani kívánnám azt mesterséges módon és ha már mi vadászati törvényt hozunk, ne reducáljuk még a most meglevő minimumot is, hanem inkább emeljük azt. Másrészről mint nem sportsmann azt mondom, hogy inkább ne egyék nyúlhust a szegény ember, inkább egyék róka- és esókahust, csak korlátlan tulajdonosa maradjon birtokának. (Ugy •van ! a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur továbbá azt mondotta, hogy a nagyobb vadállományok tenyésztésére szolgáló területek is mintegy veszélyeztetve lennének, ha a vadászati jog általában kitérj észternek, mint ezt Madarász József t. képviselőtársam kívánta. Én megvallom, nekem ezt tagadnom kell, megmondom, mi okból. De a t. ministerelnök ur különös súlyt fektetett általában a vadtenyésztésre, bár bevallja, hogy nem sportsmann, azonban jóformán a sportsmanok vezére; tudjuk ugyanis, hogy a ministerelnök ur szintén foglalkozik vadtenyésztéssel, már t. i. a vadtörvények tekintetében és nem tagadhatja ezek tekintetében való jártasságát; azonban a mi azt illeti, hogy a vadállomány veszélyeztetve volna az általános vadászszabadság által, erre én azt mondom, hogy hát a nagyobb birtokosok kerítsék be területeiket, mint pl. a londoni nagykövet a stomfai uradalomban nagy területet kerített be és akkor meg lesz óva a saját vadállomány. De különben is, hogy ha mi attól félünk, hogy ha kiterjesztjük a vadászati jogot általában, akkor a nagybirtokosok vadállománya veszélyeztetik : ez olyanforma állapot, mintha a t. ministerelnök azt mondaná, ne építsenek utakat, mert az utakon útonállók is szoktak leírni. (Derültség a szélső baloldalon.) 7