Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-182
Ho 182. országos ülés február % 1883. meg, de hozzá tette, hogy az eset fenforgásá- | nak megítélése teljes arbitrárius alapon nyugszik. Ennélfogva méltóztassék megengedni, itt a különbség nem lényegben, hanem inkább csak a szóban van. Poíónyi Géza képviselőtársam fentartotta indítványát. Erre nézve a mait alkalommal elmondottam észrevételeimet, ennél fogva az indítvány lényegére nézve nem szükséges bővebben nyilatkoznom; azonban bátor vagyok megjegyezni azt, hogy hiába nevezi a t. képviselő az igazságügyi bizottság jól megfontolt nézetét makacs ragaszkodásnak, mert ez által mi magunkat elriasztatni sohsem engedjük s attól, a mit helyesnek, szükségesnek vélünk, ilyen, hogy úgy mondjam, insinuatiókkal magunkat eltántorittatni nem fogjuk. És ba t. barátom a hírlapi közlemények alapján azt mondja, hogy a kérdésnek a bizottságban való tárgyalása alkalmával először az eredeti szöveg fentartásáuak nem volt többsége, hogy a többség mintegy kierőszakoltatott.... Polónyi Géza: Ezt nem mondtam, ezt csak gondolja a t. előadó ur. Teleszky István: Akkor tévedésben vau ; bár a szavakra nem emlékszem lényegben, azt mondotta, hogy előbb kisebbségben volt e nézet a bizottságban és csak azután forciroztatott ki a többség. Kötelességem e válaszszal szemben felvilágosítani, hogy történt a dolog. Apponyi gr. t. képviselő ur indítványa tárgyaltalván, némelyek a bizottság tagjai közül annak olyan alakban, mint az előterjesztetett, t. i,, hogy az üzletszerű uzsora hivatalból lenne büntetendő, határozottan ellene nyilatkoztak, azt el nem fogadták és ennek ellenében határozottan a bizottság eredeti álláspontját tartották fenn. Mikor már a tárgyalás az eredeti indítvány felett befejeztetett, akkor adta elő gr. Apponyi azon új eszméjét, hogy engedtessék meg a feljelentési, panaszemeíési jog a lelkészeknek és községelőljáróknak. Szavazás előtt némelyek épen azok közül, kik előbb a bizottság szövegének fentartása mellett nyilatkoztak, azt mondották, hogy ezen újabb eszmét jó volna bővebben megvitatni és a határozatot elhalasztani. Egyike azon bizottsági tagoknak, a ki ezen nézetben volt, először nem szavazott s ekkor az elnökön kivtil 4 mellette, 4 ellene szavazott az eredeti szövegnek. Mikor azonban az mondatott, hogy nekünk holnapra határozni kell, mert a kérdés kitűzve van a mai ülés napirendjére, azt mondotta ő is, hogy fentartja a bizottság eredeti álláspontját, melyet aztán nem öt-öt ellen, hanem az elnök is szavazván, hst négy ellen fogadott eh Ennél fogva azt gondolom, hogy hiába vonja a bizottság többségét a t. képviselő ur kétségbe, mert a többség határozottan a jelentésben jelzett állásponthoz ragaszkodik. A mi már az Apponyi és Szilágyi t. képviselőtársaim lényegében összevágó módosítványait illeti: én azoknak egyikéhez sem járulhatok. Nem látnám helyesnek, ha mi speciális s felelősség nélküli vádló joggal ruháznák fel a közigazgatási hatóságokat. Épen ott, hol széles körben van elterjedve az uzsora, legkevésbé tartom szükségesnek eltérni a magánindítvány rendszertől, mert legkevésbé hiszem, hogy ott, hol az uzsorának annyi áldozata van, kellő felvilágosítás mellett se találkoznék ezek közül egy sem, ki a törvényadta vádlási jogot igénybe venni hajlandó lenne. Azoknak, kik azt mondják, hogy e törvény hatálya van veszélyeztetve, ha el nem fogadjuk az ellenindítványt, azt jegyzem meg, hogy az igazságügyi bizottság, de a felszólalások után ítélve, maga a ház sem táplált vérmes reményeket az iránt, hogy az uzsoratörvénynek valami nagymérvű hatálya azon részben legyen, hogy az uzsora vétség miatt sok elitéltetés fogna bekövetkezni. Igenis nem fog e hatás bekövetkezni, de legyen meggyőződve a t. ház, nem azért, mintha panasz vagy vád emeltetni nem fogna, ellenkezőleg, én megvagyok győződve, hogy nagyon sok vád fog emeltetni. Hanem nagy hatása e részben nem lesz azért, mert az uzsoravétségnek a bizonyítás sí, a bizonvítékok szabad mérlegelése mellett is, lehetséges igen ritkán fog lenni. És én attól félek, az a komoly aggodalmam van, hogy bármely alakban lelépünk a magánvád teréről a sértett fél indítványától nem függő közvád terére, bármely alakban engedjük meg azt, hogy a büntető eljárás a sértett fél indítványán kivül is megindittathassék: attól kell tartani, hogy ez által a törvénynek hatálya nem fog fokoztatni, hanem nagy mértékben fog emelkedni az alaptalan be nem bizonyítható uzsoraperek száma. És nagy mérvben fog szaporodni azon esetek száma, midőn a tömeges adósok a szolgabíró interventióját fogják igénybe venni a végből, hogy az uzsora vétsége miatt az eljárás procedúrája időnyerés miatt és a szolgabíró utján fellépő adósok mindennemű felelőssége nélkül megindittassék. Én azt gondolom, hogy helyes az, a mit ismételt beható vitatkozás és tanácskozás után az igazságügyi bizottság elfogadott és én azért a „chablon" daczára is súlyt fektetek arra, mert csak egyedül az egyezik meg a büntető törvénykönyv rendszerével, különösen a büntető törvénykönyv 305. §-ában foglalt csalással, mely az uzsora vétségével teljesen rokon természetű s mely akkor is, ha tömegesen űzetni, csak a sértett fél indítványára üldözhető. Mindezek alapján én részemről nem fogad-