Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-202
382 202. országos ülés raárezius S. 1SS3. Hát nem volt-e kénytelen már a törvényjavaslat keletkezése előtt az állam egy-két esetben, államellenes üzelmek miatt, ép a felekezeti iskolákban interveniálni s ilyeneket be is csukatni. (Ugy van! Ugy van!) Hát végfolyamatban, végszükség esetén a javaslatban sincs egyéb tervezve! Adja isten, hogy ily esetek elő ne forduljanak soha, de ha egyszer előfordulnak, akkor a főfelügyeleti jognak olyan értelmezése után, a milyent itt hallottunk, nagyon szükséges az államnak ezen természetes önvédelmi jogát törvénybe iktatni. Midőn tehát én mély meggyőződéssel állítom, hogy a részemről is tiszteletben tartani kivánt protestáns felekezeti autonómia a törvényjavaslat által semmi sérelmet nem szenved és csodálkozásomat fejezem ki Helfy képviselő ur azon nyilatkozata felett, hogy nem találkozik itt katholikus képviselő, a ki védelmére kelne egy oly dolognak, melyet senki meg nem támad, (Ellenmoudások a szélső baloldalon. Halljuk!) azon vád, hogy csak azért nyilatkozom így, mert katholikus létemre talán közönynyel viseltetem a protestáns egyház jogai iránt, gondolom, nem érhet, mert hisz előttem már oly kiváló protestáns férfiak, mint György Endre, Kovács Albert és Zsilinszky képviselőtársaink, (Mozgás a szélső balon) és maga a t. ministeremök ur ugyanígy nyilatkoztak. (Helyeslés a jobboldalon.) Es hogy ha ezzel szemben a túloldalon, különösen a függetlenségi párthoz tartozó több képviselőtársunk, (Halljuk!) és ebben a kérdésben — már megbocsát Helfy képviselő ur — meglepő Összhangzásban az erdélyi szász képviselőkkel (ügy van! a jobboldalon) megkondítják a vészharangot és azt mondják, hogy itt a protestáns autonómia megsemmisítésére törnek, ha Mocsáry t. képviselő ur azt mondja, hogy ez által hazai közjogunk egyik sarkköve mozdíttatik ki helyéből; ha azon jogokat, melyeket az állam magának ejavaslatban vindikál, az autonómia nevében megtagadják; ha Thaly képviselő ur Karaífa kinzó eszközeire és vérpadjára hivatkozik, (Derültség jobbfélóí) hogy méltó képét tüntesse fel azon üldöztetésnek, melynek a protestánsok ezen javaslat törvényerőre emelése után eléje néznek: mindezek után — ha ugyan ez az egész komolyan veendő — vallják be a t. képviselő urak, hogy mindezt egészen az ósdiságig menő conservativismusból, sőt a visszafelé reformálás elhatározott szándékából teszik. {Tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) De egyre kérem a képviselő urakat: ne vindieálják maguknak a szabadelvüség nimbusát. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hisz önök a szabadelvű párt! Halljuk !) Annak a liberalismusnak t. ház, mely abban találta dicsőségét — mert nem találhatta egyébben — és abfoan mutatta ki erejét, hogy minden úton-módon az államhatalom gyengítésére törekedett, megvolt a maga jogosultsága akkor, mikor az államhatalom idegen volt, mely nem a nemzet akaratából, de a nemzet akarata, törvény és népjog ellenére nehezedett az országra. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás á szélső balon. Halljuk!) De ennek a régi liberalismusnak, ennek a régi tagadó politikának a napja lejárt. Megtette kötelességét, ne idézzék fel többé jelszavait, ne vegyék többé elő rozsdás fegyvereit. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső balon: Nem mi idézzük fel!) Lükő Géza J A minister hozta elő a trombitát ! (Derültség a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albertl ne játszák azoknak a szerepét, kikről Deák Ferencz oly gyönyörűen mondta, hogy midőn hátat fordítanak a felkelő napnak, saját árnyékukat iszonyatos rémnek nézik. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon,) Az önök politikájában ez a régi magyar liberális mus nyilvánul, változatlanul, engesztelhetetlenül, nem látva, nem ismerve el, hogy körülötte a kor, a viszonyok tökéletesen megváltoztak, mint egy házsártos öreg, aki szüntelenül haragszik a jelenre, fél a jövőtől és viszakívánkozik a múltba. (Zajos tetszésnyilvánítások és helyeslés a jobboldalon, zaj a szélsőbalon.) Mi azonban a magyar liberalismnst egy Örökéletű lénynek tekintjük, a mely meg tud ifjodni minden nemzedékkel, átérti és átérzi annak minden eszméjét s vágyait s bátran, bizalommal lát hozzá azok megvalósításához. (Tetszés a jobboldalon.) Thaly Kálmán t Bizalommal Bécs iránt! {Helyeslés a szélsőbalon. Nagy mozgás.) Berzeviczy Albert: A jelen kornak első és főszükséglete, ha mint nemzet élni és haladni akarunk, az hogy annak a visszahódított magyar államnak eszméjét, a mely faj, vallás, nemzetiség szerint szerteágazó népünkben egyedül képviseli egységünket, összetartásunkat, közös érdekünket, egyetértésünket bevigyük és meggyökereztessük ott, hol az ifjú nemzedék szive és elméje neveltetik: az iskolába. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalról: A delegátiét!) és ha Helfy tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy miért hivatkozunk a magyar állam eszméjére és azt állítja, hogy a magyar állameszme érvényesítése, ugy a mint mi kívánjuk, végfolyamatban az absolutismusra vezet: erre egyszerűen azt válaszolom, hogy ha egyszer az elveket így a végletekig akarjuk vinni: akkor az, a mit a mi kívánságaink ellenében a tisztelt képviselő urak kivívni akarnak, végfolyamatban meg az anarchiára vezet. (Ugy van ! a jobboldalon.) A ki ezen a téren, az iskola terén, a magyar államtól azokat a jogokat, azokat a követelményeket, melyeket nemzeti jövőnk biztosítása és az állam megszilárdítása megkívánnak, elvonni akarja, as hiába hivatkozik ennek igazolására szerzett
