Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

382 202. országos ülés raárezius S. 1SS3. Hát nem volt-e kénytelen már a törvényja­vaslat keletkezése előtt az állam egy-két esetben, államellenes üzelmek miatt, ép a felekezeti isko­lákban interveniálni s ilyeneket be is csukatni. (Ugy van! Ugy van!) Hát végfolyamatban, vég­szükség esetén a javaslatban sincs egyéb tervezve! Adja isten, hogy ily esetek elő ne forduljanak soha, de ha egyszer előfordulnak, akkor a főfelügye­leti jognak olyan értelmezése után, a milyent itt hallottunk, nagyon szükséges az államnak ezen természetes önvédelmi jogát törvénybe iktatni. Midőn tehát én mély meggyőződéssel állítom, hogy a részemről is tiszteletben tartani kivánt pro­testáns felekezeti autonómia a törvényjavaslat által semmi sérelmet nem szenved és csodálkozá­somat fejezem ki Helfy képviselő ur azon nyilat­kozata felett, hogy nem találkozik itt katholikus képviselő, a ki védelmére kelne egy oly dolognak, melyet senki meg nem támad, (Ellenmoudások a szélső baloldalon. Halljuk!) azon vád, hogy csak azért nyilatkozom így, mert katholikus létemre talán közönynyel viseltetem a protestáns egyház jogai iránt, gondolom, nem érhet, mert hisz előttem már oly kiváló protestáns férfiak, mint György Endre, Kovács Albert és Zsilinszky képviselőtársaink, (Mozgás a szélső balon) és maga a t. ministeremök ur ugyanígy nyilatkoztak. (Helyeslés a jobboldalon.) Es hogy ha ezzel szemben a túloldalon, külö­nösen a függetlenségi párthoz tartozó több kép­viselőtársunk, (Halljuk!) és ebben a kérdésben — már megbocsát Helfy képviselő ur — meglepő Összhangzásban az erdélyi szász képviselőkkel (ügy van! a jobboldalon) megkondítják a vészharan­got és azt mondják, hogy itt a protestáns autonó­mia megsemmisítésére törnek, ha Mocsáry t. kép­viselő ur azt mondja, hogy ez által hazai közjo­gunk egyik sarkköve mozdíttatik ki helyéből; ha azon jogokat, melyeket az állam magának ejavas­latban vindikál, az autonómia nevében megtagad­ják; ha Thaly képviselő ur Karaífa kinzó eszkö­zeire és vérpadjára hivatkozik, (Derültség jobbfélóí) hogy méltó képét tüntesse fel azon üldöztetésnek, melynek a protestánsok ezen javaslat törvényerőre emelése után eléje néznek: mindezek után — ha ugyan ez az egész komolyan veendő — vallják be a t. képviselő urak, hogy mindezt egészen az ós­diságig menő conservativismusból, sőt a visszafelé reformálás elhatározott szándékából teszik. {Tet­szés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) De egyre kérem a képviselő urakat: ne vindi­eálják maguknak a szabadelvüség nimbusát. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hisz önök a szabad­elvű párt! Halljuk !) Annak a liberalismusnak t. ház, mely abban találta dicsőségét — mert nem talál­hatta egyébben — és abfoan mutatta ki erejét, hogy minden úton-módon az államhatalom gyen­gítésére törekedett, megvolt a maga jogosult­sága akkor, mikor az államhatalom idegen volt, mely nem a nemzet akaratából, de a nemzet aka­rata, törvény és népjog ellenére nehezedett az országra. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás á szélső balon. Halljuk!) De ennek a régi liberalis­musnak, ennek a régi tagadó politikának a napja lejárt. Megtette kötelességét, ne idézzék fel többé jelszavait, ne vegyék többé elő rozsdás fegyvereit. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső balon: Nem mi idézzük fel!) Lükő Géza J A minister hozta elő a trombi­tát ! (Derültség a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albertl ne játszák azok­nak a szerepét, kikről Deák Ferencz oly gyönyö­rűen mondta, hogy midőn hátat fordítanak a fel­kelő napnak, saját árnyékukat iszonyatos rémnek nézik. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon,) Az önök politikájában ez a régi magyar liberá­lis mus nyilvánul, változatlanul, engesztelhetetle­nül, nem látva, nem ismerve el, hogy körülötte a kor, a viszonyok tökéletesen megváltoztak, mint egy házsártos öreg, aki szüntelenül haragszik a jelenre, fél a jövőtől és viszakívánkozik a múltba. (Zajos tetszésnyilvánítások és helyeslés a jobboldalon, zaj a szélsőbalon.) Mi azonban a magyar liberalismnst egy Örökéletű lénynek tekintjük, a mely meg tud ifjodni minden nemzedékkel, átérti és átérzi annak minden eszméjét s vágyait s bátran, bizalommal lát hozzá azok megvalósításához. (Tetszés a jobb­oldalon.) Thaly Kálmán t Bizalommal Bécs iránt! {Helyeslés a szélsőbalon. Nagy mozgás.) Berzeviczy Albert: A jelen kornak első és főszükséglete, ha mint nemzet élni és haladni akarunk, az hogy annak a visszahódított magyar államnak eszméjét, a mely faj, vallás, nemzetiség szerint szerteágazó népünkben egyedül képviseli egységünket, összetartásunkat, közös érdekünket, egyetértésünket bevigyük és meggyökereztessük ott, hol az ifjú nemzedék szive és elméje nevelte­tik: az iskolába. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Fel­kiáltások a szélső baloldalról: A delegátiét!) és ha Helfy tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy miért hivatkozunk a magyar állam eszméjére és azt ál­lítja, hogy a magyar állameszme érvényesítése, ugy a mint mi kívánjuk, végfolyamatban az ab­solutismusra vezet: erre egyszerűen azt válaszolom, hogy ha egyszer az elveket így a végletekig akar­juk vinni: akkor az, a mit a mi kívánságaink ellené­ben a tisztelt képviselő urak kivívni akarnak, vég­folyamatban meg az anarchiára vezet. (Ugy van ! a jobboldalon.) A ki ezen a téren, az iskola terén, a magyar államtól azokat a jogokat, azokat a követelménye­ket, melyeket nemzeti jövőnk biztosítása és az állam megszilárdítása megkívánnak, elvonni akarja, as hiába hivatkozik ennek igazolására szerzett

Next

/
Oldalképek
Tartalom