Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

'202. eráíá^os iíit márezins 8. 1581. 383 jogokra, autonómiára, őseink politikájára. (Ugy van! Ugy van! a jobbaldalon.Mozgás a szélső balon.) Hát azért, mert egykor egymás ellen hadat viseltek felekezetek és állam, már mindig hadi lábon maradjanak? (Élénk tetszés jobbfelöl.) A mikor minduntalan békekötésekre hivatkozunk, nem akarunk már egyszer igazán békét kötni az állammal? (Zajos helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Hát idegennek, ellenségnek akarjuk-e tekinteni saját államunkat, hogy még nevétől is féltékenyen és bizalmatlanul vonulunk vissza ? Hát törölni akarjuk az államczélok sorából a legnemesebbet, a culturfeladatot ? Alkotmányos viszonyok közt élünk és minduntalan alkotmányon kivüli állapotok számára alkossunk törvényeket? (Tetszés.) A reactió ! Azt mondják, a reactio veszélye nem múlt el, ez ellen kell védekezni. De rosszul kezdik a védekezést. Nem mondom, hogy a mai helyzetnek nincsenek veszélyei; minden helyzetnek meg vannak veszélyei, de azok ma nem ott keresendők a hol a képviselő urak keresik. A történelem azt mutatja, hogy a mig a magyar nemzet egységes, összetartó volt, egyes részeit idegen befolyásoknak megmételyezni nem sikerült, addig szabadságunkat nem tudta elvenni senki, de ha volt valahol separatisticus törekvés, mely akár nemzetiség ezimén vagy más ezínien a nemzet egységének megbontására törekedett, az volt mindig az Archimedesi pont, a melyen a reactio lábát megvetette. És most önök a reactio ellen védekezve, biztos menhelyet akarnak adni a legveszélyesebb separatisticus törekvéseknek, a nemzetiségi propagandának. (Élénk tetszés jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbalon.) Senki sem akarja feledni vagy még csak kisebbíteni is azokat az érdemeket, melyeket a hazai egyházak, és ezek között, készséggel elismerem, különösen a protestáns egyház alkotmányunk fenntartása, nemzetiségünk megőrzése és közművelődésünk emelése körül szerzettek, ezen fényes érdemek csakugyan a történelem által mindenkor méltányoltatni fognak, {Félbeszakítás a szélső baloldalon. Halljuk!) De a legnagyobb érdemek sem oldoznak fel a haza iránt tartozó kötelességek teljesítése alól. És ha most a kormány a felekezetek elébe lép és azt mondja: ezek a korhadt válaszfalak, melyeket keserű viszály által támasztott féltékenység és egy hazafiatlan kormány orvtámadásaitól való félelem emeltek közénk, ma már fölöslegesek és erőtlenek, bontsátok le azokat, hogy ne gátolják a nemzeti szellem szabad áramlatát, egyesüljünk mindnyájan közös várunkba: az államba, a közös ellenség ellen, mely mindnyájunkat fenyeget ; bizva egymásban és támogatva egymást könynyebben fogjuk leküzdeni az ellenséget, biztosabban fogjuk megalapítani a nemzet jövőjét. Szabad-e visszautasítani e felhívást azoknak, a kik nem akarják a haza ellenségeinek győzelmét mozdítani elő? (Tetszés a jobboldalon.) És végül még egyet (Halljuk!) Ha most, a mikor az absolut korszak szomorú idejének emlékezete mindinkább elhomályosul s egy új nemzedék növekedik fel, (Nyugtalanság a szélsőbalon.) mely azon korszakot csak az apák elbeszéléseibői ismeri, egy politikai párt, azért, hogy ebben elvei és czélzatai igazolását találja, szüntelenül vonatkozásokat és hasonlatosságokat keres a jelenkor és azon időszak között: ezt mint politikai agitationalis eszközt meg tudom magyarázni, (Tetszés) de ne vigyék ezt az összehasonlítást odáig, hogy párhuzamot vonnak ezen törvényjavaslat és a Thun-féle rendeletek, a pátens között, (Mozgás a szélsőbalon) mert midőn ezt teszik, egyet felednek. Feledik azt, hogy mikor a protestánsok a pátens ellen tiltakoztak, a tiltakozók megett ott állott az egész magyar protestantiamus, sőt az egész magyar nemzet. Ott állottak az első sorban olyanok, a kiket most nem látunk az önök sorai között. De nem voltak azoknak szövetségeseik a Király földön és Berlinben, a szá^z ultrák és a német Schulvereiu köreiben. (Élénk tetszésnyilatkozatok a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső balon.) Ma ezek a hívatlan, ezek a kelletlen szövetségesek meghozták önöknek a danaok ajándékát; mert a mely perczben mi le is tennők a fegyvert, a nemzet szemében ez a szövetség verné meg önöket! (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Elfogadom a törvényjavaslatot. (Hosszan tartó zajos éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot minden oldalról üdvözlik.) Elnök: Wolff Károly képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. (Nagy zaj.) Wolff Károly: A hazafiságot illetőleg én senkitől leczkét nem fogadok el és még olyan kitűnő férfiutói sem, mint az előttem szólott. t. képviselő ur. Lehet, hogy nézeteink e tekintetben eltérnek egymástól, mint tényleg el is térnek e t. házban is a nézetek. Pl. Csanády t. képviselő ur máskép fogja fel a hazafiságot, mint Tisza Kálmán ministerelnök ur. (Hosszantartó derültség.) És bátor vagyok az előttem szólott és a többi t. képviselő urakat is, kik csak általános szemrehányásokkal éltek, arra figyelmeztetni, hogy nem lehet, legalább eddig nem sikerült általános phrasisokkal és szemrehányásokkal az általam felhozott tényeket niegezáfolni. Felhívom tehát a t. képviselő urakat, hogy komoly, tüzetes, alapos megezáfolás utján az általam felhozott tények és okoskodásaim alaptalanságát bizonyítsák be. A mi Berzeviczy Albert t. előttem szólott képviselő ur által itt felolvasott sajtóczikket illeti, bátor vagyok csak egy észrevételt megtenni. Nem tehetek róla, ha Heinze tanár ur az általam szerkesztett lapot olvassa és nem a „Nem-