Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-201

:;ŐI •£01 országos ni 4 <= msresii!^ 7. ÍS8Í. két marquans jellemvonása van.* Egyik a nemzeti \ szabadsághoz való törhetetlen ragaszkodás, a másik az, hogy a közoktatást, a köznevelést, vallási irányából és históriai fejleményéből kifolyólag gondozza és a körül folytonosan munkálkodik. { ügy van! a szélső balon.) Ez azaz elem, t. ház, melyet a magyar állam bir a maga protestáns polgáraiban és ha tekintjük azt, hogy mikben találhatjuk fel, mint nemzet, jövendő fenmaradásunk garantiáit, legyen szabad még azon nem megvetendő fontosságú dolgot felemlíteni, hogy ha szétnézünk Európában, melyek azon népek, melyek a culturai haladás élén állnak, melyeken legkevésbbé látszik a hanyatlás nyoma, kétségtelenül azt fogjuk találni, hogy ezek a protestáns népek. Azt hiszem tehát, hogy csak szerencsét kívánhat magának a magyar állam, hogy bir kebelében oly jelentékeny protestáns elemet, mely minden nemzetet az erélyes culturai haladásra, mint a tapasztalás bizonyítja, leginkább képesíti. (Zaj.) Azt kérdem már most t. ház, helyes dolgot cselekszik-e a magyar állam, ha megrontja azt az elemet, mely ily állást foglal el kebelében? Meglehet, azt fogják mondani, hogy ti avval dicsekszetek, hogy született rebellisek vagytok; (Sálijuk! a szélső balon) már pedig ezen államnak nincs szüksége rebellisekre, mert, mint egy proridentiális férfiú naondá, elmultak az idők, miker nekünk féltenünk kellett Ausztriától szabadságunkat. Erre legyen szabad megjegyeznem, hogy mi protestánsok nem is vagyunk valami hivatás és mesterségszerinti lázadók, rebellisek. Mióta megszűnt a vallásos üldözés, ép oly békés polgárai vagyunk e hazának, mint bármely más felekezet. A magyar államnak, a magyar nemzetiségnek velünk soha a legkisebb baja nem volt. Az, a mi a Boeskay, a Bethlen, a Rákóczy-féle küzdelmekből ránk maradt, csak arra való, hogy arra képesítsen bennünket, hogy e haza, a szabadság és közmívelődés érdekében reánk mindenkor biztosan számíthasson. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt kérdem, nem nagy nyereség-e az országra nézve, nem megnyugvás-e a haza minden polgáraira nézve, hogy bir ebben a hazában egy oly elemet, melyet a hazafiságra nemcsak az késztet, mert magyarnak született, hanem az is, mert protestánsnak született és a melyben a hazafiság érzelme a valláshoz való ragaszkodással egybe forrott. (Mozgás. Közbeszólások: Más vallásúak is!) Kern követelünk kiváltságot Ü hazafiságra, mikor azt mondom, hogy nálunk a hazafiság és a vallási traditió tagadhatatlanul egybe van forrva és ennek mindenesetre meg van a jelentősége. (Hosszantartó zaj és mozgás.) Azt kérdem t. képviselőház, (Halljuk!) helyes dolgot cselekednék-e a magyar kormány, ha megrontaná azt a felekezetet, melyhivatásszerííleg gondozta mindig ez országban a közművelődést V Az összes protestáns felekezet, ,a mint eddig állt, nem volt egyéb, mint egy nagy tanfelügyelő testület, ingyen teljesítve azon finictiókat, azon szolgálatokat, melyeknek teljesítésére az államnak egy nagy költséges apparátusra van van szüksége. Azok a források, a melyek a vallásos indulatból a közoktatás javára ekkoráig csergedeztek, még mindig folynak. Vallásukért tették, megengedem, a protestánsok, a mit tettek, de az állam javára tették. És ez igy van mai napig is. Jönnek nagyobi) alapítványok, jönnek fillérek, de jönnek folytonosan. És én azt vagyok bátor kérdezni, nem jelentékeny nyereség-e az államra nézve az, hogy rendelkezik ily forrásokkal, melyekkei a közművelődés az országban tápláltatik és kérdem, helyes dolgot cselekszik-e az állam, helyes dolgot cselekszik-e az igen t. ininister ur, midőn az önkormányzat megrontásával — mert az önkormányzat fenmaradásához van kötve a források nyitva maradása — meg akarja rövidíteni az államot abban, a miből eddig is jelentékeny hasznot húzott. Igenis, az önkormányzathoz van kötve ezen források esergedezése t. ház, mert annyi kétségtelen, hogy a mely perczben elveszik a protestánsoktól az önkormányzatot, az önkormányzat abban a perczben le fogja venni kezét a közoktatásról. Ha az egyik ajtón a protestáns iskolákba be fog jönni a tankerületi főigazgató és kormánybiztos, a másik ajtón ki fognak vonulni az önkormányzat emberei. És ez ellen nem használ semmi horkolás, semmi phrasis, mert az önkormányzat féltékeny természetű, olyan, mint a fészkén ülő madár: ha felriasztják, ha megzavarják, ha megbolygatja idegen annak tojásait, nem vonul vissza fészkébe. Ha ez be fog következni, akkor egész más irányt fog venni azon protestáns ember gondolkozása, a ki eddig az iskolákról megemlékezni végrendeletében vallásos kötelességének tartotta, mert akkor ugy fog gondolkozni, mi szükség az ő filléreire, hisz az állam vette gondozásába az iskolákat, ennek az államnak nincs szüksége az ő filléreire. A protestáns ember, vagy nő, mig nem ezt gondolja, addig szívesen járul az iskolák gyámoIrtásához, de ha tudja, mily szelleműek lesznek jövőre az iskolák, nem lesz többé, a ki volt, mert tudja, hogy ministerek, tankerületi igazgatók és más kormányemberek egészen máskép fogják szervezni az iskolákat. És ha ez be fog következni, méltóztassanak elhinni, hogy a protestáns népnek ezen gondolkozásmódja, milliókba fog az államnak kerülni, mert milliókat fog igénybe venni annak pótlása, a mi eddig közmívelődési czélokra a néptől magától jött. Legyen szabad még azt kérdeznem t. ház, vájjon igazságos dolgot, méltányos dolgot cseiekszik-e a magyar állam, midőn megrontja az önkormányzatot, meg akarja fosztani a protestánsokat az iskolákkal való rendelkezéstől. A történelmi fejleményekhez képest azon viszony, mely Magyar-