Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-201
205. országos ülés már«KÍ«s 7. 1SS3. 353 Hallottunk ilyen nyilatkozatokat másoktól is, a t. előadó ur például egyenesen azt mondta, hogy a prostestans autonómiát megrontani bűn volna ; Kovács Albert képviselő ur elősorolta a protestánsok érdemeit a haza szabadsága és a közművelődés iránt és azután arra a eonelusióra jött, hogy miután ez e törvényjavaslat spinót, a spinót pedig rósz eledel, ő a törvényjavaslatot elfogadja, szemben a törvényjavaslattal. (Derültség szélső balfelöl.) Én ezen eljárást, melyet a törvényjavaslat tárgyalása alatt már tapasztaltunk, egyébnek, mint puszta alaptalan állításnak nem tekinthetem; és én szemben a t, minister úrral, arra vagyok bátor hivatkozni, hogy ha nem akarja megrontani a protestáns autonómiát a közoktatás tekintetében, miért nem iktatta e törvényjavaslatba, hogy a protestánsoknak a békekötésekbe és alaptörvényekbe, az 1791: XXVI. t.-cz.-be iktatott jogai továbbra is érvényben maradnak ; miért helyezi a protestáns iskolákat egy kategóriába a más felekezetek iskoláival, az egyesek, magánosok, községek által felállított iskolákkal ? Azért nincs t. ház, az 1791: XXVI. törvényezikk itt idézve, mert a t. minister urnak magának sokkal helyesebb fogalmai vannak a tisztességről, mintsem hogy egy hazugságot törvénybe akarna iktatni. Mondám, hogy a, törvényjavaslatnak azon része, mely a protestánsokra vonatkozik, nem tartalmaz egyebet, mint a protestánsok önkormányzatának a közoktatásra vonatkozólag megsemmisítését; és miután a közoktatás körüli jogai a protestánsoknak oly fontosak, hogy azokat magukra nézve egyenesen életszükségnek tartják; miután kétségtelen, hogy ha önkormányzatukat e tekintetben elvesztik, ez magának a felekezetnek decompositióját, elherv adását, az indifferentismusnak a protestánsok közt nagy mértékben való elterjedését, elharapódzását fogja maga után vonni; mert a mai világban már sokkal inkább csatolja az embert a közoktatás, mint maga a hit a felekezethez. Azt hiszem, teljes joggal állíthatom azt, hogy ezen törvényjavaslat magának a protestantizmusnak, mint felekezetnek egyenesen létjogát, fenmaradása garantiáit támadja meg és hogy erre vonatkozólag miként fog a t. képviselőház dönteni, ez attól függ, micsoda véleménynyei van általában a hazai protestanfisnmsról, mire beesüli a hazai protestantismusnak jelentőségét e hazában politikai és közművelődési tekintetben. Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy figyelmét rövid ideig a dolognak ezen oldalára irányozzam. (Halljuk! a szélső balon.) A reformatió gyorsan elterjedt Magyarországon épen abban az időben, mikor nemzetünk legnehezebb korszakátélte; azon szomorú időben,mikor a török hódítás és az osztrák házzal való viszony elkezdődött. Az osztrák ház hatalmának consolidálása csakhamar gátat vetett a protestantismus terjedésének ép akkor, mikor kivált a magyarKÉPVH. KAPLö 1881—84. X. KÖTET. ságnak túlnyomó nagy részét — két nagy család kivételével—az összes főnemességet és majdnem kivétel nélkül a nemességet tagjai közé sorozta. Fenmaradását azon mozgalmaknak köszönheti, melyek a nemzeti függetlenség, szabadság érdekében létrejöttek a 17. század folyamában. A Bocskay, Bethlen, Rákóczy háborúk együtt és egyszerre politikai és vallásos háborúk voltak. Folytonos bajtársaságban élt a reformatió a nemzeti szabadsággal ezen korszak alatt. És e bajtársaság, e szövetség állandó nyomokat hagyott a hazai protestantismus természetén; e felekezetnek kitörölhetetlen jellemvonását képezi mai nap is a nemzeti szabadsághoz, a szabadelvűséghez való törhetetlen ragaszkodás, (ügy van! a szélső balon.) Ez az egyik momentum t. ház, mely a hazai protestantismus becsének mérlegelésénél fontos szerepet játszik. A másik azon eulturai missió, melyet e felekezet e hazában teljesített. E fontos szerep magának a protestantismusnak természetéből s egyszersmind történelmi fejleményeiből ered. A szabad vizsgálódás, mely a reformatió idején mindjárt hangoztatott, kiinduló pontja volt a mozgalomnak ; a szentírás olvasása, melyre egyenesen kötelezve vannak a felekezet tagjai, az egyházi szónoklat, mely az istenitiszteletnek súlypontját képezi; a democraticits szerkezet, mely a vallás- és közoktatási ügyek igazgatásában a felekezethez tartozó egész közönséget igénybe veszi: mindez a protestantismusnak életszükségévé tette a tanítást és tanulást, az imaháznak ikertestvérévé az iskolát, a felekezetnek tanult lelkipásztorokra és azokat megértő értelmes népre volt szüksége, hogy terjedhessen és megállhasson. A vallást magát és a közoktatást hévvel karolta fel a vallásos buzgóság ; iskolákat alapítani, ezeket fentartani és ápolni épen oly vallásos cselekedetnek tekintetett, mint maga a vallásgyakorlat és ha tekintetbe veszszük, hogy a protestantismus, miután mostani létszámára reducáltatott, az országnak szegényebb részét foglalta magában, ha tekintetbe veszszük, hogy a, protestánsok iskolái fentartására a kormány soha egy fillért nem adott, el kell ismerni, hogy a hivatás, melyet e tekintetben betöltött, valósággal nemcsak jelentékeny, hanem bámulatos. Az iskolákat fentartani, a közművelődést előmozdítani a protestáns felekezetnek ép annyira vérévé vált jelleme, mint magához a nemzeti szabadsághoz való ragaszkodás. És ha nézzük, mily eredményeket képes felmutatni e tekintetben: el kell ismerni, hogy ha a kereszténység felvétele volt az, a mi a magyar nemzetet otthonossá tette Európában, a protestantismus volt az, a mi a közoktatást, különösen a népnevelést általánossá tette. És nem lehet tagadni, hogy mind a mai napig nagy különbség volt észlelhető a protestáns és nem protestáns felekezet közt. (Mozgás.) A protestáns felekezeteknek tehát e hazában i.j
