Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-201

352 261. országos ülés márezins 7. 188S, tökéletesen megmagyarázta; ez a gyakorlat nem kivánja a magyarázatot etimológia útján és azt ugy megmagyarázni különben is lehetetlen. Addig a mig bona fide meg akarták tartani a törvényt, a mig nem akarták félremagyarázni az 1791-ki tör­vény intentióit, a lefolyt 100 év óta semmiféle tisz­tába hozatalnak, semmiféle magyarázatnak szük­sége íönn nem forgott, szüksége ekkorig érezhető nem volt. És hogy most egyszerre oly nélkülöz­hetetlen szükségesnek tartja a t. minister ur ezen tisztába jövetelt, ennek oka más nem lehet, mint­hogy a tisztábahozatal ürügye alatt meg akarja semmisíteni az önkormányzati szabadságot. A mi nevezetesen a legfőbb felügyelet kér­dését illeti: a t. minister ur mindig a főfelügyelet jogáról beszél. Méltóztassék megbocsátani, a jus supremae inspectionis a 1791: XXVI. t.-ez.-ben nem fordul elő. Előfordul a supremae inspectionis potestas, de én azt hiszem, hogy e kettő közt lé­nyeges különbség van, mert ha jogról beszélünk, ahhoz hozzá fér a procatori magyarázat, ha pedig hatalomról, akkor azon tény, hogy ő Felségének meg van a legfőbb felügyeleti hatalma, magától értetik, ugy e tárgyban, mint mindenben, a mi az országot illeti. Ez épen olyan axióma, mint pél­dául az, hogy salus reipublicae suprema lex esto. Es hogy gyakorlatilag mi az értelme a su­prema inspectiónak: méltóztassék megengedni t. ház, hogy erre vonatkozólag egy okmányból, egy 1819-ben kelt rendeletből, mely a helytartótanács­nak adatott ki, egy pár sort idézzek. (Halljuk!) Ezen leirat utasítja a helytartótanácsot arra, hogy az evangelicusok az iskolai tanítás rendszerére nézve eddigi gyakorlatukban ezentúl meghagyas­sanak, azonban kötelesek iskoláik állapotáról éven­ként kétszer jelentést tenni a helytartótanácshoz. Ezt értették 100 év óta a suprema inspectió ha­talma alatt. A mi pedig a coordinátiót illeti: méltóztas­salak megengedni, e három szót coordinatio litte­rarum institutionum helyesen lefordítani majdnem lehetetlen. Hatféleképen is le lehet fordítani, egyik fordítás olyan jó, vagy olyan rósz lesz, mint a másik, de hogy a eoordinatiónak mi volt a valódi értelme a száz éves usus szerint, ezt megmagya­rázza egy egykorú okmány, melyet a t. ház enge­delmével bátor leszek felolvasni. Az 1790/1. or­szággyűlés alatt egy operafum készittetett a tanul­mányi rendre nézve és a kiküldőt bizottságban felvettetett az a kérdés, hogy alkalmazandó lesz-e ez az operatum az evangelicus felekezet iskoláira. És a bizottságban kimondatott: „Teljességgel nem, mert az ő iskoláikról a törvény distinctim rendel­kezett; amit tőlük kívánni lehet, az, hogy ők is tanítsák iskoláikban mindazon tárgyakat és vegyék figyelembe a nevelés és oktatás kifejtett általános elveit. Az 1827. országgyűlés által kiküldött vá­lasztmány szintén feltette e kérdést és azt mondta; „az iskolaügy rendezésére szükséges, hogy az evangelicusoknak ő Felsége legfőbb felügyelői hatalmának épségben hagyása mellett erectió, coordinátió, administrátió és gubernátióra nézve teljes szabadságuk legyen, a mit tőlük kívánni lehet, ők is tanítsák iskoláikban mindazon tantár­gyakat s vegyék figyelembe a nevelés és oktatás kifejtett általános elveit. 1 ' (ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebből áll a coordinátió. Ezzel ellentétben miként akarja a minister ur javaslatá­ban a suprema inspectiót és a coordinátiót magya­ráztatni? Méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden előadjam a törvényjavaslat erre vonatkozó tartalmát. (Halljuk!) E törvényjavaslat szerint nem csak fő, de középiskolákat is csak engedély mellett lesz sza­bad a protestánsoknak felállítani. Tanárokat nem lehet szabadon választani, csak olyanokat, kik az állam részéről lesznek arra képesítve. A tanárok számának szaporítása vagy csökkentése nem függ a felekezetektől, mert a törvényjavaslatban meg van határozva, hogy a középiskolákban milyen legyen a tanárok száma. Felügyelő, gondnok - választás nincs korlátozva e törvényjavaslatban, de annak hatósága a tankerületi igazgató, kormánybiztos kezébe van játszva, ugy, hogy ezen egyik sarka­latos joga a protestánsoknak meg van hamisítva. A tanulás és tanítás szabadsága helyett az állam­kormány határozza meg az egyes tantár­gyakban elérendő végczélt és ismeretek mérté­két. A mi, ha nem akarunk a szavakkal játszani, nagyon közel van ahhoz, hogy magát a tantervet a kormány állapítsa meg. (Igás! Ugy van ! a szélső balon.) Továbbá a törvény fogja meghatározni a tanórák számát, nem fognak intézkedni a protes­tánsok még abban sem, hogy mikor kell paralell iskolát állítani, sőt még oly csekély administrativ dologban is a kormány engedélye kell, minők pél­dául az osztályok, vagy a szünidő meghatározása. A felekezetek vagyona feletti szabad rendelkezés helyett a kormány ebbe is bele fog nyúlni. (Ellen­mondások jobbfélöl.) Én. a törvényjavaslatot idézem. Censura alá fogj a venni a tankönyveket. (Felkiáltá­sok jobbfelöl: Igen helyesen teszi!) És ha mindezen kellékeknek, a szerint a mint azt a kormány fogja megítélni, nem fognak teljesen megfelelni a fele­kezetek: akkor a kormánynak jog adatik arra, hogy a protestáns iskoláktól a nyilvánosságot el­vonja, még abban az esetben is, ha az épületeket, vagy a felszerelését az iskolának kielégítőnek nem találja. Ilyen lesz az állapot ezen törvénynek eset­leges életbeléptetése után. És ha kérdem, hogy ez mit jelent; én arra egyebet, mint azt, hogy ez a protestáns önkormányzatnak az iskolákra vonat­kozólag megsemmisítése, nem feleihetek. (Igás ! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur ki­jelentette már ismételve, hogy neki esze ágába sincs megrontani, sérteni a protestáns autonómiát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom