Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-200
200. országos ülés márezius 6 1S83. 339 és atyailag integette, tudjuk, figyelemmel kisérjük ezeket. Hegedűs Sándor: Titkos policiát gyakorolnak ! Thaly Kálmán: Igenis, ő gyakorolja a titkos policiát s Hegedűs képviselő ur talán egyike azoknak, a kik elmennek hallgatni az egyetemre. (Derültség. Zaj.) Azt a szellemet, a mely a protestáns iskolákban a legjobb hazafiakat nevelte, megmételyezni, megmérgeztetni részemről sohasem fogom engedni. A magyar történelemnek önök szerinti tanítási módja annak legkárhozatosabb megmérgezése, ezért nem adhatom ki a tanárképesítési jogot a protestáns felekezetektől az állam kezébe, mert a protestánsokat bizonyosan nem, vagy csak azokat, kiket ily értelemben proselytákká tettek, fogják önök képesíteni és nekünk oly tanárokat, kik a történelmet és bölcsészetet szabad szellemben merik hirdetni, nem fognak adni. Wolf képviselőtársunk találólag hivatkozott Taeitusra, hogy a minister urat bántaná, ha a tanítványok Tacitushól megtanulnák az igazságot. Ne aggódjanak, biztosítom, hogy a t. minister ur az új tantervbe nem fogja felvenni a Taeitust, hisz az ő elvei szerint, a latinból, felnőtt ifjaink a breviáriumot és Loyolai szent Ignácz munkáit fogják olvasni. (Derültség.) Hogy pedig a classxcusok is képviselve legyenek, hát nem mondom, talán Ovidius „Liber Amorum "-ját adja a zsenge ifjúságnak kezébe, mert a hypocrita bigottság és a pajzán trivialitás mindig együtt jár. (Mozgás.) A t. minister ur emlékezett beszédjében a külföldi iskoláztatásról, a mikor protestáns ifjak külföldre kimentek, mintha az kárhozatos volna. Ez nálunk régi usus a reformátió kezdete óta és sok tekintetben áldásos. Nem is mondunk le róla. Vájjon a minister ur hol nevelteti a katholikus egyház — megengedem, igen jeles — leendő papjait? Bécsben a Pazmaneumban, az osztrák fővárosban. Az sokkal veszedelmesebb, mintha Oxfordba, vagy Jenába, Göttingába küldjük iíjainkat. Micsoda irányban nevelik ott, azt mutatja ama körülmény, hogy mikor ama lelkes ifjak a nemzet ünnepelt költőjének szobrára gyűjteni akartak, az igazgató betiltotta azt azért, mert Arany János ugyan nagy költő, de hát eretnek. (Vgy van! a baloldalon.) Nem hiába hangoztatja a minister ur a felekezeti szempontot, valóban tisztán felekezeti szempont az, a miből ő — noha nem vallja be, — a tó'rvényj avaslatot előtérj esztette. Kovács Albert, t. képviselőtársam a minister urnak tegnap, megvallom, örömmel hallgatott kedélyeskedésében, használta azt a kifejezést — spenótsziníí beszédjében hogy a minister ur törvényjavaslatát a spenóthoz hasonlította, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyon jó étel az! Thaly Kálmán: A minister ur azt mondta akkor, mit most mond, hogy nagyon jó étel és ezzel akarja jól lakatni a t. házat és az ifjúságot. Erre valaki azt mondta, hogy hát nagyon jó étel, hanem auflag is kell hozzá. Hát ne hiúsuljon a megjegyzést tevő, majd gondoskodik a ministerelnök bécsi szeletekről auflagnak. (Derültség a szélső balon.) Ez annyival inkább kitelik tőle t. képviselőtársaim, mert mióta 1878-ban a debreczeni kolbász olyan nagyon megfeküdte a gyomrát, azóta csak bécsi szeletekkel traktálja a magyar törvényhozást. (Nyugtalanság a jobboldalon.) No hát ezt csak tréfa közben mondottam. (Közbeszólások jobbfélől: Akadémicuskoz illő beszéd!) Igenis, akadémi cus vagyok, nem szégyenlem, sőt büszke vagyok rá, mert magam szereztem szorgalmam által ezen czímet; hanem Hegedűs meg Dárday képviselő urak, kik közbekiáltottak, ezen akadémiai tagságféle bűnömet vetették szememre. (Zaj jobbfelöl.) Ott van egy másik akademicus tagtársam, György Endre (Közbeszólás jobbfelöl: Szépen beszélt!) Tegnap ő arról beszélt, a miért engem az akadémia tagjává választottak; ő vette ajkaira a nagy Rákóczy nevét, tehát talán nekem is van annyi jogom, mint neki, Rákőczyról szólani. Azt mondotta György Endre képviselőtársam, hogy azon körülbelül 2 millió kálvinista — ebben igaza volt, nyílt könyv a történelem — mindig a magyar hazáért, a magyar államért, a szabadságért küzdött és vérzett és hogy azon zászlókon, melyeket Rákóczy lobogtatott, a „pro Deo* mellett mindig ott állott: „pro libertate et pro patria" is. Épen azért, mert ott állott, nem félek én attól, hogy valaha ezen fogalmak a protestáns egyháztól elválasztassanak. Hanem különösen jön ki az, t. ház, mikor hatás kedvéért a Rákóczy zászlókat azon padokról kezdik lobogtatni, mert jusson eszébe t. képviselőtársamnak, hogy azon patria et libertate" feliratú zászlók Bécs ellen voltak felemelve, azon Bécs ellen, melynek önök hódoló, meghunyászkodó szolgái. (Helyeslés a szélső baloldalon . Zajos ellenmondások jobbfelöl) A rodostói, stambuli sírokat, kár szentségtelen kezekkel érinteni. Ama nagy halottak elvekért küzdöttek, ők az elvek nagy bajnokai, kik ez ország jogaiból le nem alkudtak semmit. Biztosíthatom önt t. képviselőtársam Hegedűs ur, hogy az ön nagymestere Tisza Kálmán nem fog soha "Rodostóban meghalni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Na is engedje az ég!) A mi pedig a pro pátriát illeti, mi is lelkesülünk azért, ama régi értelemben, melyben azon szó ama régi zászlókon lobogott. (Közbeszólás jobbfelöl : Mi is!) Igen, de önök más értelemben. Megmondotta Jókai Bécsben, ama híres toasztban, hogy van neki egy szélesebb hazája, önöknek az 43*
