Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-200

340 200. országos Blés márczins 6. 188S. a pátriájuk. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobb­felöl.) Ilákóczyról lévén szó, nem én hoztam elő, magamtól nem tettem volna, hanem ha már t. kép­viselőtársam előhozta, elmondom ez ügyre vonat­kozólag nézetemet. Midőn ő Parisban barátai, a Bourbon berezegek között élt volna, megkérdezték őt, látván minő buzgó katholikus, hogyan van az testvér, mondák, hogy a ki annyira vallásos vagy, hogy még a kath. egyháznak ceremóniáit is meg­tartod, oly hévvel küzdéí a magyar protestáns egy­ház szabadságáért? Ama nagy ember azt felelte rá: ,,Neni ismeritek a viszonyokat. Én katholikusnak születtem, ama hitben neveltettem s egyénileg buzgó hive vagyok. Őseim azonban reformátusok voltak s egyik ősöm, T. György fejedelem volt az, a ki a linzi békekötést létrehozta s ama béke­okmányt beezikkelyeztette hazánk törvényei közé. És Magyarország a megsértett, felforgatott törvényekért, alkotmányért fogván fegyvert, ne­kem törvény és törvény közt válogatni nem volt sem kedvem, sem jogom és azért igenis karczol­tam a protestánsok szabadságáért.'-' Ez már emel­kedett és correct felfogás! Ugyanő azt is írásban hagyta, hogy katonái­nak 9 — 10-ed része, kálvinistákból állott. Ez a kilencz-tized részben kálvinista hadsereg döntötte meg a Kolonies régimét 8 év alatt, ezen eredmény nélkül bizony nem volna ma Magyarország, mert bizony ez a Kolonics-németté, nyomorulttá, katho­likussá, mint monda, tette volna ezen országot. Az alkotmányt biztosító szathniári békekötést ez a kilencz-tizedrész kálvinista hadsereg vívta ki és ugyan mivel hálálják meg ezek utódainak azt, hogy mi általában, mint magyarok még létezünk? Ilyen törvényjavaslattal ni, meíyíyel legsarkala­tosabb jogainkat el akarják venni. Hallottuk már az argumentumot, hogy mivel szász barátaink — nem akarom szépíteni a dolgot, sőt magam is kárhoztatom kifelé való tendentiáju­kat — mivel ezen barátaink kifelé gravitálnak, azokat megfékezni szükséges, azért bele kell nyúlni a kormánynak rendőri felügyelettel az iskolai ügyekbe. Hát kérdem, az a 180 ezer (Egy hang: Százharminczötezer!) Legyen kevesebb, an­nál jobb az én malmomra. Hát mert a maroknyi szász nemzetiségnek nincs ragaszkodása a magyar államhoz, azért büntessünk két millió kálvinistát, a kik az állam ellen soha sem vétettek. Azért, mert tolvajok vannak, fogassanak el a becsületes emberek is. (Derültség.) Nem értem e szót a szá­szokra, csak mint példabeszédet idéztem. A t. minister ur után itt Kovács Albert kép­viselő ur szólott; furcsa eljárást követett, mind­nyájunkat meglepett nagyon. Feliratkozott a tör­vényjavaslat ellen, azután beszélt a törvényjavas­lat mellett. Olyatén bevezetést tett beszédében, hogy én azt hittem, hogy csak mégis a javaslat \ ellen fog szólni, de elcsűrt, csavart logicájával oda lyukadt ki, hogy a törvényjavaslatot el­fogadja. Azt mondja, hogy neki kell ismerni a viszo­nyokat, mert 8 theologiai tanár. Kérdhetné tőle az egyház: „Et tu mi fili Brute?" Csakhogy a kép­viselő ur beszéde nem Brutus tőre volt, csak kis szunyogcsipés. Azután hangsúlyozta, hogy ő az egyházjog tanára. Megengedem, nem vonom kétségbe, gra­tulálok tanítványainak, hanem az bizonyos, hogy az alkotmányjognak ugyan nem tanára, mert an­nak még alpháját sem ismeri. Itt polemizált t. L nem a minister ellen, hanem mindig a ministerium egyik osztálya ellen. A képviselőház osztályokat nem ismer, hanem ismeri a ministert, nekünk közünk, dolgunk csak vele lehet, nem pedig az ő egyes osztályaival. Ez az alkotmánytan alphája. (Tetszés a szélső balon.) No hát t. ház, én nekem eszembe jut a régi Entwurf és pátens idejéből — nem tehetek róla, bocsánat a benyomásért, én önkénytelenül Szo­boszlayra és Báthoryra gondolok. Talán akkora ember nem fog válni a képviselő úrból, mint Szo­boszlay. Ha akkora lesz, mint Báthory: no, ez gusztus dolga. (Derültség a szélső baloldalon.) Én rám azt a benyomást tette a tegnapi beszéd, hogy a kezdeményezés megtörtént; lehet, hogy válik belőle valami. Nagy önérzettel hivatkozott a t. képviselő ur tanulmányaira, munkáira, kiadványaira épen a pro­testáns autonómia és jogtörténet terén. A legilleté­kesebb birálók e tekintetben az Akadémia és a történelmi társulat; de ott még ezen munkákról, sem azok szerzőjéről tudomást nem vettek eddig­elé — bizonyára az ő hibájuk. (Derültség a szélső baloldalon.) A linczi békeokmányt is előhozta a többek közt.De kétlem, hogy valaha eredeti, hiteles szöveg­ben láthatta volna. Én láttam, szolgálhatok utasí­tással, ha tovább tanulmányozni akarja; mert arra szükséges az eredetit ismerni. Kovács Albert: A bécsit is tetszett látni ? Thaly Kálmán: A linczit láttam, az fon­tosabb, mert abban nincs már benne az a hírhedett záradék :„ absque tament praejuditione jurium do­minorum expressorium." A t. képviselő ur beszédével — már nem tudom, Szoboszlay vagy Báthory superintendens emléke iránt viseltetik-e nagyobb pietással — mondom magával a beszédével önkénytelenül is a katholikus főpapságnak tett szolgálatot és ez a sajtónak bizonyos részében észre is vehető. És itt térek rá arra, a mit onnan felül kiáltottak, hogy honnan van e törvényjavaslat. (Halljuk!) Megmondom őszintén: a katholikus főpapság álezázott támadása ez ellenünk, semmi más. (Ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom