Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

308 "'•'• ** rS!! *E 0S ülés márciins 5. 1883. kedést határozottan nem mutatta ki. Majd lesz alkalmam erre még bővebben reflectálni. . Á mi az oktatás irányát és feladatát illeti, tekintettel arra, hogy ez egyike a legfontosabb nemzeti érdekeknek és feladatoknak, én épen ugy, mint azok, a kiknek nevében szólok, határozottan a magyar államiság és magyar nemzetiség állás­pontját foglalom el. A mi azon dolgot illeti, a mi, megengedem, zavarólag, sok kedélyre izgatólag hat, t. i. a fele­kezetiség kérdését és az ahhoz kötött jogokat, magamnak nem marad egyéb, mint azon feladat, hogy szorosan a törvényiség álláspontját foglalom el és azt ismerjem el s ha kell megvédelmezzem azon törvényeket, melyek épségben és érvényben állanak. {Helyeslés a szélső balfelől.) A t. minister ur jelezte a következményt, mely be F fogna állani akkor, ha ezen törvényjavaslat el nem fogadtatnék. Ez esetben, monda, bizonyos organieus törvényeket meg kellene támadnia. Ez a törvényesség és alkotmányosság alapján álló kép­viselőt nem riaszthatja vissza kötelessége teljesíté­sétől, mert a felett majd vitatkozni fognánk. íj esztés ezen a helyen hiába való, velünk szemben kétszer hiába való. (Zajos helyeslés a szélső balfelöl.) Nem fogadom el a kormány javaslatát leg­először, mert az tanügyi részében éretlen, másod­szor, mert mereven centralisticus, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) harmadszor, mert leplezetlen reactionarius és negyedszer, mert fennálló organi­eus törvényekbe ütközik. (Igaz ! Ugy van! a szélső­balon.) A t. előadó ur nagy praepotentiával ellene fordult azon eszmének, melyet mi a különvélemény­ben fölvetettünk, t. i. az egységes középtanoda eszméjének. Szavait azzal végzi, hogy ezzel minket le­tett, ez el van ejtve. A t. minister pedig azt mondja, hogy ez hiábavaló, hogy teljes lehe­tetlen, ezt magában véve a mai kor társadalmi köveíelrűényei nem engedik meg. Az egyik nagy hivalkodás az előadó ur részéről, a t. minis­ter ur részéről pedig egy nagy phrasis; mert én Magyarország közoktatásügyeinek vezetőjétől, mi­előtt ezt kijelenti, megvártam volna, hogy ezt in­dokolja. Trefort Ágoston, vallás- és közokta­tásügyi minister: Meg is fogom tenni! Hermán Ottó: Én mindenekelőtt fordulok a t. előiídó ur ellen és ő meg fog engedni, hogy az általa igy elejtett eszme itt ismét feltámadjon ; én választom a fegyvert azon érvelésből, a melyet ő használt és a mely szerintem meg nem áll. Az előadó ur a különvélemény többi részéről meg­vetőleg nyilatkozott, én ezt nem akarom fesze­getni, hanem vegyük a tanügyi oldalát a dolognak. Az előadó ur akként állítja oda a dolgot, mintha rai csupán csak a classicus nyelvekben látnók a kétféle tanoda közti különbséget. Ez nem ugy van, hanem ugy, hogy ha kivetkőztetjük a szóhalmaz­ból és éretlenségből a dolgot, a két középiskola közt nem marad más különbség, csak a classicai nyelv. Mert bocsánatot kérek a eritica azon nyug­szik és ott dönt, hogy a gymnasium, melyről önök azt állítják, hogy ott a humaniórákra van fektetve a fősúly és a mathematica és a természettudo­mánynak nincs oly nagy fontosság tulajdonítva : mégis a műegyetemre is qualifical, tehát az egye­temre és műegyetemre, daczára annak, hogy a műegyetemre való tárgyak némileg el vannak ha­nyagolva ; ellenben a reáliskolában a classicai órák visszamaradnak és a mathematikai és a ter­mészettudományok vannak előtérbe tolva; itt nem akarják, hogy utólag, ha az ifjak az egyetemre akar­nak menni, hogy egyszersmind a humánus ágak­ból is tegyenek vizsgát, hanem azt mondják, tegyék le a latin és görög nyelvből. És a gymná­ziumból, noha a szükséges tárgyakból nem készült, mégis megengedik a műegyetembe lépni. Az elő­adó ur talán megengedi, hogy a nyelvek tekinte­téből tökéletesen osztom Müller Miksa nézetét. Müller Miksa a kinek bírálatába akar bocsátkozni, egy olyan férfiú, a ki nemcsak itt, hanem az egész világon, mint elsőrendű tekintély áll. A t. előadó úrral szemben azt mondom, van egy fogyatkozása, hanem ez a fogyatkozás egyszersmind egy nagy előnye, t. i. az, hogy a díszes helyet, melyet el­foglal, nem a „Hon" szerkesztőségében nyerte. (Egy hang jobbfelől: Nagy argumentum !) Már mond­tam, hogy a minister mondása egy phrasis s nincs kelyén a parlamentben akkor, mikor egy fontos javaslat fekszik a ház asztalán ezt helyén valónak nem tartom. Ha a t. minister ur meg van győződve arról, hogy a mai társadalom követelményei olya­nok, hogy a sokasításhoz kell folyamodni, akkor tartozik az egész rendszert kifejteni a házban és a rendszerben, a középiskola állására reá mutatni. Nekem t. minister ur, megvan a magam rend­szere. A t. ház engedelmével röviden ki fogom azt fejteni. (Halljuk!) Minthogy az előadó kezdte a kísdedóvodákon, én még azon alól megyek, t. i. az egész népréteget veszem, (Halljuk!) melybői a tankötelesek kimennek. A tankötelesek bemen­nek az elemi iskolába, az elemi iskola maga a ki­induló pont, a honnan a társadalom számára egy­általában minden pálya felé meg kell az útnak nyilni. Az elemi iskolából kell menniök az arra való nö­vendékeknek föl egészen a tudományos egyetemig. Ez az egyenes út. Ezen az egyenes úton bizonyos társadalmi szükséghez mérten s egyszersmind az egyéni felfogáshoz vagy képességhez mérten van­nak bizonyos megállapodási pontok, t. i. első sor­ban az alsó elemi oktatás, továbbá a felső elemi oktatás, a gymnasium, a tudományos egyetem. Már most, hogy bizonyos pályákra indulhassanak akár a tehetségek, akár pedig azok, a kik tehetségök-

Next

/
Oldalképek
Tartalom